Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-109

r A nemzetgyűlés 109. ülése 1923. évi március hú 8-án, csütörtököfL 361 áll az a kifogás, amit Gaal Gaston t, képviselő­társam mondott, hogy maguk az alföldi gazdák ellenszenvvel fogadják ezt a javaslatot. Gaal Gaston: Ezt nem, a másikat! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Épen az alföldi gazdák és alföldi városok közül sokan kérik ennek a törvényja­vaslatnak törvényerőre emelését, sőt szigorítását az erdősitésre nézve, még szigorúbb intézkedé­seket, mint amilyeneket a törvényjavaslat lefek­tetett. Gaal Gaston t. képviselőtársam azt mon­dotta erre a törvényjavaslatra is, hogy ne kóny­szeritsük az erdősítést, hanem önként jöjjön rá a gazdaközönség az erdősitésre, hogy felvilágo­sítással, rábeszéléssel létesítsünk erdőt az Al­földön. Erre már volt épen elég idő Magyar­országon, hogy felvilágosítással, magyarázással létesítsünk erdőket. Már odaértünk, hogy ilyen felvilágosítással, magyarázással, felkéréssel soha . sem lesz az Alföld beerdősitve, befásítva, hanem törvényes intézkedések kellenek, amelyek ezt a fásítást lehetővé teszik, meg tudják teremteni. Hogyan áll a dolog? Ott, ahol óriási terü­leteken erdő egyáltalában nincs, de még fa sincs, hiába jut eszébe egyik vagy másik gazdá­nak, hiába vesszük rá egyik-másik kisebb, na­gyobb gazdát, hogy ültessen, mert ha azon a nagy területen csak kis területet ültetnek be, vagy fásitanak, akkor azt, sajnos, gonosz kezek tönkre teszik, úgyhogy abból erdő sohasem lesz. (Felkiáltások a jobboldalon : Ez a legnehezebb kérdés !) Az erdősités csak akkor lesz eredményes, és a gazdák akarata, hogy erdőt létesíthesse­nek, csak akkor érhető el, ha az erdősítést ál­talánosságban gyakorolják és az ültetés nem lesz kivétel s a fát nem vágják le már ostor­nyélnek való korában, hanem lesz annyi erdő­sités és olyan ellenőrzés, s az áthágásokra ós kihágásokra lesz olyan büntetés, hogy biztosí­tani tudjuk, hogy amit ültetnek, azt fel is tudják nevelni. (Elénk helyeslés.) A magam részéről némileg sajátságosnak tartom azt, amit Gaal Gaston t. képviselőtár­sam a bürokrácia eltévelyedéséről mondott ezekben a törvényjavaslatokban. Czettler igen t. képviselőtársam pedig tegnapi beszédében a következő kijelentést tette: ez a javaslat az eleven élet, nagy tapasztalatoknak, egy élet munkájának leszűrt eredménye. Megállok egy kicsit ennél a kijelentésnél. Le akarom szögezni azt, hogy Czettler Jenő t. képviselőtársam al­földi ember, aki az Alföldön született, az Al­földön élt, az alföldi viszonyokat nagyon jól ismeri, közgazdasági tanár, közgazdasági életünk jeles, kiváló és alapos ismerője. Engedelmet kérek, ha az Alföld szülöttje, aki egyben első­rendű közgazdász, ezt a kijelentést teszi, inkább kell, hogy e mellé a kijelentés mellé álljak, mint Farkas Tibor t. képviselőtársam kijelentése mellé, aki el sem fogadja a javaslatot, még tárgyalás alapjául sem, mert Czettler Jenő t. képviselőtársam alföldi ember, aki ismeri az al­földi viszonyokat, Farkas Tibor t. képviselőtár­sam pedig dunántúli ember, aki semmi esetre sem ismerheti ugy a viszonyokat, mint az al­földi ember. Rothenstein Mór: Az egyik tanár, a másik nagybirtokos ! Patacsi Dénes: És a Rothenstein! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ezt a törvényjavaslatot a pártbizott­ságban is olyan gazdák és hozzáértő kép­viselők tárgyalták le, akik szintén alföldi embe­rek, ismerik az alföldi viszonyokat, és nagyon sajátságosnak tartom, hogy amikor ezek az Al­föld szülöttei, az Alföldön élő, az Alföldön birtokkal bíró emberek elfogadják ezt a tör­vényjavaslatot, ugyanakkor a dunántúli birtoko­sok azok, kik ezt a törvényjavaslatot nem helyeslik és meg akarják buktatni! Lakó Imre : Dunántúlra is jó volna ki­terjeszteni ! Halász Móric: Lehet, a 18. § megengedi! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Gaal Gaston t. képviselőtársam a bürokráciától fél. Czettler Jenő t. képviselő­társam hivatkozott a delibláti pusztán lévő erdőgazdaságra, amely, sajnos, a megszállás foly­tán elszakadt tőlünk. Gaal Gaston : Ismerem, láttam ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Itt 40.000 holdas olyan birtok van, amely ezelőtt kopár volt, — ha ismeri is t. kép­viselőtársam, mégis ennél a törvényjavaslatnál méltóztatott kifogásolni a bürokráciát — az a bürokrácia érte el azt az eredményt, ami ott van. Azokból a területekből, amelyeken a szél hordta el a földet, amelyeket semmire sem használhattak, szikesek voltak, nemcsak legelők, hanem igen jó kaszálók lettek, s ezt ugyanaz a bürokrácia teremtette meg, — amelyet kép­viselőtársam az erdészeti igazgatásnál jellemezni szives volt, — amely meg akarja teremteni azt az Alföldön is. Itt van Szeged város példája, amelyre már hivatkoztam. Halász Móric: Ezek voltak a sivatagok! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Itt az élő példa, Szeged város har­minc évvel ezelőtt az állami erdészeti hivatal­nak átadta a város határának erdősítését, és ott ma meg van oldva a kérdés, ugy, ahogy az egész Alföldön meg akarjuk oldani. Szeged város határában 8 ezer katasztrális hold erdő van és a tanyák mind körül vannak ültetve fa­sorokkal, még pedig nemcsak akácosokkal, ha­nem gyümölcsfákkal. Ezt kivánnók mi elérni, mindenütt az Al­földön, (Élénk helyeslés.) hogy az Alföld minden részén a tanyák gyümölcsösökkel leg} r enek körül­véve; és pl. Hódmezővásárhelyen, — amelynek 130.000 katasztrális hold határában semmi erdő sincs és abban a sok községben, amelyeket az 52*

Next

/
Oldalképek
Tartalom