Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-112
A nemzetgyűlés IIB. ülése 1923. évi március hő 14-én, szerdán. 475 Elnök : Vázsonyi Vilmos képviselő ur kért szót. Patacsi Dénes (közbeszól. Zaj.) Elnök : Patacsi képviselő urat kérem, méltóztassak csendben maradni. Patacsi Dénes (ismét közbeszól. Zaj.) Elnök: Patacsi képviselő urat rendreutasitom. Méltóztassék megkönnyíteni az elnökségnek az ülés vezetését; Lehetetlen, hogy száz és száz közbeszólás légyen állandóan. Vázsonyi Vilmos : Személyes kérdésben kérek szót. Személyes kérdésben azért is, mert nem kívánom, hogy/a Ház egy közbeszólásomat félremagyarázza. Én Zsitvay Tibor t. képviselő ur beszéde közben kizárólag azért szóltam közbe, mert a képviselő ur Jászi Oszkár könyvét idézve, olyan passzust olvasott fel, nem ismertetve a könyv egyéb részeit, amely nagyon általánosít. Beszélt arról, hogy ime, ő hivatkozik Jászi Oszkár tanúvallomására, hogy ebben az országban a demokrata szervezetek a nemzeti erők lerombolásán dolgoznak. T. képviselő urnák erre közbeszóltam és itt megismétlem, hogy ba ezt a könyvet elolvasta, akkor viszont meg kellett állapítania, bogy a jelenlegi rendszerrel szemben sincs annyi gyűlölködéssel ennek a könyvnek az irója, mint amilyen gyűlölködéssel van az én személyemmel szemben. (Igaz! Ugy van! jobbés balfelöl.) Minthogy azonban ez a kifejezés, hogy »demokrata szervezetek«, azon névnél fogva, amellyel én a politikai pályámat 1901. év óta, amióta a képviselőháznak tagja lettem, folytattam, olyan kifejezés, amely általánosít; amint általában a t. képviselő ur általánosító 'kifejezéseket használt, kötelességemnek tartottam, hogy tiltakozzam az ellen a felfogás ellen, mintha én a múltban valaha olyan politikát képviseltem volna, (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) amely szembenállott a nemzeti iránnyal, mert akkor valószínűleg nem lehettem volna ; az egyesült ellenzék vezérlőbizottságának tagja és nem lehettem volna a nemzeti kormányokban minister, és akkor valószínűleg nem állottam volna szemben épen a Jászi Oszkár radikalizmusával, amellyel nyilt szinen folytattam le harcokat egészen a forradalomig, (Igaz! jobb felől.) mert ettől az iránytól elválasztott engem először a szekularizáció kérdése, amelyben az én demokratikus felfogásom dacára homlokegyenest ellentétes felfogást vallottam velük, elválasztott másfelől a nemzetiségi kérdésben vallott álláspontjuk, amely kérdésben egész a forradalom kitöréséig intranzigens álláspontot képviseltem (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Ezt minden képviselőtársam tudja, aki abban az időben velem együtt volt képviselő. Ez okozta azt, hogy közöttem és Jászi Oszkár között ellentét volt, s ha én erre a könyvre és azokra a támadásokra, amiket ellenem intézett, nem válaszoltam, ezt azért nem tettem, mert egy külföldön élő embernek, még hogyha ellenségem is, még ha velem szemben igaztalan is, nem válaszolok idebent és nem akarok arra a feltevésre alkalmat adni, mint hogyha én az ő támadásaiból és gyűlölködéséből akarnék magamnak tőkét kovácsolni. Kötelességemnek tartottam azonban felszólalni, mert közbeszólásomat ugy értelmezhették volna, minthogyha én az oktobrizmus kérdésében érdekeltnek tartanám magamat, pedig én abban gyilkos módon nem érdekelt vagyok, mert hiszen kénytelen voltam az oktobrizmus elől, hogy enyhén fejezzem ki magamat, innen elvonulni. Aki kíváncsi arra, hogy miért, az egyszerűen olvassa el a Tisza-per aktáit, vagy kérdezze meg az akkori rendőrfőkapitányt, avagy hallgassa ki azokat a detektiveket, akiket nemcsak hozzám, de Szterényi Józsefhez és Wekerle Sándorhoz is elküldöttek azzal a kedves felkéréssel, hogy menjünk el Budapestről, mert az életünket itt nem garantálják. Én tehát az oktobrizmusban érdekelt nem vagyok és nem ezért szóltam közbe a magam részéről, hanem csak azért, mert általános kifejezéseket használt a tisztelt képviselő ur. De, ha nem vagyok érdekelt, viszont az én felfogásom az, — bocsánatot kérek, hogy eltérést engedek meg magamnak és a Ház kegyes elnézését kérem — hogy azt, hogy ki milyen szerepet vitt a múltban ebben az országban, ha a jelenben nem zavaró tényező, ha a jelenben nem lázitó és felforgató tényező, felejtsük el már egyszer és jöjjön már a megbocsátás minden irányban. Kováts-Nagy Sándor : Maguk tartsák be ezt! Vázsonyi Vilmos: Peccatur intra et extra muros ! Ha itt folytonosan egymásnak múltjából hánytorgatunk fel hibákat, . . . Zsitvay Tibor: Sző sem volt róla az interpellációmban! Vázsonyi Vilmos : .. . akkor nem tudjuk a jelen kérdéseit és a jövő nagy problémáit megoldani. En tehát nem azért hangsúlyozom azt, hogy nem voltam októbrista, mint hogyha azokkal szemben gyűlölködni akarnék, akik októberben ittmaradtak, vagy szolgáltak, vagy az októberben résztvettek ; én nem azért hozom fel, bár abban ón teljesen egyetértek, hogy abban a legnagyobb szerencsétlenséget látnám, ha az országban forradalmi politika verhetne gyökeret, mert elég volt már a forradalmakból jobbról is és balról is. (Nagy zaj a Ház minden oldalán. Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsobalóldalon.) Rassay Károly: Jobbra is, balra is! * Rupert Rezső: Csak jobboldaliról lehet beszélni! A baloldalon nincs! Vázsonyi Vilmos : Személyes megtámadtatásnak kell mindenkor tekintenem, ha általánosító kifejezéseket méltóztatik használni. Tessék megnevezni azokat a politikusokat, akikről szó van. ; Ne használjanak olyan kifejezéseket, hogy a