Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-110
A nemzetgyűlés 110. ülése 1923. más névtelenségének a háta mögé, jöjjön be ide a képviselőházba Minthogy ezt nem tette. innen üzenem neki, hogy abban az esetben hajlandó vagyok akár parlamenti bizottság, akár kizárólag a túloldalról alakítandó bizottság — nem kell pártközi bizottság — a túloldalról a legintranzigensebbek közül kiválasztandó három becsületes ember Ítéletének alávetni magamat. Bármit követtem el, én, aki azt mondom, hogy ebben a nemzetgyűlésben csak feddhetetlen emberek ülhetnek és üljenek, mert Magyarország mai nehéz idejében a közéletet tiszta embereknek kell vezetniök, ha bármit követtem el, lemondok a mandátumomról ; abban az esetben azonban, ha ebből egy szó nem igaz, elvárom Benárd képviselő úrtól, aki e lap szerkesztője, hogy le fog mondani a mandátumáról. (Mozgás és zaj a jobbóldalon.) Drozdy Győző: Összeférhetlen! (Folytonos zaj. Egy hang a középen: Miért Benárd?) Ugron Gábor: Ő a felelős szerkesztő. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Szilágyi Lajos: Egymást gyalázzák a képviselők ! Elnök : Kérem Szilágyi képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozat táigyát nem képezhetvén, rátérhetünk a másik napirend előtti felszólalásra. Baross János képviselő urat illeti a szó. Szilágyi Lajos : A szerkesztő szolidáris azzal, ami megjelenik a lapban. A Szózatért Gömbös, ezért Benárd felel. Nekünk, keresztényeknek, kell megtagadnunk a közösséget ilyen lapokkal. Rothenstein Mór : Az ilyen emberek Magyarországon ministerek voltak ! Ugron Gábor : A többi keresztény lap miért tud tisztességesen irni ? (Zaj.) Szilágyi Lajos : Ez a kereszténység gyalázása ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Reisinger Ferenc : Hol van Dabasi Halász ? Elnök : Csendet kérek, Reisinger képviselő ur ! Baross János : T. Nemzetgyűlés ! Bocsánatot kérek a t. Háztól, hogy ugyanabban az ügyben, amelyben június hóban interpelláltam, kénytelen vagyok most másodszor is igénybe venni a Ház türelmét napirend előtt felszólalás formájában. Meg kell ezt tennem azonban azért, mert 200 szegény zsellércsalád koldusbotra jutásáról és egy elvi kérdésről van szó, még pedig arról, hogy Magyarországon a földbirtokrendező bíróság konstrukciója az állami szervek, az állami funkciók olyan összezavarását jelenti, amelynek a kiküszöbölése elsőrendű nemzeti érdek, hogy ezek a konfúziók megszűnjenek. Minél előbb szükséges tehát, hogy a földbirtoktörvény novellája a Ház elé kerüljön és minél előbb életbe lépjen. (Helyeslés balfelol.) Barthos Andor: Mi is akarjuk! Baross János : Az eset röviden a következő : Pilisvörösvár község egy bányaközség. Nagy kőszénbánya van benne, amely az ipari termelés évi március hó 9-én, pénteken. 381 céljára évente 20—30 holdat elvesz, a föld tehát fogy, viszont az emberek rohamosan szaporodnak. Ott tehát az agrárszociális kérdés a dolog természeténél fogva évtizedek óta ki van élezve. Abban a községben nincs más számbajövő nagybirtok, mint gróf Karátsonyi .Jenő 2500 holdas birtoka, amelyből 2000 hold erdő és 500 hold szántó. Ebből a mezőgazdasági részből körülbelül 400 hold szántó 40 év óta zselléreknek törpebérletekbe van adva félholdas és egyholdas darabkákban. Vannak családok, melyek a harmadik generációban már a szépapáiktól kezdve bérelték azokat a földeket a Karátsonyi grófoktól kis darabokban, amely darabokat azután 10—15 főnyi unokáik maguk között megosztottak félholdas darabokban. Most mi történt, t. Ház ? Karátsonyi Jenőnek ezenkívül volt Dél Magyarországon nagy uradalma, feleségének pedig Fejér megyében Buda mellett van 1500 holdja. Déimagyarországi birtokait zár alá vették a szerbek és akkor Karátsonyi gróf felmondotta a 40 év óta bérlő törpebérlőknek a bérletet azzal az indokolással, hogy neki budai palotája háztartásához szüksége van arra, hogy házi kezelésbe vegye a vörösvári 400 holdat. A szegény megijedt.200zsellércsalád hozzám,mint a kerület képviselőjéhez szaladt azzal a kéréssel, hogy segítsek rajtuk, mert a grófnőnek van még Fejér megyében 1500 hold földje, ha tehát almdai háztartásnak szüksége van mezőgazdasági terményekre, azt a spenótot, vagy akármi más zöldséget a grófnő birtokáról is fel lehet hozni, nem kell magát kötnie ahhoz, hogy pont a vörösvári földekről kapja a háztartási zöldséget ; hagyják ott azt a 200 nyomorult zseliérembert békében, akinek nincs más földje, aki a családja eltartására terményt sehol máshol produkálni nem tud, azoknak a bérletében maradjon meg az a 400 hold föld. Sajnos, ez a kérésünk süket fülekre talált. Az ügy Pest vármegye közigazgatási bizottságához került és ez megosztó álláspontot foglalt el: 150 holdat meghagyott a zselléreknek, a többit visszaadta a grófnak. Ebben az időben én egy deputációt is vezettem nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minister úrhoz, aki a deputáció nagy megnyugvására és köszönetére megígérte, hogy átir a földbirtokrendező bírósághoz, hogy ebben az ügyben addig ne hozzon érdemleges Ítéletet, amig a földmivelésügyi ministeriumhoz az iratok vissza nem kerülnek s mig a ministerium szociális szempontból meg nem, vizsgáltatja a helyzetet Pilisvörösváron, ahol — ismétlem — különleges helyzet van, mert ott a bánya miatt fogy a föld, a népesség viszont mértani arányban szaporodik, a differencia tehát növekszik. A földmivelésügyi minister ur ezt a szives választ szóban és Írásban közölte az érdekeltekkel, azok megnyugodtak, a minister ur szives is volt átírni a földbirtokrendező bírósághoz, sajnos, azonban a földbirtokrendező * bíróság a
