Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-99

À nemzetgyűlés 99. ülése 19Ê3. évi február hó 20-án, kedden. 31 méter 65 centiméteres magasságot ért el az árvíz, 1903-ban 6 méter 14 centiméter, 1912-ben 6 méter .8 centiméter, 1914-ben 6 méter 13 centiméter, 1920-ban 6 méter 56 centiméter volt az árviz, ugyanebben az évben novemberben pedig 6 méter 42 centiméter magasságot ért el a viz. A következő árviz volt az idei, 6 méter 84 centiméteres magassággal. Ha ezt a 14 árvizet az ikercsatorna ki tudta állani, joggal fel lehetett tételezni, hegy a mai magasabb vízállásnál sem fog különösebb zavar beállani, annál is inkább, mert az ikercsatornákat több izben bejárták és megvizsgálták, még p dig utoljára egy-két esztendővel ezelőtt, és semmi hiány V£gy baj nem mutatkozott. A vizn ű igazgatóságát tehát nem terheli mulasztás abból a szempontból, hegy nem látta előre, hegy az esetleges árviz a vízmű berendezésében károkat okoz. A vizn ű építésénél azonban egy más hiba történt, nevezetesen akkor, amikor az i keres at ornákat húzták, az onnan kihányt földet nem hordták el, hanem gátszerikn helyezték el a csatornáknál. Ez a gát azóta áll fenn, és sajnos, belekapcsolódott az árvízvédelmi berendezésekbe. Igaz, hegy Káposztásmegye r község első része mellett másik gátat is emeltek, de ennek az ikercsatorna felett fekvő gátnak alsó része árvizelháritó célokra szolgál. Ennek következménye most az volt, hegy mindazoknál a különböző árvizeknél, ahol ez a gát fog'a fel a Duna vizét, különböző víznyomás mutatkozott a gátnak a Duna felőli és a másik oldalán. Ennek következtében a viz a gátat valósággal alámosta és műszaki nyelven úgynevezett kanulöket létesített, amelyeknek létezéséről azonban senki tudomást nem szerezhetett, mert hiszen a föld alatt a viz által kivájt olyan vízhálózat keletkezett, amelyet a felszínről, sem pedig a csatorna belsejéből megállapítani nem lehet. Ezeknek a kanülöknek kellett lassan-lassan alámosniok a csatornát, ugy hegy most ennél a legújabb árvíznél az egyik ikercsatoma lesülyedt, mert a viz alatta alámosta a földet, a másikat magával rántotta és ez által a másik ikercsatornán repedés állott be. Nem az a baj, hogy nem tudnák ellátni a fővárost, de miután az árviz szennyes vize beáramlott az ikercsatornába, természetes, hogy közegészségügyi szempontból azonnal intézkedni kellett, hogy ezt a megszennyezett vizet a hálózatba fel ne nyomják, mert kisebb baj az, ha a fővárosnak nincs elég vize, mint hogyha a vízmű szennyes vizet adna a lakosságnak. Az ok tehát abban áll, hegy a gátnál, amely az ikercsatornát védi, a gát két oldalán mutatkozó viznyomáskülönbözet folytán a víz alááramlott a gát alá, meggyengült az ikercsat oma és véletlenül most mutatkozhatott ennek tragikus következménye. A másik kérdés, amelyet az interpelláló képviselő ur hozzám intézett, hogy vájjon amennyiben mulasztások történtek, hogy Ëknek a mulasztása, vagy gondatlansága okozta a katasztrófát ••; megtettiem-e a szükséges intézkedéseket, , lletve hajlandó vagyok-e a katasztrófáért felelőiseket megfelelő megtorlásban részesíteni. Én már akkor, mikor a főváros vízellátásában zavarok álltak be, azonnal intézkedtem, hogy a kellő jelentéseket megkapjam, őszintén megvallom, hogy ezek a jelentések kezdetben teljesen zavarosak voltak, és hogy azt a szemrehányást igenis tehettem a vízművek igazgatóságával szemben, hogy ők az első napokban egyáltalán nem tudták megállapítani, hegy a baj miből származott. így természetesen, mint műszaki kérdésekben nem szakértő ember, megállapítani nem tudom, hegy mulasztás terheli-e a műszaki közegeket, hegy nem tudták megállapítani a zavar okát, vagy sem, rríndenesetre azt a vizsgálat fogja kideríteni, hegy kellő műszaki ismeretek birtokában látható volt-e a baj oka, vagy menthető-e az, hegy a baj okát nem tudták megállapítani. Mihelyt a baj bekövetkezett, kétségtelen, hogy a vízművek i gazgat ósága megf el elő energiával fogott hozzá a katasztrófa elhárításához. Mihelyt megállapították, hogy a viz szennyezve van, — ez történt február 10-én — azonnal beszüntették a szennyes viznek a fővárosi vízvezetékbe való felnyomását, azután természetesen kénytelenek voltak várni mindaddig, míg az árviz elmultával a megfelelőin, tézkedések megtehetők voltak. Február 13-ánállott be az az időpont, hogy hozzá lehetett nyúlni a javítási munkálati khoz, ekkor azonban, sajnes, épen az a gát, amelyről az előbb beszéltem, zárta azokat a vizeket, amelyek Káp sztásmegyeren és amelyek az Újpest határában elöntött területen feküdtek, ugy hegy felmerült az a probléma, hogy vájjon ezt a vizet észszerű lesz-e a fővárcs vízellátásának a rovására leereszteni, vagy pedig fogjunk hozzá a csatorna javításához, ellenben azt a 89 házat, amely a víz alatt áll, viz alatt hagyjuk. Csak az országút elvágásával lehetett ezt a felgyűlt vizet levezetni, ennek következtében ez az egész víztömeg az ikercsatorna fölé került, ugy hogy két nappal halasztotta el azt az időpontot, amikor hozzá lehetett nyúlni az ikercsatcrnához. Ebben az ügyben Pest vármegye alispánja döntött, aki megengedte az országút átvágását, tehát a székesfővárosi hatóságokon kivül álló hatóság a mega hatáskörében tett egy clyanintézkedést, amely a javítási munkálatéknakkét nappal később való elkezdését eredményezte, Fábián Béla: Másképen nem lehetett segíteni. Rakovszky Iván beliigyminister: Mihamar bekövetkezett az ikercsaterna kijavítása és meg lett állapítva, hogy két helyen ömlik be a talajvíz, a munkálatokat azonban nem lehetett elkezdeni addig, amig a talajvíznyomást valami módon meg nem szüntetik, ugy hogy a csatornához hozzá lehessen nyúlni ; mert addig, amig a talajviznek a szintje magasabb, mint a csatorna alsószintje, mihelyt a csaternát megbontják, teljes erővel betolakszik a talaj viz, ugy hogy semmi munkálatokat végezni nem lehet. Az a kényszerű helyzet állott elő, hogy mielőtt a tulajdonképeni javításokhoz hozzáfoghattak volna a műszaki közegek, először a talajvk szintjét kellett leszállítani. Erre a célra hat