Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-109

352 A nemzetgyűlés ÏÔ9. ülése 1923. vagyunk körülvéve, hogy háborúk voltak és háboruk vannak, s ezeknek a háborúknak következményeit •— nagy egészében értve — mindig azok a szegények, nincstelenek érzik meg, Gaal Gaston : Élete mindegyiknek csak egy van. Klárik Ferenc : Azt tudom, de a testi épsége mindegyiknek más és ha az egyik otthagyja a testi épségét, még mindig élhet, a másik pedig a körutakon koldul. Erről beszéltem és azt mondtam, hogyha az emberek közötti súrlódást egy bizonyos biróság elintézheti, akkor a nemzetek közötti félreértést is el lehet intézni egy nemzetközi bírósággal. Szóval az a krisztusi gondolat volt a fejemben akkor, hogy nincs szüksége az emberiségnek arra, hogy egymást törje, marja s hogy mindig háborúkkal intézzen el bizonyos olyan ügyeket, melyek sohasem a nép ügyei, hanem mindig csak egy bizonyos kisebb társaságnak ügyei, s azt mondtam, hogyha mi le vagyunk szerelve, —mert le vagyunk szerelve, hiszen nekünk nincs hadseregünk, mert az a 35.000 emberből álló katonaság, amely itt van, minden lehet, csak nem hadsereg hadászati szempontból — akkor szereljenek le mindenhol. Gaal Gaston : A franciáknak mondja ezt. Dénes István : Azokra is értette. (Zaj és ellenmondás jobbfelŐl.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Klárik Ferenc : Meg fogom mondani, méltóztassék egy kissé meghallgatni. Igaz, hogy azon a gyűlésen azt mondottam, hogy vannak hadseregek és ezeknek vannak kardcsörtető tisztjei, . . . Halász Móric : Például a franciának. Klárik Ferenc : ... de ugyanakkor avval a gondolattal éltem, — őszintén megmondom, hogy a világ előtt nem igen szeretem igy hangoztatni saját hazánk érdekében, de mégis meg kell mondanom — hogy igenis azokra gondoltam, akik ott a Ruhr-vidéken azokat "a szegény embereket, aszszonyokat és gyermekeket olyan kegyetlen elbánásban részesitik. Halász Móric : A művelt Nyugat nagyobb dicsőségére. Hébelt Ede : A militarizmus mindenütt egyforma. (Zaj.) Klárik Ferenc : Tessék megengedni, hogy egy fél lépéssel tovább is menjek. Hiszen ezek tőlünk messzemenő dolgok, de van egy közelebb eső dolog is. Ez pedig annak a szuronyerdőnek a dolga és azoknak a kormányoknak dolga, amelyek ezekre a szuronyerdőkre támaszkodnak velünk szemben, akiket leszereltek, akiknek azt mondták, hogy semmi közötök hadászati szempontból semmihez, nektek csak jóvátételt kell fizetnetek. Ezek voltak azok, akik azt mondták a legutóbbi időben, hogy a magyarságot pedig oda kell szorítani a Duna és Tisza közé. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Amikor én ezekről a dolgokról beszéltem, amikor meg vagyok győződve a lelkemben arról, hogy a magyar hadsereg — természetesen a honvédséget értem alatta — (Felkiáltások jobbfejcl : Nincs más 1 Nemzeti hadévi március hú 8-án, csütörtökön. sereg !) a háborúban olyan kötelességet teljesítettek, még pedig ugy a közlegények, mint a tisztek, amilyen kötelességteljesitéssel szemben minden becsületes embernek meg kell hajtania a fejét, (ügy van ! Taps a középen.) akkor én ezt a hadsereget semmi körülmények között sem akartam támadni, még pedig sem a közlegényeket, sem a tiszteket. (Helyeslés.) Szomjas Gusztáv : Odakint mondta volna ezt el. (Zaj. Elnök csenget.) Klárik Ferenc : Ennek dacára kaptam a választókerületemből egy éitesitést, melyet a honvédelmi minister urnák is bemutattam. Sajnálom, hogy nincs itt a honvédelmi minister ur ; megigéite, hogy itt lesz ma, ugy Ifitszik, hogy valamelyes elfoglaltsága van és ezért nem lehet itt. Ezt az értesítést nem olvasom fel, csak kijelentem, hogy életveszélyes fenyegetés van benne. Szabó István (nagyatádi) földmivelésiigyi minister : Ez már nem újság. Klárik Ferenc : A Salgótarjánban levő katonaságnak paiancsnoka, egy alezredesi vagy ezredesi rangban levő ur, felment a rendőrséghez és azt mondta a rendőrtanácsosnak : Klárik pedig ide le ne jöjjön, mert ő nem tud jótállni Klárik életeért. B. Podmaniczky Endre : Akkor nem nagyon szeretnek. Klárik Ferenc : Szeretnek is, meg nem is. Az egyik része szeret, a másik része nem. Dénes István : Katonatiszt hogy tehet ilyen nyilatkozatot ? (Zaj. Elnök csenget.) Hogy lehet még állásban ! (Zaj.) Ugron Gábor: Mi köze van neki hozzá, nem azért van az ott ! Klárik Ferenc : Már most t. Nemzetgyűlés, amikor én ezzel itt napirend előtt idejöttem a t. Nemzetgyűlés elé, nem azért jöttem, hogy én prejudikáljak majdan a magyar bíróságnak, hanem azért jöttem, hogy a t. Nemzetgyűlés, mint ilyen, a honvédelmi minister úrral és az egész kormánynyal egyetemben mondja meg annak a katonaságnak, — amelyet hadseregnek nem tekinthetek és nem is tekintek — és annak a tisztikarának, hogy azért, amit én beszélek, mindig a független magyar biróságnak vagyok csak felelős és semmi esetre sem X. Y. katonatisztnek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Dénes István : Helyes, igaza van ! Klárik Ferenc : Ezeknek elmondása után nekem nem igen van más dolgom, mint az, hogy arra kérjem a t. Nemzetgyűlést, hogy méltóztassék ezt tudomásul venni azzal, hogy abban, amit én ott mondottam, beszéltem ugyan kardcsörtető katonatisztekről, de eszemágában se volt áz, hogy én a magyar hadseregről, a magyar hadsereg katonatisztjeiről beszéljek, mert magyar hadsereg nincs. (Elhnmondúsok a jobbóldalon.) mert a meglevő katonai alakulatok csak romjai a magyar hadseregnek. B. Podmaniczky Endre : Hogyne volna magyar hadsereg ! Klárik Ferenc : Nincs magyar hadsereg, mert