Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-109

360 r A nemzetgyűlés 109. ülése 1923. területek nincsenek, erdősitsenek, mert az erdőre szükség van. Giesswein Sándor : A kis magyar Alföldön is elfér, Mosón megyében ! Dénes István : Kifogásoltatott a törvény­javaslat 9. §-a s annak talán törlését is kérték. Ez a 9. § azt mondja, liogy minden tulajdonos vagy birtokos tűrni köteles, hogy birtokát a kijelöléssel megbízott állami közegek akadály­talanul bejárhassák. Ez egészen természetes, hiszen ezek az erdészeti közegek addig, amig nincs erdő valahol, nem mehetnek az erdőbe. Kénytelenek bejárni a birtoktestet, amelyen még erdő nincs, hogy megnézzék, alkalmas-e arra, hogy erdősitsenek rajta, hogy felmérhes­sék stb. Ez egészen logikus, egészen természe­tes és ebben én nem látok olyan aggályt, ame­lyet respektálni szükséges volna. Ősik József t. képviselőtársam is kivánta a 16. §-nál a földadó alól való mentesítést. Ezt a magam részéről helyesnek tartom. A föld­adó alól tényleg teljesen mentesíteni kell az erdősitett területeket és miután jövedelemadó­rendszerünk még nincs kiépítve, ez ellen véde­kezni nem kell, erre nézve nem nyilatkozom, azonban, amennyire kívánom azt, hogy a föld­adó alól mentesittessék az erdősitett terület, miután tényleg méltánytalannak tartom, hogyha valaki beerdősiti a maga rossz, kopár földterü­letét, rögtön jöjjön az állam, — bár 15 év múlva — és megadóztassa, mert hiszen az ő munkáját, azt a földtulajdonost adóztatja meg, aki áldozatot hozott, aki munkát fejtett ki és beerdősitette a maga földjét, annyira méltány­talannak és teljes mértékben igazságtalannak tartom azt, hogy ez az ember az ő hozadéka után földadót fizessen, lévén egész földadórend­szerünk a hozadékra felépítve. Azonban bármennyire elvetendőnek és hely­telennek tartom is a földadót, nem tartom indo­koltnak azt, hogy a földérték után ne fizessenek adót, mert a fák után tényleg helytelen dolog, hogy adót fizessenek, ennek az újonnan betele­pített földnek az értéke azonban feltétlenül emelkedni fog. Amilyen méltánytalan tehát meg­adóztatni a fákat, épen olyan helyesnek és szük­ségesnek tartom a földértéket legalább egy százalékban megadóztatni Ezekben voltam bátor a törvényjavaslathoz hozzászólni és a magam részéről a pártom nevé­ben is ismételten kijelentem, hogy elfogadom és üdvözlöm a javaslatot. (Helyeslés half elöl.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Senki sincs fel­jegyezve. Elnök: Szólásra senki feljegyezve nincs. Kérdeni a t. Nemzetgyűlést, kivan-e még valaki a javaslathoz hozzászólni ? Hozzászólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Szabó István {nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! A törvényjavaslattal évi március hó 8-án, csütörtökön. szemben általánosságban elhangzott megjegyzés­sekre kívánok válaszolni. Már az előző törvény­javaslat tárgyalásánál elhangzott felszólalásokra és az azokra adott válaszom következtében sincs rá szükség, hogy ennek a törvényjavaslatnak benyújtását valami nagymértékben indokoljam. Az előadó ur részletesen ismertette, hogy Magyar­országon, különösen pedig az Alföldön óriási területek, igen nagyszámú nagyközségek és váro­sok vannak, amelyeknek sokszor százezer kataszt­rális holdat is meghaladó határában egyetlen erdőterület nincs, erdő egyáltalában nem talál­ható. Talán egy óráig is lehet vonaton menni az Alföld bizonyos részein tanyák mellett s fát nem lehet látni. Szomjas Gusztáv : Csak a kisbirtokosoknál ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Itt nincs különbség kisbirtokos és nagybirtokos között. Rothenstein Mór : Legalább a minister urat ne zavarja! (Derültség.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Nem lehet engem olyan könnyen meg­zavarni, t. képviselőtársam. (Derültség.) , , Már régóta felmerült az a kívánság, hogy intézkedéseket kellene tennie a kormányzatnak, hogy az Alföldön a fásítást előmozdítsa s erdőket létesítsen. Mindinkább fokozottabban merült fel ez a kívánság akkor, amikor az ármentesitések következtében a szárazság mindig nagyobb és nagyobb lett az Alföldön az ország többi részei­vel szemben. Az ármentesitéseknél, amikor arról volt szó, hogy a viz alatt álló, vagy a viz által sokszor elöntött területeket ármentesitsék, hogy a vizeket lecsapolják, igen nagy területeket művelés alá vettek az ország közgazdaságának előnyére, elmulasztották azonban azt, hogy a vizek lecsapolásával egyidejűleg az erdősítésre is gondot fordítsanak, (ügy van! Ugy van! jobb­felöl.) A , vizeket ugyanis lecsapolták, a vizek megszűntek az Alföldön, erdőket azonban nem ültettek. A klima megváltozása lett ezután olyan mértékben hátrányos, hogy most már, minthogy arról nem beszélhetünk, hogy a vizeket vissza­engedjük az Alföldre, mert hiszen erre a terü­letre termés szempontjából az országnak igen nagy szüksége van, arról kell gondoskodnunk, hogy ami a vizek lecsapolása mellett szükséges lett volna már akkor, most utólag pótoljuk: erdősitsünk az Alföldön, teremtsünk az Alföl­dön erdőket, ültessünk fákat, hogy az Alföld képe teljesen megváltozzék ebben a tekintetben és akkor oly területek, amelyek ma nem hasz­nálhatók, az erdősítés révén lassanként és ki­tartó munkával remélhetőleg használhatókká lesznek és ez valószinüleg az Alföld klímájára is kedvező befolyással lesz» Ez a kivánság, nem a kormány kívánsága, ez közkivánság, (Ugy van! Ugy van!) alföldi emberek, alföldi gazdák kívánják ezeknek az intézkedéseknek megtételét és egyáltalában nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom