Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-110

378 A nemzetgyűlés 110. ülése 1923, viselő ur egy operai szerződtetés tárgyában, Far­kas István képviselő ur pedig a Népszava el­kobzása tárgyában sürgős interpellációk elő­terjesztésére kértek és kaptak tőlem engedélyt. Javaslom, hogy a sürgős interpellációk meghallgatására napirendünk letárgyalása után, de legkésőbben fél 2 órakor térjünk át. Méltóz­tatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen.) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Ezek szerint Fábián Béla képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Nemzetgyűlési Nem szok­tam a Ház figyelmét személyes kérdésben igénybe venni. (Zaj jobbfelöl.) (AB elnöki széket Mmásy László foglalja él.) Ha mégis kénytelen vagyok vele, azért teszem, mert tegnap délután egy olyan példátlan támadás jelent meg ellenem az egyik délutáni újságban, (Zaj és felkiáltások jobbfelöl : Olvastuk! Nem tartozik a nemzetgyűlés elé!) amelynek a hangja Halász Móric : Sajtószabadság van i Fábián Béla: Ha dabasi Halász képviselő úrral szemben ilyen cikkeket imának, nem tudom, hivatkozna-e arra, hogy sajtószabadság van. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Halász Móric: Feltétlenül a bíróság elé vinném ! Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés ! Elsősorban a cikket fogom felolvasni. (Felkiáltások jobb­felöl: Olvastuk\) Drozdy Győző : Joga van hozzá ! Fábián Béla (olvassa): »Ki ez a fábián? A nemzetgyűlésben rendezett liberális-vörös­jogrend koncert-ciklus során tegnap egy fábián darálta le programmszámát a szélsőbaloldali klakk csemcsegő kéje és tapsai mellett. Ki ez a fábián ? Múltját két momentum világítja meg : az egyik bizonyos cionista politika Orosz­országban, amikor lelke egész fábiáni hevével lelkesedett a világ zsidóságát összefogó szociális faji eszmén. Mikor pedig Oroszországból az ismert úton-módon visszajött, itthon a Keres­kedelmi Csarnokban tartott a bolsevizmust nép­szerűsítő háromnapos előadásokat. A legemlé­kezetesebb esete azonban a főváros közgyűlésén zajlott le. Ott nyílt nemzetgyalázást követett el és ezért a felháborodott magyarok kipofozták a közgyűlési teremből. Ez a cionista, nemzetgyalázó lipótvárosi selyemfiu (Derültség jobbfélöl és a középen.) mer ítéleteket mondani becsületes magyarok fö­lött. Vázsonyi irodájának kifutó gyereke rágal­maz és toporzékol a nemzetgyűlésen. Már eny­nyire sülyedett a közélet?« Ugron Gábor: Nagyon szép! Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés ! Én azt hi­szem, hogy a nemzetgyűlés valamennyi tagjának az arcára szökik a szégyenpír, hogy a magyar évi március hó 9-én, péntekért. nyelvet ilyen cikkek megírására lehet felhasz­nálni, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) De bennem, amikor ezt a cikket tegnap nekem megmutatták, reminiszcenciák keltek életre. 1918 májusában ugyanez alatt a cím alatt: »Ki ez a fábián?« megjelent a Társa­dalmi Forradalom című lapban Moszkvában egy cikk, amelynek szerzője Szamuelly Tibor volt. Valamennyi Oroszországban volt hadifogoly bi­zonyítékot fog nekem szolgáltatni arról, hogy annak a cikknek ugyanez a címe volt. Ott ol­vastam a nevemet először kis betűvel, — Sza­muelly Tibor is kis betűvel irta a nevemet. Szamuelly Tibornak akkor az volt a kifogása ellenem, hogy én Magyarországra hazajőve a Pester Lloydban cikkeket írtam, többek között egy »Die Tragoedie der russischen Intelligenz« címűt, amelyet átvettek az orosz lapok és ezek között a Birsevija Vjedomosti, amely Orosz­országnak akkori egyetlen ellenforradalmi lapja volt, szintén közölte ezt a cikket. így szereztem én érdemeket Szamuelly Tibor előtt. Most méltóztassanak megengedni, hogy egyenkint foglalkozzam azokkal a tényállások­kal, amelyek ebben a cikkben vannak, hogy azok konklúzióját levonhassam. Mert én soha­sem vagyok hallandó arra hivatkozni, amire Zsirkay János képviselő ur és egyes képviselő­társaim hivatkoztak, hogyha ők a bolsevizmus alatt itt, vagy Oroszországban bizonyos irányú működést fejtettek ki, ez nekik megbocsátható azért, mert azt a terror hatása alatt tették; nekem az a véleményem, hogyha valaki kom­munista lett a terror hatása alatt, abban az esetben talán lehet vele szemben felmentő Íté­letet hozni, de ha nemzetellenes irányban dol­gozott, abban az esetben nem lehet elnézni, hogy a nemzet sorsának intézésében részt ve­gyen. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) En tehát nem hivatkozom arra,, amit Zsirkay képviselő ur önmagára nézve mentő körülményül kívánt felhozni, és bátor leszek,, igenis, ezzel a kérdés­sel a nemzetgyűlésen foglalkozni. Elsősorban itt van az az állítás, hogy (olvassa): »Múltját két momentum világítja meg : az egyik bizonyos cionista politika Orosz­országban, amikor lelke . egész fábiáni hevével lelkesedett a világ zsidóságát összefogó szociá­lis faji eszmén.« Én Oroszországban Kelet-Szibériában vol­tam hadifogoly, Krasznaja-Bjeeskán ; itt együtt voltam 7000 hadifogollyal. Soha életemben, sem ott, sem sehol a világon más irányzatot mint magyar nemzeti és polpári irányzatot nem kép­viseltem. Ami pedig azt illeti, hogy szociális faji eszmén lelkesedtem volna; erre nézve fel­említem, hogy amikor a krasznaja-rjecskai fogolytáborba, amely Oroszország büntető fogoly­tábora volt a kamcsatkai határon, bejöttek a bolsevikok ós. azt mondták, hogy nem kell azt kijelenteni, hogy valaki bolseviki, .csak annyit, hogy szociáldemokrata és akkor az illetőt ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom