Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-111

f

 nemzetgyűlés 111. ülése 1923. évi március hó 13-án, kedden. 427 kevesebb segélyt fog kapni, mert levonják a kedvezményes ellátást egy személytől. A VI. és, VII. rangosztályok magas kategóriái — nem is beszélek a felsőbbekről, ezeknek a száma igen csekély — havi 10 és 9000 koronás többletet fog kapni. Méltóztassék elképzelni, milyen keveset fog kapni az a IX., X. és XI. rangosztály, ahol 5000 koronánál kevesebb a havi segély, mert levonják a kedvezményt, tehát egy negyed pár cipőt, vagy ha ugy tetszik, négy kiló zsirt fognak kapni a tisztviselők, hogy ebből az ő életstandardjukat emeljék. A kormánynak egy hibája a többek között a most kiadott rendeletben, és pedig az, hogy amit a régi magyar kormányok rossz szokása szerint az egyik kezével ad, a másik kezével visszaveszi. Az úgynevezett háztartási alkalmazottak naturáliáját, a kormány egyszerűen meg kivánja vonni. Én nem is akarok ebbe a kérdésbe mélyen belebocsátkozni, csak annyit mondok, hogy ez semmikép sem helyes, pláne nem szociális és nem szolgál arra, hogy a tömeghangulatot megnyugtassa. A tisztviselőknek túlnyomó százaléka — számokról nem beszélek ez esetben, mert rendszerint hamis adatokat kapnánk, egy-két százalékkal, de túlnyomó százaléka — megint 5000 és 4000 koronán alul fog kapni segélyeket. Ezzel szemben, hogy milyen minimális a segitség, legyen szabad — grafikonból olvasok, tehát ismét kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy az egyes szavakba és számokba ne méltóztassék belekapaszkodni, mert hogy ez tizedestörtnyi pontossággal legyen ebben a grafikonban leolvasható, az lehetetlen — bemutatnom. Bemutatni kívánom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy ma a tisztviselők és közalkalmazottak kategóriáiának milyen az anyagi helyzete, és hogyan élnek. 1922-ben a drágaság általában 570-szeresére emelkedett, ezzel szemben az V. rangosztálybeli tisztviselőknek a fizetése — curiai bírák, ministeri tanácsosok stb. — 52-szeresére, a VI. fizetési osztályban levőké 68-szorosára, a IX. fizetési osztálybelieké 127-szeresére, a X. fizetési osztályuaké 191-szeresére, a kezelőké 265-szörösére emelkedett; a kezelő altiszteknél a legmagasabb fizetés sem éri el az 571-szereset, hanem csak a 322-szerest. A közszükségleti cikkek, amelyek mondhatnám nap-nap mellett emelkednek, a legelsőrendü életszükségleti cikkek pedig — azt hiszem, ez is érdekelheti a t. Nemzetgyűlést — 1922 szeptemberétől a mai napig a következőképen emelkedtek : a tej például 108—310-szeresére, a marhahús és disznóhús 290—400-szorosára, a fa 396—550-szeresére, a fehérnemű — hogy ne soroljak fel mindent — 570-szeresről 800-szorosra, a kötöttszövött áru 790-szeresről 1320-szorosára és a gyapjúszövet 800-szorosról 1100-szorosára szökött fel. Amikor pár hónap alatt ilyen szédületes módon emelkedik minden áru, azt hiszem, hogy nem helyes dolog az, ha megint toldozunkfoldozunk és megint azt mondjuk, hogy a tisztviselőknek ismét adunk, — nem tudom, hogyan nevezik: Kállay-kettőst vagy gyorssegélyt — de lehetetlen állapot, hogy megint havi pár ezer koronával akarunk a tisztviselők anyagi helyzetén gyökeresen segíteni. Itt talán kellemetlen húrokat fogok megpendíteni, de ugy érzem, hogy én és pártom, amelyhez tartozni szerencsém van, amely nem az osztályuralom alapján áll, és amely nem az osztályuralmat, hanem a teljes osztályharmóniát hirdette, hirdeti és amig él hirdetni fogja, miután minden társadalmi osztálynak az érdekeit volt alkalmam már a t. Nemzetgyűlés előtt kellőképen objektíve és tárgyilagosan megvédeni — érezzük és érzem magamban a kötelességet és vállalom a felelősséget azért, ha bátor lessek a munkásságnak — nem mondom, hogy a jól dotált munkásságnak, amely ma meg tud élni, de hangsúlyozottan aláhúzom, a rosszul fizetett munkásságnak — életstandardját szembeállítani a tisztviselők és közalkalmazottak életstandardjával. Újra és újra ismétlem, hogy nem mondom, hogy a munkásság jól van dotálva, ott sem igen más a helyzet, de az állam minden egyes polgára egyforma, akinek joga van ahhoz, hogy kulturemberhez méltóan éljen. De ha a munkásság helyzete nehéz is, mivel a tisztviselői kérdés van szőnyegen, ugy érzem, nemcsak jogom, de kötelességem is ezt a kérdést végre valahára itt e nemzetgyűlés előtt tisztázni. Megjegyzem, hogy a Közgazdasági Figyelő március 10-iki 5. számából vettem adataimat. Ma szerintem a munkásság még mindig gyengén van dotálva. Ezzel szemben nézzük, hogy egy V. rangosztálybeli ministeri tanácsosnak, vagy egy curiai bírónak mi a fizetése és mi a naturáliája. Egy V. rangosztályu ministeri tanácsos évi fizetése 331.000 K, naturáliája pedig 62.860 K. Ez igen nagy szám, ha a számokkal dobálódzunk, de méltóztassanak elosztani 365-tel és akkor meg méltóztatnak látni, hogy egy ministeri tanácsos fizetése naponta 1080 K, beleszámítva a naturáliáját is, mert a fizetése 908 K, naturáliája pedig' 172 K 20 fillér. 1080 Kból kell tehát egy ministeri tanácsosnak megélnie, amelyből tud egy kiló zsirt venni. Ezzel szemben a vezető gyári munkás órabére a Közgazdasági Figyelő március 10-iki 5. száma szerint — a rabicmunkásokat értem — 160—190 K, középarányost véve 180 K, ami naponta 1710 K-t tesz ki. Ha szembeállítom a ministeri tanácsost egy szakképzett, és általam munkájáért igen tisztelt és becsült munkással, megállapíthatom, hogy a ministeri tanácsos fizetése naponta 680 K-val kevesebb, mint amennyi egy rabicmunkásé. De vegyünk egy másik esetet. A Magyar Államvasutak első tisztviselőjének, elnökének évi 460.700 K fizetése van a pótlékkal és mindennel együtt. Nem akarom a t. Nemzet-