Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-112

454 A nemzetgyűlés 112. ülése 1923, gifci ki 3 ugy, bogy a mult évben 99.200 vagon tűzifát importáltunk a külföldről. Tehát ezekből a számokból világos az, hogy az entente az erdősítés tekintetében semmiféle jóvátételtöbbletet nem követelhet, hiszen a fenyőerdőinket;, épületfát és fürészárut teljesen elveszítettük, egyáltalában nincs csonka Magyar­országon. Épen ez az oka az építkezés lehetet­lenségének, hogy épületfánk egyáltalában nincs, mert azokat az erdeinket mondhatni teljesen elveszítettük, amelyekből épületfát és fűrészárut lehetne kitermelni. Ezeket a dolgokat sem szé­píteni, sem elrontani nem lehet az ententenál, mert amit ezután akarunk ültetni, arra nem lehet jóvátételt szabni. Ami az alapok összevonását illeti, ebben az egyszerű kis törvényjavaslatban csak arról van szó, hogy mivel ezek az erdei alapok különböző címeken és formákban szerepelnek, ezeket egy helyre vonjuk össze. Itt is felemiitette t. kép­viselőtársam, hogy az entente azt gondolja, hogy nagy pénzösszegekről van szó. Hiszen megnéz­heti, megláthatja, tudhatja is, hogy miről van szó ; épen azért kell a többféle erdei alapot egy helyre összevonni, mert egyenként és külön­külön alig jelentenének valamit, oly csekély az összeg, amely ezekben az alapokban van; de ha egy helyre vonjuk össze ezeket az alapokat, akkor épen annak az adminisztrációnak a tekin­tetében, amelyről t. képviselőtársam — aki, elis­merem, hogy mint a számvevőszék volt elnöke ebben a tekintetben elsőrangú szaktekintély — olyan hosszasan szólott, amelyet hosszadalmas­nak és bonyolultnak festett le a nemzetgyűlésen, annak érdekében is inkább előnyös, ha több alap helyett egyetlen alapot kezelünk, mert akkor az adminisztráció sokkal egyszerűbb lesz. A faértékesitő hivatal tekintetében meg­nyugtathatom t. képviselőtársamat, hogy az nem öröklétű intézmény. Ezt a szükség hozta létre, „ a mai napig megszüntetve nincsen, a megszün­tetés elmaradásának még olyan okai vannak, hogy a minister tanács nem látta jónak azt a jelen időben megszüntetni. A fakormánybiztos ismételten beadta lemondását, nehogy az a színe­zete legyen a dolognak, mintha ott akarna maradni. De a fakormánybiztosságot felállítot­ták először is a főváros és a területén lakó köztisztviselők faellátásáról való gondoskodás céljából. A fakormánybiztosság gondoskodott és gondoskodik az államvasutak talpfakészletéről. A faértékesitő hivatal gondoskodik a főváros tüzifaellátásáról, gondoskodik arról, hogy a szegényebb lakosság legalább némileg olcsó fához jusson Budapesten. Ha ezek az okok megszűn­nek, ha a köztisztviselők tüzifaszükségletéről nem kell gondoskodni és a főváros bele megy abba, hogy az ő ^faellátásáról- ne gondoskodjék külön a kormány, ha itt ezekbe az állami ellá­tásokba, mint a milyen a talpfaszükséglet is nálunk, nem leszünk ráutalva, hogy belenyúl­junk igazán olyan eszközökkel, amelyeknek ón évi március hó 14-én, szerdán. sem vagyok a barátja, mikor a fatermelésnek az állam egy bizonyos hányadát leveszi, szóval: rekvirálja, hogy az államvasutakat fentarthas­suk, mert nincs talpfára való erdőnk, csak igen kevés, mondom, ha ezek az okok megszűnnek, akkor ez a faértékesitő hivatal is abban a pilla­natban megszűnik. Ez egy szükségszülte intézmény, amelyről többször volt szó, hogy igyekezzünk megszün­tetni ós meg is van a törekvés arra, hogy ezt megszüntessük, a jelen pillanatban azonban meg­szüntetve még ministertanácsi határozat alap­ján nincsen; nem is a földmivelésügyi minister­nek épen az érdeke vagy akarata vagy hatá­rozata az, hogy ez megmaradjon, hanem minis­tertanácsi határozat. Ami magát a törvényjavaslat szerkesztését illeti, ezt a törvényjavaslatot, amellyel a Ház elé jöttem, tárgyalta az igazságügyi ministerium a pénzügyministeriummal behatóan épen arra való tekintettel is, amit t. képviselőtársam is emiitett s a szakemberek a törvényjavaslatnak ebben a szövegében állapodtak meg az illetékes ministeriumokkal egyetértőleg. Én tehát mégis csak kénytelen vagyok ennél a törvényjavaslatnál maradni s arra kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy mivel ez egyike a legegyszerűbb javaslatoknak, amellyel jönni lehet, hogy t. i. a többféle erdei alapból csináljunk egy alapot, hogy a célnak jobban meg tudjon felelni, hogy az erdei alapok kezelése, . adminisztrációja egyszerűbb és olcsóbb legyen : mindezeknek a tekintetbevételóvel kéréni a törvényjavaslatnak általánosságban eredeti szövegében való elfogadását s t. képviselőtársam­nak azon indítványának, hogy a törvényjavaslat vétessék le a napirendről, elutasítását. (Helyeslés.) Elnök: Az előadó urat illeti a szó. Mint­hogy az előadó ur szólni nem kivan, a ház­szabályok 213. §-a értelmében a vita bezárása után az elleninditvány beadóját, jelen esetben Strausz képviselő urat megilleti a szó, mivel rajta kivül még kilencen irták alá indítványát: Strausz István : A földmivelésügyi minister ur válaszában mindenről beszélt, csak arról nem, ami, az én határozati javaslatomnak a lényege. Én nem vontam azt kétségbe, hogy minél hatékonyabb támogatására van szükség a mi erdőfejlesztósi politikánknak, én csak arra mutattam rá, hogy szükségtelen külön, egyforma erőforrásokat teremteni csak azért, hogy az erdészeti közigazgatást és általában az állami közigazgatást szövevényessé tegyük, hogy azt komplikáljuk. Az egész vonalon, de elsősorban az igen t. egységes párt részéről naponként han­goztatják azt az elvet, hogy egyszerűsíteni kell adminisztrációnkat, a fölösleges intézményeket keli megszüntetni, a mellett, hogy a legszük­ségesebb mértékig kell redukálni a tisztviselői létszámot. Ez az alap is olyan intézmény, amely több tisztviselőt foglalkoztat meddő cél szolgá­latában. Eámutattam arra, hogy ugyanazok a célok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom