Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-112

A nemzetgyűlés 112. ülése 1923. évi március hő 14-én, szerdán. 453 utasitja a földmivelésügyi kormányt a törvény­javaslatban emiitett alapok vagyonának a szoros állami vagyonba való beolvasztására és az alapok­ból eddig fedezett mindennemű kiadásnak be­illesztésére az állami költségvetésbe. Ugyanily eljárásra utasitja a nemzetgyűlés a földmivelés­ügyi ministert a magyarországi Faértékesitő Hivatal bevételeinek és kiadásainak előirányzá­sára nézve, amellett hogy a hivatal megszerve­zését a nemzetgyűlés jóváhagyása elé tartozik terjeszteni. Az eziránt szükséges törvényjavaslat beterjesztésére a nemzetgyűlés a földmiveléstigyi kormánynak hatheti időt ad.« (Helyeslés bal­felöl) Elnök : Minthogy szólásra feljegyezve senki sincs, kérdem, kiván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A földmivelésügyi minister ur kivan nyilatkozni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Igazán csodálkozom rajta, hogy az előbbeni törvényjavaslatoknál és a mostaninál is felszólalt képviselő urak álta­lában elismerik, hogy ezekre a törvényjavas­latokra szükség van, hogy ezek a törvényjavas­latok jó; intenciókból, fakadnak, hogy ezeknek eredménye az . országra áldást is hozhat, de ugyanakkor majdnem valamennyi törvényjavas­latnál azt az indítványt nyújtják be, hogy a törvényjavaslatot vonjam vissza. Bocsánatot kérek, ha a törvényjavaslat jó, ha a javaslatok soro­zata jó, akkor ezeknek visszavonása ajt bizo­nyítaná, hogy nincsen rájuk szükség. Ep ezért sajnálatomra nem járulhatok hozzá t. képviselő­társam határozati javaslatához. Strausz István t. képviselőtársam nagy elismeréssel nyilatkozott az Alföld fásításáról szóló törvényjavaslatról is, hivatkozott az előadó ur bezédére is, amely őt úgyszólván magával ragadta. Ezek a törvényjavaslatok kiegészítő részei az edd is letárgyalt javaslatoknak, és ezért szükségesek ahhoz, hogy teljes legyen az az egész, amelyet megalkotni kívánunk Hogy ezek a javaslatok milyen helyes célt szolgálnak, hivatkozom egy most megjelent fü­zetre, melyben dr Pálfy József, aki tanulmá­nyozta az angolországi viszonyokat, a követke­zőket irja (olvassa): »Angliában a termő terü­let megnő élésére oly mohón igyekeztek a gaz­dák, hogy még a szomszédos birtokokat elválasztó, a oiesgyéken országszerte végigültetett szélfogó bokrokat és cserjéket is kiirtották, helyüket felszántották és bevetették. Azután várták a nagyobb terméseket, de bizony a nagyobb évi termések elmaradtak, ellenkezőleg, az évi ter­méseredmények lecsökkentek és állandósultak, mert a talaj és a növényzet elvesztették a sze­lekkei szemben volt védelmezőjüket. A szelek szabadon kiszáríthatták tavasszal a téli ned­vességben gazdag földeket és a növényeket ki­kelésüktől beérésükig fokozott párolgásra kény­szerithették.« Hosszabban is lehetne ebből olvasni, de nem akarom vele fárasztani a nemzetgyűlés türelmét. Anglia nem az a klimáju ország, mint Magyarország, Anglia sokkal nedvdúsabb ország, és azok a szárazságok, amelyek nálunk vannak, Angliában alig fordulnak elő, hiszen a tenger közelében van, ködös, párás a levegője, de még ott sem tenyésztették a fákat, hanem kiirtották. Ezt a képviselő ur is elismerte fel­szólalásában, tehát én is hivatkozhatom arra, hogy a törvényjavaslat olyan célt szolgál, amely nemzetgazdasági szempontból mindenképen el­sőrangú. A t. képviselő ur azt mondja, hogy az állami erdők gazdálkodása 200 millió deficittel zárult. Tévedni méltóztatik. Nem tudom honnan vette t. képviselőtársam ezeket a számadatokat, mert hiszen az állami erdőktől a múlt évben 45 millió jövedelmünk volt, dacára a nagy be­ruházásoknak, amelyeket most kell elvégeznünk^ hogy az állami erdőket gazdaságosabban tudjuk-­kihasználni és az eddig megközelíthetetlen része­ket kis vasutakkal közelítsük meg. A jóvátétel kérdését is említette Strausz István t. képviselőtársam. Engedelmet kérek, a jóvátétel tekintetében az ezután ültetendő erdők talán mégsem jöhetnek számításba. Hosszú idő kell ahhoz, amíg jövedelme lesz az országnak azokból az erdőkből, vagy azokból a fákból, amelyeket csak ezután fogunk majd beültetni. Mi megmondtuk, hogy csonka Magyarországnak 2,042.000 katasztrális hold erdeje maradt. Az errevonatkozó adatok világosak, azokat az entente előtt hiába hallgatnók el; az entente-nak száz és egy módja van arra, hogy minden adat bir­tokába jusson. Nem csak az el nem rejthető ingatlanokról, de az eldugható ingó vagyonról is törzskönyvezett adatai vannak, nem volna semmi értelme, ha elhallgatnék, hogy mennyi . erdőnk van, hiszen az felmérhető. Ebből a 2,042.000 katasztrális hold erdőből állami erdő 83.000 hold, a többi magánerdő. Strausz István : Csemetefák is vannak benne ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : A 2,042.000 hold erdő nagy része nem vágható, hiszen van benne egyéves erdő, tízéves, ötven- és százéves erdő és a gyenge ültetésü erdőket nem lehet a jövedelmezőség szempont­jából számításba venni, hiszen ezek nem vág­hatok, ezek haszna csak később mutatkozik A múltkori törvényjavaslatok tárgyaiára során rámutattam már arra, hogy ellenőrzés hiányában faállományunk mennyire lecsökkent. Nem akarok most erre külön kitérni, de meg­állapítom, hogy meglevő erdeinkben 32'5 c /o-kal kevesebb a faállomány, mint volna akkor, ha betartották volna a vágási szabályokat. Kimu­tatható s az entente előtt tényekkel is bebizo­nyítható, melyeket lecáfolnij eltagadni nem lehet, hogy csak 1,300.000 köbméter, tehát legfeljebb 65.000 vagon egy évi termelésünk, amely a csonka ország tüzifaszükségletét közel sem elé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom