Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-112
452 A nemzetgyűlés 112. ülése 1923, előleget. Ez tárca kezelésénél nem fordulhat elő, mert az előleg leirása esetén a zárszámadásban a ministernek be kell jelentenie a leírás jogcímét megfelelő indokolás mellett, és ki keli mutatnia név szerint, hogy kinek és miért engedte el az előleget. A 4. pont azt mondja, hogy az egyesitett erdei alapból az állami birtokok kiegészítésére alkalmas erdőrészleteket szóval az állami birtokok részére ingatlanokat szerezhetnek meg. Ez dokumentálja a legeklatánsabban, hogy ez az alap nem csupán egyetemes érdekeket szolgál, hanem emellett még külön érdeket, az állami erdőgazdaságnak érdekét is, úgyhogy többféle cél szolgálatát akarja beolvasztani a földmivelésügyi minister ur az alapba, amit pedig kizár maga az »alap« elnevezés, az alapvagyon ismertetett sajátossága. De ilyen különleges intézkedésre nincs is szükség, mert a minister ur az állami erdőgazdaságoknál ugyanily rendeltetésű költségvetési hitel felett diszponál, ami — ha jól emlékszem — 88 millió korona. Nincs tehát rációja annak, hogy ugyanily természetű beruházásokra egy alap jövedelme is kijelöltessék. Ez a rendszer különben is kontrakarirozná azt az elvet, amelyet a pénzügyminister ur a budgetirozás tekintetében az állami erdőbirtokokra nézve felállított. A pénzügyminister ur ugyanis az állami erdőbirtokokat üzemnek minősítette. Ha pedig ez üzem, akkor sem az erdővásárlási, sem az erdőfeltárási alapot, amely egészében az állami erdőbirtok tuiajdontartozéka, nem lehet az állami erdőigazgatás című ágazathoz költségvetésileg beilleszteni ós ennek az ágazatnak szolgálatába állítani. Itt van egy igazán figuraszámba menő pont, amely azt mondja, hogy »az Országos Erdei Alap terhére vásárolt ingatlanok és erdőbirtokossági arányrészek az állam tulajdonát képezik«. Nem tudom, hogy ennek kimondása miféle célzattal történik. Mint számviteli ember azonban érteni vélem, hogy mit szolgál az, hogy ez nem az alap tulajdona Hiszen az alap maga is kizárólag állami vagyon. Ez mégis azért történhetett, hogy majd annak idején az állami erdőgazdaság leltárában, mérlegében, szerepeljen az alap ingatlan vagyona. Az alapnál kezelik tehát, de más ágazat leltárában, mérlegében fog majd szerepelni. Az összevisszaságra jellemző a 3. §. Ez azt rendeli el, hogy a kibővített erdei alap előirányzata az állami erdészeti igazgatás költségvetési címnél iliesztendő be a bevételeknek és a kiadásoknak részletes tagozásával. Tudom, hogy ilyen szakkérdést nem lehet itt a plénumban meggyőző módon tárgyalni. Álláspontom helyességét szemléltető módon is kellene- kimutatnom. Fölemlítem még, hogy egyetlen egy olyan célja nincs a kibontatott erdei alapnak, amely a tárca költségvetésébe, a ? a gy akár az állami erdőgazdaság üzemi évi március hó 14 én, szerdán. költségvetésébe be ne lenne állítva és megfelelően ne lenne javadalmazva. Ezek szerint ugyanazon célokra kétféle hitele lesz a minister urnák, tárca- és alaphitel, ami meg nem engedhető. De mégis az a lényeges, hogy mennyi munkát von maga után az erdei alap fen tartása. Külön könyvelés, főkönyvek, segédkönyvek, számlakönyvek kellenek, emellett az államnak valamennyi általános pénztárát behálózza az erdei alap, mert mindenütt külön naplót kell vezetni. Emellett egészen más intézkedéseket igényel egy alapnak kezelése, mert más itt az utalványozás és bevételi előirányzás, mint a tulajdonképeni költségvetésen alapuló állami kezelésben. Egy osztály alakul a ministeriumban az alap igazgatására, amely éberen őrködik afelett, hogy mily kiadás tartozik az alapra, s mily kiadás tartozik a tulajdonképeni tárca kezelésbe. E tekintetben éles disztinkciót vonnak és a zöld asztalon egész aktaszerü harcok indulnak meg, amelyek hetekig-hőnapokig tolják ki a kérdésnek megoldását. Szaporodik az akta ; de amilyen arányban ez szaporodik, olyan arányban pusztulnak és gyérülnek a facsemeték. Ilyen intézmény fentartására igazán nincs szüksége annak a különben helyes erdőpolitikának, amelyet a t. földmivelésügyi minister ur a törvényjavaslatokban inaugurál. A továbbiakban szeretnék még rámutatni arra, hogy tulajdonképen mennyire komplikálja a kezelést az is, hogy bizonyos esetekben a tőkéhez is szabad hozzányúlni. A 4. § taxatíve felsorolja ezeket az eseteket. Megindul egy aktaszerü purparlé a pénzügyminister ur és a földmivelésügyi minister ur között Tudjuk, hogy ezek mily időrablók és hogy végre a jó ügy elposványodására vezetnek. (Az elnöH széket Mmásy László foglalja el.) Az alapok további életbentartásának tehát abszolúte nincs értelme. Egyedüli helyes álláspont az, ha mind a három alapot inkameráljuk, beolvasztjuk a szoros állami vagyonba ós a dotációt a földmivelésügyi minister ur e költségvetés utján igényli ugy az állami erdészeti igazgatásra, mint az állami erdőbirtok-gazdaságokra. Az alap fentartásával semmiféle előnyt nem nyer programmjának megvalósítására, sőt ezt csak hátráltatja. En a legtárgyilagosabb kritikát iparkodtam mondani, mert támogatni akarom a kivitelét annak a szép programmnak, amelyet a földmivelésügyi minister ur e törvényjavaslatokban lefektetett. Meg vagyok győződve, hogy azok a szempontok, amelyekre vázlatosan tárgyaltam, e javaslat készítésénél nem mérlegeitettek, sőt figyelmen kivül hagyattak. Ép ezért bízom abban, hogy a földmivelésügyi minister ur, a nemzetgyűlés többségével elfogadtatja következő határozati javaslatomat (olvassa) : »Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy a törvényjavaslatot a .tárgyalás napirendjéről leveszi, és
