Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-112

A nemzetgyűlés 112. ülése 1923. sorban magát a tisztviselői kart. Ez kötelessége a magyar államnak. Azután a szakértőket is. Gaal Gaston: Kelety Dénest! Hegymegi-Kiss Pál : Meg kell hallgatni min­denkit. En e tekintetben különbséget nem tehe­tek, különben is ez nem rám tartozik. A nem­zetgyűlésnek meg kell ezt a kérdést vizsgálnia és az én tiszteletteljes nézetem szerint törvény­hozási utón kell rendezni oly módon, hogy a létszámredukció folytán más pályára menni kényszerülő tisztviselők megfelelő elhelyezkedé­séhez az állam segítsége biztosítva legyen. Na­gyon jól tudom, hogy e tekintetben rendkívül nagyok a nehézségek, ezeket így elméletben el­mondani nagyon könnyű, de a gyakorlatban megvalósítani nagyon nehéz. (Ugy van ! ügy van.') Az én célom nem lehetett más, mint az, hogy a tisztviselői illetmény rendezés kérdéséből, mely a kormány és a tisztviselők között tár­gyaltatott, levonjam a tanulságokat, és anélkül, hogy ezzel a tisztviselői karnak ártani akarnék, de egyúttal az állam érdekeit is szem előtt tartva intézzem a következő kérdést a minister­elnök úrhoz ésapénzügyminister úrhoz (olvassa) : »Hajlandó-e a kormány a túlnagy tisztviselői létszámnak céltudatos és emberies alapon való megszüntetése és a hivatalnok-kérdésnek végle­ges megoldása érdekéből a szükséges lépéseket megtenni, evégből parlamenti bizottság kiküldé­sét javasolni és megfelelő törvényjavaslatot be­nyújtani? (Helyeslés bal felöl.) Gömbös Gyula : Akkor már el van temetve ! Elnök : A ministerelnök ur kivan szólani ! Gr. Bethlen István ministereinök : T. Nemzet­gyűlés! Mivel még két interpelláció fog ebben a tárgyban elhangzani, kérem a nemzetgyűlés hozzájárulását, hogy a három interpellációra majd együttesen válaszolhassak. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra ki következik? Bartos János jegyző : Perlaki György ! Perlaki György: T. Nemzetgyűlés! Teljesen igazat adok Hegymegi-Kiss Pál tisztelt képvi­selőtársamnak, aki azt állította, hogy a tiszt­viselői kérdést minden pártszemponttól eltekintve, tisztán tárgyi alapon kell elbírálni. Én tárgyi­lagos alapon óhajtok maradni, még a színezéstől is távol tartom magamat és tisztán a számokat óhajtom beszéltetni, bár, sajnos, ezek a számok egyes helyeken ugy fognak feltűnni, mintha szándékosan színezve lettek volna összeállítva. A pénzügyminister ur nyilatkozata alapján arra számíthattunk, hogy a tisztviselői kérdés­ben gyökeres megoldást fog a kormány keresztül­vinni. Sajnos, ezen feltevésünkben és reményünk­ben csalódtunk, amikor a tegnapi hivatalos lapot olvastuk, amennyiben kénytelen vagyok megállapítani, hogy a hivatalos lapban közölt fizetésrendezés gyökeres megoldásnak egyáltalán nem nevezhető, mert ez a fizetésrendezés külö­nösen az alsóbb fizetési fokozatokban nem adja meg azt a létminimumot, amelyre a tiszt­viselőnek feltétlenül szüksége van. évi március hó 14-én, szeréén. 4ÖS Nem adja meg neki a megélhetést, sőt egyes fizetési fokozatokban ugyanannyit elvesz a kor­mány, amennyit ad. így például a IX. fizetési ozztályban a rendkívüli segély azelőtt 13,500 korona volt, a felemelt rendkívüli segély 18.500 korona, tehát a differencia 5000 korona. Ezzel szemben ugyancsak a tegnapi hivatalos lapban megjelent rendelettel a kormány a cselédektől elvonja a természetbeni ellátást. A pénzügymi­nisterium február hónapban a természetbeni ellátás összegét 3400 koronában állapította meg, ez azonban a mai viszonyok között sokkal több, mert ha a tisztviselőnek az államtói kapott élelmicikkeket másutt kell beszereznie, akkor ezt 3400 koronáért nem szerezheti meg, az 5000 korona többlet erre feltétlenül rámegy. Tegnap itt azt az ellenvetést hallottam, ­hogy minek a cseléd. Azzal tisztában vagyunk, hogy a közalkalmazottak cselédet csak ott tar­tanak, ahol arra feltétlenül szükség van, ahol a családtagok száma nagy, ahol apró gyerme­kek nagyobb számmal vannak. Itt nem lehet elvárni, hogy a IX. rangosztályban lévő tiszt­viselő neje teljesen egyedül lássa el a háztartás teendőit és amikor a házi szükségletek beszer­zésére kénytelen távol lenni, gyermekeit őrizet­lenül hagyja odahaza. Eddig is csak ott tartot­tak cselédet, ahol erre feltétlenül szükség volt. Luxusból ma a közalkalmazott cselédet nem tarthat. Tisztelettel kérem tehát a kormányt arra, hogy a nagyobb családtaggal biró tisztviselők­nél vegye figyelembe a cseléd szükséges voltát és ott, ahol erre szükség van, ne vonja el a ter­mészetbeni ellátást. Ugyancsak helytelenítem azt a tervet is — nem tudom komolyan foglalkozott-e vele a kor­mány, mivel azonban a lapokban megjelent, szólni óhajtok róla — hogy az altisztek család­tagjai csak 16 éves korukig kapják meg a ter­mészetbeni ellátást. (Egy hang a középen : Ez nagyon helyes!) Ez nem helyes, mert például a múlt évben alkottuk meg az ipartörvény re­víziójáról szóló törvényt, mely kimondja, hogy csak kivételes esetekben mehet a gyermek inas­nak 14 éves kora előtt, s kimondja azt is, hogy iskolai előképzettség nélkül legalább 4 évet kell a gyermeknek tanoncsorban eltöltenie ; tehát ha a 14-hez hozzáadjuk a 4-et, az 18 év. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy a tanonc nem keresi meg azt, ami az ellátáshoz feltétlenül szükséges. Az altiszteknek tehát lehetővé kell tenni, hogy gyermeküket iparosnak vagy kereskedőnek nevel­hessék és családtagjaik számára legalább 18 éves életkorukig biztosítani kell a természetbeni el­látást. Őszintén megmondom, hogy én a természet­beni ellátásnak hive nem vagyok, én ezt mielőbb megszüntetendőnek tartom ; (Helyeslés.) azonban helytelenítem a természetbeni ellátásnak oly módon való leépítését, hogy az egyes család­tagoktól elvonják a természetbeni ellátást, de'

Next

/
Oldalképek
Tartalom