Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-99
32 A nemzetgyűlés 99. ülése 1923. évi február hú 20-án, kedden, kut fuiása vétetett tervbe, amelyek szivattyús berendezéssel összeköttetésbe hozva a talajvizet kiszivattyúzzák és oly mély nivóra szállítják le, hogy kezdetét veheti az ikercsatorna kijavítása, Idáig három kut készült el, ma készül a negyedik kut. Egy-egy kut fúrásához 36 órára van szükség, tehát 3 napig tart, amig a talajvíz elhárítása megtörténik, azután 24, esetleg 48 óra alatt a csatorna ideiglenes kij avitása megtörténik. Ez aterv és a vízművek igazgatósága szerint az esetben, ha tervszerűen folyik a dclog, 5—6 nap múlva számithatunk a régi vízellátás helyreállítására. Én azonban a magam részéről nem nyugodtam bele a vizmüigazgatóságnak ebbe a tervébe belügyministerium rendelkezésére álló műszaki osztályból küldtem ki közegeket, hogy vizsgálják felül, hogy nincs-e mód arra, hogy valamiképen egy ideiglenes megoldás igénybevételével belülről javittassék ki legalább az egyik csatorna, amely a vízellátást biztosítaná addig, amig a végleges munkálatok megtörténhetnek. Jelentést nem kaptam még arról, hogy ilyen lehetőség fenforog-e vagy sem ; én a magam részéről ugy képzelem, hogy fizikailag és technikailag mindenesetre keresztülvihető, legfeljebb költségekkel jár, azonban a nézetem az, hogy ilyen kérdésnél a munkát és költséget kímélni nem lehet, rettenetes nagy költségről ugy sem lehet szó, és találunk egy olyan megoldási módot, amely a vízműnek rövid idő alatt való ideiglenes rendbehozatalát teszi lehetségessé. Ami a harmadik kérdést illeti, hogy mikorra várható a vizmű nagyobb mértékű felhasználása, arra megadtam a választ most. 5—6 nap múlva be fog állani az időpont, amikor a vizmű teljes mértékben megkezdi a munkát. A negyedik kérdést illetőleg, hogy milyen intézkedéseket szándékozom tenni, hogy a Duna ujabb áradása ilyen katasztrófával ne fenyegesse a fővárost, ennek a kérdésnek megoldása nem tartozik tökéletesen az én hatáskörömbe, ellenben szükségessé válik abból, amit elmondani mindjárt felszólalásom elején bátor voltam, hogy az ikercsatornák fölött emelt gátnak árvízvédelmi szempontból való felhasználását kell megszüntetnünk. Ezt a gátat tulaj donképen árterületté kell átalakítanunk, messzebb a gáton túl kell felállítani egy arvizelháritására szolgáló gátat, itten átereszekkel, vagy átvágásokkal a szabad áramlást biztosítani, hogy a viz ne aláaknázásokkal és alámosásokkal keressen magának utat. Még egy-két szempontból szeretnék hozzászólni a kérdéshez, pl. abból a szempontból, hogy a hatóságok az árviz által sújtott lakókkal szemben miképen tették meg a kötelességüket. Elsősorban dicséret illeti meg Újpest város polgármesterét, aki egész tisztikarával együtt az árviz ideje alatt állandóan kinn tartózkodott a helyszínen. Éjjel-nappal, valahányszor a nap, vagy éj bármely szakában telefonon felhívtam a polgármesteri hivatalt, mindig volt, aki jelentkezett, és a polgármester állán-, dóaűa szolgálatban volt, ugy, hogy van tisztviselő, aki három éjjel nem aludt, mert állandóan permanenciában volt. Ott 89 házat borított el a viz, ebből hozzávetőleges számítás szerint kb. 1500 ember költözködött ki, pontosan nem tudom megmondani a számát, mert legnagyobb részük ismerősöknél, magánházaknál keresett magának valamilyen menedéket, ugy hogy mindössze 400—500 lakó volt olyan, akiről a hatóságnak kellett gondoskodnia. Ezek az első 24 órában természetesen csak ideiglenesen voltak elhelyezhetők részben a villanygyárban, részben az iskolában. Legnagyobb részük, sajnos, még ma is ott van meglehetős zsúfoltságban elhelyezve. Ellenben a gyermekeket és azokat az anyákat, akik gyermekeikkel együtt menekültek, a Stefánia csecsemővédő otthonban helyeztük el, (Helyeslés.) ugy hogy legalább a gyermekek és az anyák teljesen higiénikusán vannak ellátva. (Mozgás.) A visszaköltözés most már lassankint megindult, egyenkint, csakhogy a házak teljes kiszáradása korlátozza a menekülteket a visszaköltözés ben. Nem hiszem, hogy a menekültek utolsó csoportja is három-négy hét előtt visszamehessen régi házaiba, mert vannak olyan lakóházak, amelyekben a talajvíz magasan áll és vannak alacsonyan fekvő pincelakások, amelyeknek lakói pár héten belül visszaköltözni nem tudnak. Addig is, hogy a menekültek el legyenek látva, a népjóléti minister ur az Újpesten amúgy is működő népkonyha készleteit bocsátotta rendelkezésre, ugy hogy a népkonyhák a menekültek rendelkezésére állottak. Ezenkívül pedig a lakosság rendelkezésére bocsátottam a belügyministeri um készletéből 200 ágyat, a népjóléti minister ur rendelkezésre bocsátott 100 pár bakancsot, 300 pár gyermekcipőt, 500 méter vásznat és 2 vaggon szenet. Emellett a kormányzó ür ő főméit ósága vezetősége alatt megindult segélyakció is nagyobb pénzösszegeket bocsátott rendelkezésre és az újpesti lakosság is gyűjtést indított meg. Ez a gyűjtés szép eredménnyel járt, ugy hogy ma azt mondhatjuk, hogy az összes menekültek kellőképen el vannak látva. Természetesen menekültekről beszélek, az árviz által kimosott egyénekről, és ismét kénytelen vagyok kimondani, hogy teljes kényelmet és a normális élet szükségleteinek megfelelő ellátást nem tudunk részükre biztosítani, de az emberek mégis mind tető alatt vannak, élelmükről és lakásukról gondoskodva van. Fábián Béla : Borzasztó ott a levegő . . . Szabó József : Napokon keresztül 300—400-an voltak fedél nélkül ! Magam voltam ott, meggyőződtem róla ! Rakovszky Iván beliigyminister : Ezt lehet demagóg célokra felhasználni... Szilágyi Lajos : Hát már minden közbeszólás demagógia ! Rakovszky Iván beliigyminister: A hatóság mindenesetre, mindent megtett, hogy a rendelkezésre álló eszközök igénybevételévél az elemi csapás ? alkalmával goüdosköűj ék a laíkosságfol ; yiszorÄ a
