Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-110

382 A nemzetgyűlés 110. ülése 1923, földmivelésügyi minister ur átiratát figyelembe nem vette, hanem egyszerűen meghozott egy Ítéletet, amely túltesz még Pest vármegye közigazgatási bizottságának állásfoglalásán is : egyszerűen elvette az egész 400 holdat a törpebérlőktől és csak arra utasította azután a közigazgatási hatóságot, hogy 50 holdat a vörösvári és 30 holdat a szomszédos pilisszántói hadirokkantaknak, özvegyeknek és árváknak osszon ki törpebórletekben. Tulajdonképen tehát az egész 400 holdat elvették a törpebérlőktől. A földbirtokrendező biróság erre a rideg álláspontra azért helyezkedett, mert szokása szerint nem vette figyelembe a törvény szellemét, hanem csak a tökéletlenül megstilizált törvény rideg betűit. A törvénynek ugyanis van egy paragrafusa, amely azt mondja, hogyha a földtulajdonosnak több helyen van birtoka, azokat össze kell számlálni és ugy lehet megállapítani, hogy középbirtokos-e az illető vagy nagybirtokos. Szó sincs róla, ha itt arról lenne szó, hogy tulajdonba vegyék el azt a földet gróf Karátsonyi Jenőtől, akkor még indokoltnak tartanám, hogy a földbirtokrendező biróság azt mondja : Kérem, ami a grófnőé, az a grófnőé, ami a grófé, az a grófé. A grófnak nincs többje, mint ez, azt tehát nem lehet egészen elvenni. Ez jogos, igazságos álláspont lenne. De nem tulajdonba való elvételről volt szó, hanem csak arról, hogy egy 40 év óta fennálló haszonbérleti viszony megmaradjon legalább még pár évig, amig ez az abnormis drágaság és ez a szociális nyomorúság megszűnik Magyarországon. A gróf ur feleségének van Budapest mellett 1500 holdja, a háztartási szükségleteket tehát a család kielégítheti onnan. Bocsánatot kérek, t. Ház, ebben a csonka Magyarországban össze vagyunk szorítva mi magyarok, itt kényelmesen nem lehet elférni egymás mellett, hanem jó szívvel össze kell szorulnunk valamennyiünknek, hogy valamennyiünknek hely és kenyér jusson Magyarországon. (Ugy van! a balközépen.) Ma nem lehet itt nagyúri személyeket kielégíteni, hogy a háztartási szükségleteket nem a grófnő birtokáról hozassák be, hanem a gróf birtokáról és ennek kedvéért 200 zsellércsal áclot, akik 40 év óta találtak ott kenyeret, földönfutóvá tegyenek. (Ugy van! balról.) Sajnos, a földbirtokrendező biróság mindezeket a szempontokat nem vette figyelembe, hanem egyszerűen és ridegen a törvény betűit és nem a törvény szellemét tartotta szem előtt és ami még feltűnőbb, nem vette figyelembe a földmivelésügyi minister ur átiratát sem, amelyben az azt kérte, hogy mielőtt végleges álláspontot foglalna el a biróság, hallgassa meg az ő szakértőit is és engedje meg, hogy megvizsgáltassa az ügyet odakint. Nekem egész életemben küzdelmem volt azért, mert ón mindig konzervatív álláspontot foglaltam el a közéletben. Sajnos, érzem azt, hogy engem bizonyos körök szűk látóköre, elfoévi március hó 9-én

} pénteken. gult kicsinyes önzése, intézményeinknek helytelen berendezése fokról-fokra balfelé tol a birtokpolitikai kérdésekben. Meggyőződésem ma az, hogy ebben a csonka Magyarországban olyan földbirtokeloszlásnak kell bekövetkeznie, amely mellett az itt összetorlódott magyarság meg tud élni, el tud férni békében egymás mellett s mindenkinek juthat egy darab kenyér ! (Helyeslés balról.) Sajnos, ezen jogerős birói ítélet alapján ma délelőtt dobják ki hatósági asszisztenciával a 200 családot a 40 év óta bérelt kis földecskéből. Ezen a minister ur ma a meglevő törvény szerint segíteni nem tud ; azonban felkérem a minister urat, nyugtassa meg annak a vidéknek közvéleményét, nyugtassa meg azokat a szerencsétlen családokat, amelyek ma délelőtt kerülnek koldusbotra azzal, hogy mielőbb be fogja terjeszteni a földreformtörvény novellát és abba belevesz olyan változtatásokat, amelyek szerint az eddigi helytelen és hiányos törvény alapján hozott ítéleteket revízió alá lehet venni és a bérletek kérdésénél a férj és a feleség birtoka legalább is egybeszámítható lesz, különösen peclig a földbirtokrendező biróság egész szervezete megreformáltatik. Ez a biróság egy szerencsétlen hibrid valami, vegyüléke a közigazgatási ós birói funkcióknak, amelyek ma ott össze vannak zavarva. Ülnek ott nagyon tiszteletreméltó öreg curiai birák, akik azonban azt képzelik, hogy ők ma is a Curián vannak, pedig a törvényhozásnak nem volt célja még egy pót-Curiát létesíteni, épen elég nekünk egy Curia. Annak a földbirtokrendező bíróságnak funkciója elsősorban az, hogy végrehajtsa azt a törvényt, amely elavult, szociális s nemzeti szempontból ma már tarthatatlan földbirtokeloszlásunkat és földbirtokviszonyainkat megreformálni akarja. Sajnos, a kinevezett birák nagy része városi ember, soha falun nem volt, sem a nópéletet, sem a nép igényeit, sem annak speciális viszonyait nem ismeri. Annál inkább megdöbbentő jelenség az, hogy amikor az arra hivatott földmivelésügyi minister ur szociális szempontból — deputáció és interpelláció révén felhivatván rá a figyelme — átír ehhez a bírósághoz, hogy szíveskedjek várni e kérdés elintézésével, amig megvizsgálja az ügyet, a biróság ezt a földmivelésügyi rainisteri átiratot nem veszi figyelembe. Ismétlem, egész életemben a békés megegyezésnek és a társadalmi kiegyenlítésnek voltam barátja és hive. Azon a vidéken, amely bányavidék, ahol évente fogy a föld és szaporodik a népesség, a legnagyobb tapintatra, megértésre, szociális érzékre, patriarchális érzékre ós emberséges szivre van szükség ugy a nagybirtokosság, mint a hatóság részéről, ennek azonban eddig, sajnos, nem sok nyomát láttam ! Kérem a földmivelésügyi minister urat, nyugtassa meg a lázongó és fájó sziveket ós kedélyeket, hogy esetleg valami szerencsétlen kirob-