Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-111

428 A nemzetgyűlés 111. ülése 1923. gyűlés türelmét hosszasan igénybe venni annak felsorolásával, hogy hányféle címen utalják ki ezt az összeget, de a végösszeg ennyi. Ehhez járul 62.860 K értékű naturália, 1923 február havában. így az államvasutak első tisztviselőjének összilletménye 523.060 K, amelyet, ha 365tel elosztunk, azt látjuk, hogy napi tiszteletdíja, illetőleg fizetése 1265 K, hozzáadva 172 K 20 fillér értékű naturáliát 1437 K. Ezzel szemben egy vezető szakmunkás naponta 1464 K-t kap, ha ugyancsak a közgazdasági Figyelő szerint órabérét 183 K-val számítom és nyolc órai munkaidőt veszek alapul. Pikler Emil : Ha az év minden napjában dolgoznék és ha nem zárnák ki ! Hat hónapig dolgozik csak egy évben ! Kiss Menyhért : A szabók dolgoznak egész évben ! Homonnay Tivadar; 27 K-val kevesebb fizetése van tehát az államvasutak elnökének, mint egy szakképzett munkásnak- (Mozgás a középen.) Én nem térek ki mellékvágányokra, nem nézek sehova máshová, hanem teljes tárgyilagossággal, objektivitással birálom a szőnyegre hozott kérdést és hozom azt ide a nemzetgyűlés elé. Az egész papir és ceruza munkája, méltóztassanak utána számolni. Egy olyan tisztviselő kapja ezt a fizetést, aki milliárdok felett rendelkezik, milliárdokról szóló kötéseket .hagy jóvá vagy utasit el. Engedelmet kérek, mégsem tartom helyesnek, hogy egy ilyen tisztviselőnek 1437 K-ja legyen naponta, amelyben benne van a naturáliája is. Ugyanakkor kérdem a t. Nemzetgyűlés tagjait, — méltóztassanak rá önmagukban felelni — vájjon mit keres egy tőzsdebizományos vagy egy ügynök, nem egy év, hanem egy hét alatt. De hogy az alsó kategóriákat is említsem, egy kezelő altiszt, akinek rangfokozata megfelel a Magyar Államvasutak II. osztályú altisztje rangfokozatának, évi 102.000 korona fizetést kap, a 62.800 korona értékű naturáliávai együtt 164.800 koronát, összesen mindennel együtt. Ebből kell megélnie. Ha itt is elvégezzük az osztási müveletet, ki fog jönni, hogy naponta 452 korona 20 fillérje van a naturáliávai együtt, mert ha azt nem veszem hozzá, csak 280 koronából kellene ennek a szegény állami alkalmazottnak megélnie. Vehet rajta magának egy fél kiló zsírt. Nem folytatom ezen kérdések taglalását, nem folytatom pedig azon egyszerű oknál fogva, mert mindig hirdettem és hirdetem, hogy nem vagyok hajlandó a társadalmi osztályok között különbséget tenni és kategorizálni; de akkor, amikor szőnyegen van ez az ügy, minden egyes társadalmi osztály érdekeit védve, ki kell fejeznem azt az álláspontomat, hogy az államnak és a felelős kormányzatnak arra kell törekednie, hogy minden egyes polgárának életnívóját, nem mondom a békebeli standardra emelje, de legalább mindenkinek kulturemberhez méltó, vagy azt megközelítő megélhetést biztositson. évi március hő 13-án, kedden. Röviden be is fejezem felszólalásomat azzal, hogy hallottam azt is, hogy Köztisztviselők Országos Kamarájából lett Közalkalmazottak Nemzeti Szövetségének egyik ülésén állítólag kemény hangok hangzottak el. Én az elkeseredettség hangját meg tudom érteni, azért senkit a vezetőségből felelőssé tenni nem lehet. A megfelelő tompítások megtörténtek, de azért, mert beteg gyermekek, ragy talán egyéb nyomasztó mellékkörülmények miatt, az életfentartási ösztön miatt, talán momentán általam közelről sem helyeselt módon megnyilvánult, egy egész tisztességes társadalmi osztályra követ dobjunk és azt mondjuk, hogy ez az osztály nem áll nemzeti alapon, hogy ez az osztály sztrájkokra izgat, nem szabad, nem lehet, mert ez nem igaz. Ez az osztály, ismételten kijelentem, nem kivan, nem akar sztrájkot, ez az osztály csak azt akarja, hogy ne kelljen lépten-nyomon, minden héten deputációznia, kérvényeznie, csusznimásznia a mindenkori ministerhez vagy ministerelnökhöz, hanem igenis a felelős kormányzat nyúljon végre valahára a hóna alá olyan értelemben, amint azt az igen t. kultuszminister ur Komáromban kijelentette, amikor ezeket mondotta : Melyik az a népréteg, amely legtöbbet szenved ? Ez a kisemberré lett magyar közalkalmazott. Igen jól ismerem a külföldi viszonyokat, különösen a német-osztrák viszonyokat és mondhatom, hogy ott a közalkalmazottakkal óriási bajok vannak. Nálunk, csodálatos dolog, a közalkalmazottak becsületes hazafiassága magyarázza meg, hogy ilyen rettenetes megélhetési krízissel szemben, amelyben vagyunk, a közalkalmazottak becsületes kötelességérzéssel dolgoznak a magyar haza feltámasztásán és ez a kormányra azt a kötelességet rója, hogy tegyen meg minden lehetőt a közalkalmazottak helyzetének javítására. Remélem, hogy a legközelebbi időben rendelet fog megjelenni a tisztviselői illetményeknek igen számottevő felemeléséről. »Ez azonban nem elég, — mondja a kultuszminister ur velem együtt —. Nekünk mindent el kell követnünk, hogy a közalkalmazottak hóna alá nyúljunk.« Most meggyőződtem arról, hogy a kormányban egy ministerrel több van, akik a kérdést melegen támogatják. A kultuszminister ur segíteni akar a közalkalmazottakon . . . Pikler Emil: Választás előtt! Homonnay Tivadar : ... azt mondja, nem elég az, amit az állam ad — a kormány felelős tagja részéről történik ez a nyilatkozat. Azzal zárom szavaimat, amire már hivatkoztam, hogy a kétoldalú szerződés egyrészt a kormányt, de másrészt a közalkalmazottakat, a tisztviselőket és altiszteket is kötelezi, de ugy, hogyha a közalkalmazottakat ugy látják el, hogy munkájukat nyugodtan végezhetik, megkívánhatja tőlük a kormány is, hogy kötelességüket teljesítsék. Azt a kevés számú közalkalmazottat pedig, akik 11 óra után járnak be hivatalukba,