Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-99
2 A nemzet g y ülés 99. ülése 1923. A megkeresések a házszabályok 188. §-a értelmében áttétettek a mentelmi bizottsághoz. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Giesswein Sándor képviselő ur napirend előtti felszólalásra, B>gyeshalmy Lajos képviselő nr pedig sürgős interpellációra kért tőlem engedélyt. Én az engedélyt a képviselő uraknak megadtam. Javaslom, hogy az interpelláció előterjesztésére napirendünk letárgyalása után, vagy amennyiben a napirend addig nem tárgyaltatnék le, délután fél háromkor térjünk át. Méltóztatnak javaslatomat elfogadni \ (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Ezek szerint Giesswein Sándor képviselő urat illeti a szó. Giesswein Sándor: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Parlamenti szokásnak hódolva kértem szót a mai napirend előtt, hogy a t. Háznak hivatalosan is bejelentsem azt, hogy néhányan a nemzetgyűlés tagjai közül, akik ezelőtt részint párt önki vtili állást foglaltak el, részint pedig kisebb párttöredékeket alkottak, uj párttá alakultak össze, (Egy hang a jobboldalon: Csak frakcióvá!) amelynek a reformpárt nevet adták. HaláSZ Móric : Szerencsés elnevezés ! Giesswein Sándor: Kötelességemnek tartom azokat a célokat röviden kifejteni, (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelyek bennünket Összehoztak, s amelyekért küzdeni akarunk. Mi, akik azelőtt párttöredékekben voltunk, eddig is közös célokért küzdöttünk, s mindnyájunknak programja úgyszólván ismeretes volt, — valódi demokratikus program, — célszerűnek tartottuk, hegy ezeket az elveket nagyobb erővel tudjuk képviselni, hogy egyszersmind a többi pártok között, elsősorban az ellenzéki pártok között a szükséges kapcsolatot fenn tudjuk tartani, hogy párttá alakuljunk. Mi ugy közgazdasági, mint szociális, mint belügyi kérdésekben eddig is egy hitvalláson voltunk (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és a jövőben is kerülni kivánjuk mindazokat a kérdéseket, amelyeket rendszerint akkor hoznak be a magyar politikai életbe, midőn a nemzet életét érintő dolgokról van szó, akkor dobnak bele mint egy a politikai közvéleménybe, azért, hegy eltérítsék a nemzet közvéleményét attól, ami a legszükségesebb. (Uyg van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azért Isten mentsen minket attól, hegy ez a magyar parlament egy turáni ősgyüléssé váljék, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) azokban a napokban, midőn arról van szó, hogy gazdasági szociális téren ezt az elnyomorodott, agyonkinzott nemzetet felemeljük. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalm.) Ez a legelső dolog és épen ennek a legelső dolognak nem kellő méltatását vettük mi észre ezen a nemzetgyűlésen és mi felszinen akarjuk tartani mindazokat a kérdéseket, amelyek a nemzet életét, életerejét érintik, (ügy van ! Ugy van ! a székőbahldaUm.) T« Nemzetgyűlés î Ezen a téren reformokra évi február hő 20-án, kedden. van szűkség. Nem titkolhatjuk el magunktól, európai közfelfogás az, hogy a világháború mértföldjelző, nemcsak Magyarország, hanem Európa történeti fejlődésében és jövő kialakulásában és akik ezt nem látják be, azok strucpolitikát követnek. Be kell ezt látni. Maga a világháború kitörése — azt merem állitani — Európa gazdasági és szociális betegségének, egyik következménye volfe Nagyon jól mondta a különben német militarista Clausevitz : Der Krieg ist eine Fortsetzung der Politik, nur mit anderen Mitteln, a háború következménye, folytatása a politikának, csak más eszközökkel. A magyar nemzet élete, az európai civilizáció folytatása, további fenmaradása is azt követeli, hogy olyan politikát hozzanak be az államok, amelynek folytatása nem a háború, hanem a kölcsönös megértés lesz. (í lénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ebből a célból azonban szociális és gazdasági reformokra van szükség. (Ugy van! Ugy van í a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Kezdték ezt belátni Németországban, kezdték belátni az ellenséges államokban és kezdték belátni nálunk is a háború alatt. Többször pengették a szükséges reformokat, mert egy eredménye volt a háborúnak, mindenütt a demokratikus irányzat kezdett felülkerekedni. Be kellett látni, hogy ezt a háborút nem lehetett végigküzdeni a tömegek, a milliók hozzájárulása nélkül, azok hozzájárulása nélkül, akik az életüket kockáztatták. Kezdték belátni, bár nem mindenütt e, yformán, hogy ezeknek először is jogokat kell adni, másodszor pedig megélhetést kell biztositani. (Helyeslés"a szélsőbaloldalon.) Klárik Ferenc : Nem rendtörvényt ! Giesswein Sándor : E tekintetben épen tegnap olvastam egy keresztény lapban, u. n. keresztény kurzuslapban egy igen jelentős megjegyzést. Ez Damaschkenak, a hires német nemzetgazdásznak egy kijelentésére vonatkozik, aki visszatekintést tesz a háború alatti működésére és határozottan kimondja azt, hogy csak egy helyes birtokreform az, amely megmenthet minket, nem egy második forradalomtól, hanem a bolsevizmustóL (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Én annál is inkább jogosult vagyok erre hivatkozni, mert én voltam az, aki még az 1915. év folyamán behivtam ide Budapestre Damaschket, kivel érintkezésben voltam, akit ismertem, és akinek nemzetgazdasági tevékenységét nagyrabeesültem, és megkértem őt, hogy tartson nekünk előadást. Ezt &z előadását a Magyar Nemzeti Múzeum nagytermében meg is tartotta. Ugyanabban az időben, 1915. év decemberében az 1915—16. évi indemnitás tárgyalása alkalmával itt az országgyűlésen felszólítottam a törvényhozást, hogy mielőbb kezdjen bele a földbirtokreform törvényes rendezésébe. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Nagy örömömre szolgált, hogy a következő esztendő elején a magyar közéletnek es a magyar nemzetgazdaságnak egyik kiváló vezető férfia, Prohászka Ottokár -püspök (Éljenzés a balés a jobboldalon.) magáévá tette ezt az eszmét és
