Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-110

378 A nemzetgyűlés 110. ülése 1923, viselő ur egy operai szerződtetés tárgyában, Farkas István képviselő ur pedig a Népszava elkobzása tárgyában sürgős interpellációk előterjesztésére kértek és kaptak tőlem engedélyt. Javaslom, hogy a sürgős interpellációk meghallgatására napirendünk letárgyalása után, de legkésőbben fél 2 órakor térjünk át. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen.) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Ezek szerint Fábián Béla képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Nemzetgyűlési Nem szoktam a Ház figyelmét személyes kérdésben igénybe venni. (Zaj jobbfelöl.) (AB elnöki széket Mmásy László foglalja él.) Ha mégis kénytelen vagyok vele, azért teszem, mert tegnap délután egy olyan példátlan támadás jelent meg ellenem az egyik délutáni újságban, (Zaj és felkiáltások jobbfelöl : Olvastuk! Nem tartozik a nemzetgyűlés elé!) amelynek a hangja Halász Móric : Sajtószabadság van i Fábián Béla: Ha dabasi Halász képviselő úrral szemben ilyen cikkeket imának, nem tudom, hivatkozna-e arra, hogy sajtószabadság van. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Halász Móric: Feltétlenül a bíróság elé vinném ! Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés ! Elsősorban a cikket fogom felolvasni. (Felkiáltások jobbfelöl: Olvastuk\) Drozdy Győző : Joga van hozzá ! Fábián Béla (olvassa): »Ki ez a fábián? A nemzetgyűlésben rendezett liberális-vörösjogrend koncert-ciklus során tegnap egy fábián darálta le programmszámát a szélsőbaloldali klakk csemcsegő kéje és tapsai mellett. Ki ez a fábián ? Múltját két momentum világítja meg : az egyik bizonyos cionista politika Oroszországban, amikor lelke egész fábiáni hevével lelkesedett a világ zsidóságát összefogó szociális faji eszmén. Mikor pedig Oroszországból az ismert úton-módon visszajött, itthon a Kereskedelmi Csarnokban tartott a bolsevizmust népszerűsítő háromnapos előadásokat. A legemlékezetesebb esete azonban a főváros közgyűlésén zajlott le. Ott nyílt nemzetgyalázást követett el és ezért a felháborodott magyarok kipofozták a közgyűlési teremből. Ez a cionista, nemzetgyalázó lipótvárosi selyemfiu (Derültség jobbfélöl és a középen.) mer ítéleteket mondani becsületes magyarok fölött. Vázsonyi irodájának kifutó gyereke rágalmaz és toporzékol a nemzetgyűlésen. Már enynyire sülyedett a közélet?« Ugron Gábor: Nagyon szép! Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés ! Én azt hiszem, hogy a nemzetgyűlés valamennyi tagjának az arcára szökik a szégyenpír, hogy a magyar évi március hó 9-én, péntekért. nyelvet ilyen cikkek megírására lehet felhasználni, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) De bennem, amikor ezt a cikket tegnap nekem megmutatták, reminiszcenciák keltek életre. 1918 májusában ugyanez alatt a cím alatt: »Ki ez a fábián?« megjelent a Társadalmi Forradalom című lapban Moszkvában egy cikk, amelynek szerzője Szamuelly Tibor volt. Valamennyi Oroszországban volt hadifogoly bizonyítékot fog nekem szolgáltatni arról, hogy annak a cikknek ugyanez a címe volt. Ott olvastam a nevemet először kis betűvel, — Szamuelly Tibor is kis betűvel irta a nevemet. Szamuelly Tibornak akkor az volt a kifogása ellenem, hogy én Magyarországra hazajőve a Pester Lloydban cikkeket írtam, többek között egy »Die Tragoedie der russischen Intelligenz« címűt, amelyet átvettek az orosz lapok és ezek között a Birsevija Vjedomosti, amely Oroszországnak akkori egyetlen ellenforradalmi lapja volt, szintén közölte ezt a cikket. így szereztem én érdemeket Szamuelly Tibor előtt. Most méltóztassanak megengedni, hogy egyenkint foglalkozzam azokkal a tényállásokkal, amelyek ebben a cikkben vannak, hogy azok konklúzióját levonhassam. Mert én sohasem vagyok hallandó arra hivatkozni, amire Zsirkay János képviselő ur és egyes képviselőtársaim hivatkoztak, hogyha ők a bolsevizmus alatt itt, vagy Oroszországban bizonyos irányú működést fejtettek ki, ez nekik megbocsátható azért, mert azt a terror hatása alatt tették; nekem az a véleményem, hogyha valaki kommunista lett a terror hatása alatt, abban az esetben talán lehet vele szemben felmentő Ítéletet hozni, de ha nemzetellenes irányban dolgozott, abban az esetben nem lehet elnézni, hogy a nemzet sorsának intézésében részt vegyen. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) En tehát nem hivatkozom arra,, amit Zsirkay képviselő ur önmagára nézve mentő körülményül kívánt felhozni, és bátor leszek,, igenis, ezzel a kérdéssel a nemzetgyűlésen foglalkozni. Elsősorban itt van az az állítás, hogy (olvassa): »Múltját két momentum világítja meg : az egyik bizonyos cionista politika Oroszországban, amikor lelke . egész fábiáni hevével lelkesedett a világ zsidóságát összefogó szociális faji eszmén.« Én Oroszországban Kelet-Szibériában voltam hadifogoly, Krasznaja-Bjeeskán ; itt együtt voltam 7000 hadifogollyal. Soha életemben, sem ott, sem sehol a világon más irányzatot mint magyar nemzeti és polpári irányzatot nem képviseltem. Ami pedig azt illeti, hogy szociális faji eszmén lelkesedtem volna; erre nézve felemlítem, hogy amikor a krasznaja-rjecskai fogolytáborba, amely Oroszország büntető fogolytábora volt a kamcsatkai határon, bejöttek a bolsevikok ós. azt mondták, hogy nem kell azt kijelenteni, hogy valaki bolseviki, .csak annyit, hogy szociáldemokrata és akkor az illetőt ki