Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-115
126 F A nemzetgyűlés 115. ülése 1923. ê mint azt, hogy az ítélkezésnek egy uj formáját állítja fel. Az ítélkezés azonban lényegileg megmarad, ezután is a szolgabirák fognak ezekben az ügyekben ítélkezni, azzal a kiegészítéssel, hogy két-két tag a munkavállalók és a munkaadók közül a szolgabíró mellé rendeltetik ülnökökül ós ezek felszólalását, megjegyzéseit a szolgabíró meghallgatja, mindig azonban a saját felfogása szerint ítélhet. En sokkal ideálisabbnak tartottam volna azt, hogyha ezek az ülnökök, akik ebben a bizottságban, tanácsban helyet foglalnak, maguk választották volna meg az elnöküket. (Ugy van ! balfelöl.) Ez lett volna ennek a kérdésnek legideálisabb megoldása. Miután azonban számítottam arra, hogy ezt a mélyen t. túloldal nem fogja akceptálni, még egy másik reményt is tápláltam, t. i. azt, hogyha már ezek az ülnökök önmaguk nem választhatják meg elnöküket, legalább a t. túloldal akceptálja az eredeti szervezetnek azt a felfogását, hogy a Mezőgazdasági Kamara jelöljön ki öt tagot, és ezen öt tag közül fognak majd a delegált ülnökök maguknak elnököt választani. E tervet is azonban, amely, ismétlem, az eredeti tervezetben benfoglaltatott, elejtette a t. kormányzat, és ehelyett, ismétlem, ugy határozott, hogy a főszolgabirák fognak ítélni. Csak az ítélkezés formája változott meg tehát, e tekintetben egyéb ujitás nem történt. Miután ugy gondolom, hogy az előbb emiitett formákat úgysem fogadja el a t. túloldal, ismételten proponálom azt, amit már az általános vitánál is emiitettem, hogy ha már egyszer birói személyeket akarunk megbizni az elnökléssel, akkor ezt egy teljesen érdektelen, független bíróságra bizzuk ; nevezetesen elsőfokon bízzuk az illetékes járásbíróság által delegált bíróra, másodfokon pedig bizzuk ,az illetékes törvényszók által delegált biróra. Épen azért a következő módosítást vagyok bátor benyújtani az 1. §-hoz (olvassa): »Az 1. § 13. sorának ezen szavai »az eljárásra illetékes hatósági személy (tanácselnök)« helyett a következő szavak iktatandok: »elsőfokon az illetékes járásbíróság által, másodfokon pedig az illetékes törvényszék által delegált biró.« (Helyeslés half elöl.) Elnök: Ki a következő szónok? Bodó János jegyző: Drozdy Győző! Drozdy Győző: Mólyen t. Nemzetgyűlés! Hogy konzekvens maradjak tegnapi felszólalásomhoz, kénytelen vagyok az 1. §-nál megismételni ama kívánságomat, hogy ezt a törvényjavaslatot, amelyet a magyar földmunkásságnak ismernie kell, magyarul fogalmazzuk meg. Kénytelen vagyok ismételni, hogy a magyar földmunkásság nem érti meg ezeket a tizenötsoros mondatokat. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A minister ur nem honorálta az én kívánságomat, mondván, hogy a statisztikai kérdések eldöntése nem tartozik hozzá, mert ő földmivelésügyi minister, különben is a kodifikálást az igazságügyministerium szervei végzik, n március hó 22-én } csütörtökön. Hát én elismerem, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy jogászok a fogalmazással, a stílussá 1 nem sokat törődnek,... Horváth Zoltán: Dehogy nem! Drozdy Győző : .. . nem sokat törődnek azzal, hogy vájjon az a szegény földmunkás, aki esetleg analfabéta vagy csak egy-két elemi iskolát végzett, megérti-e azt a törvényt, amely az ő dolgai felől intézkedik. Szerintem, még ha nem is földmunkások számára, hanem csupán jogászok és ügyvédek számára készülne ez a törvény, akkor is szabatosnak, komoly fogalmazásunak kellene lennie. Lehetetlenség, hogy egy ilyen mondat, mint ez az első mondat, a magyar törvénykönyvbe bekerüljön. Amikor ezt a mondatszörnyeteget látom, az a bizonyos óriáskígyó jut eszembe, amely a fejétől a farkáig 26 méter és a farkától a fejéig megint 26 méter, (Derültség a széls'öháloldalon.) Nem szabad megtűrni, hogy ez a lehetetlen mondat bekerüljön a magyar törvénykönyvbe. Hogy pedig én nem szolgálok ezúttal konkrét indítvánnyal, hogy ezt magyaros formában, rövid tőmondatokban megszerkesztve a nemzetgyűlés elé terjesszem, ez azért van, mert nem tartom lehetőnek, hogy egy ilyen 15 soros mondatot, ha én elemeire bontom, egyszeri hallás után a nemzetgyűlés megszavazhasson. Ezért azt a közvetítő indítványt teszem,, hogy ezt a mondatszörnyeteget és a 2. § első mondatát a harmadszori olvasásig dolgozza át a földmivelésügyi bizottság vagy annak megbízottai, hogy a magyar törvénykönyvet ilyen lehetetlen mondatszörnyeteggel el ne csúfítsuk mindörökre. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök*. Kivan még valaki szólani? Farkas István: Szót kérek! Elnök: Tessék! Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! A földmivelésügyi minister ur az imént azt mondotta, hogy az a szerv, amelyet ő itt munkásügyekben a közigazgatási bíráskodáshoz kontemplál, felette áll az osztályjellegnek. Kénytelen vagyok megállapítani, hogy lehetetlen az az álláspont, amely ebben a felfogásban megnyilvánul, s amelyet a minister ur képvisel, mert hiszen kétségtelen dolog, hogy mivel az a történelmi osztály, amelynek történelmi kialakulása kapcsolatos a magyar állam közigazgatásának kialakulásával, s amely történelmi osztály maga is gyakorolt bizonyos közigazgatási jogokat évszázadokon át, és belőle alakulnak ki közigazgatási szervek, ez a közigazgatási szerv elválasztassék attól a birtokososztálytól, amelyből kialakult, amely azt létre hozta. Ha már most helyes az az álláspont, hogy a kormánynak keresnie kell mindig az ilyen bíráskodásban az igazságosságot, akkor ezt az igazságosságot csak ugy lehetne megtalálni, ha, a munkásosztálynak ugyanez a történelmi kialakulása ugyanúgy bekapcsolódnék a közigazgatási szervezetbe 3 mint ahogy bekapcsolódik a.
