Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-108

348 'A nemzetgyűlés 108. ülése 1923. évi március hó 7-én, szerdán. alapján gyanúsnak találtatik, nem utalható be az internálótáborba, csak rendőri felügyelet alá helyezendő s csak amennyiben ezen rendőri fel­ügyelet alatt ennek szabályait megszegi vagy ez idő alatt ujabb veszedelmes cselekményt követ el, csak ebben az esetben kerül az internálótáborba. Minden józanul itélő embernek tisztában kell tehát lennie azzal, hogy ilyen ujabb megfelelő szabályozás ese­tében igenis sokkal kisebb lesz az internálási esetek száma és sokkal kevesebb politikai vétkes juthat egyáltalában az internálótáborba. Peidl Gyula : Mi nem kevesebbet akarunk, hanem tiltakozunk a politikai internálás ellen ! Esztergályos János : Ne üldözzük a politikát ! (Zaj.) Rakovszky Iván belügyminister: Valóban, nem akarok a rendtörvényjavaslatról vitát provo­kálni. Ezeket csak azért hoztam fel, hogy ezzel is bebizonyítsam azt, hogy igenis, arra törekszünk, hogy az internálótábor intézményét fokozatosan megszüntessük. Egyik etapja ennek a törekvésünk­nek a rendtörvényjavaslat volt. Peidl Gyula : Nyugodjék békében ! Rakovszky Iván belügyminister : A másik esz­köz, amellyel ezt elérni igyekszünk, abban áll, hogy valóban állandóan csökkentjük az internáltak szá­mát. Csak arra kérem az igen t. Nemzetgyűlést, lássa be, hogy mi ebben a becsületes törekvésünk­ben folytatjuk politikánkat. (Élénk helyeslés a jobboldalún.) Ez a becsületes törekvés annál inkább fog tudni érvényesülni, minél inkább el fog terjedni a közvéleményben az a bizonyos megnyugvás, a han­gulatnak az a kiegyenlítődése, amelynek nyomát napról-napra látjuk és amelyből következtethetjük, hogy el fog jönni az az idő, amikor efféle rendkivüli intézkedések vagy a rendkivüli állapotokból a ren­des állapotra való átmenetnek intézkedései felesle­gesek lesznek. A magam részéről ezeket voltam bátor el­mondani. Megmondottam, hogy mik azok az in­tézkedések, melyekkel a felmerült j ogos panaszokat orvosolni szándékozom. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék vála­szomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Hébelt Ede képviselő ur személyes megtámadt atás címén kért szót. (Zaj és felkiáltások jobbfelől : Ki támadta meg ?) Csendet kérek, kép­viselő urak ! Hébelt Ede: T. Nemzetgyűlés ! Ezt az egész zalaegerszegi vitát voltaképen az én november 28-iki interpellációm kezdte meg. Méltóztassanak tehát megengedni, hogy először is azt a kérdést in­tézzem a belügyminister úrhoz, vájjon a mostani válasza az én interpellációmra is vonatkozik-e, ez esetben én részletes viszonválasszal akarok élni. Ha a válasz az én interpellációmra nem vonatkozik, akkor tisztán a személyes kérdés keretén belül akarok maradni. Elnök; A képviselő urnák tudnia kellene a házszabályoknak azt a rendelkezését, hogyha vala­melyik minister egy képviselőnek interpellációjára válaszolni óhajt, azt egy nappal előbb tartozik az elnökség utján a nemzetgyűlés tudomására hozni. Minthogy ez meg nem történt, a belügyminister ur válasza nem vonatkozhat Hébelt Ede képviselő urnák november hónapban elhangzott interpel­lációjára. Hébelt Ede : Egyáltalán nem szégyelem, hogy a házszabályoknak ez a rendelkezése nem jutott eszembe. Ennek azonban nem én vagyok az oka, hanem a kormány, amely a házszabályokat a mai napig sem bocsátotta rendelkezésre, tehát nem volt alkalmam áttanulmányozni, (ügy van ! a szélsöbaloldalon.) Méltóztassék talán megengedni, hogy tisztán a személyes kérdésre szorítkozzam. Amikor ugyanis az előbb közbeszólottam, a belügyminister ur — mondjuk — olyan lekicsinylő gesztust tett, hogy erre — azt lehet mondani — szinte az egész egy­ségespárt diadalmasan nevetett. Annak dacára, hogy erkölcsi tekintetben rémséges ür választ el az egész egységespárttól, (Felkiáltások jobbfelől : Ebben igaza van !) — minket szocialistákat nagy ür választ el, mert a szocializmus egy százszor fejlet­tebb erkölcsnek szószólója, mint amilyen a régi erkölcs — ennek dacára mégis sokkal többre be­csülöm az egységes párti képviselőtársaimat, mint Erődi-Harrach kollégám és mint a belügyminister ur, mert nem akarok demagógiával élni. (Nagy zaj és derültség a jobboldalon.) Erődi-Harrach képviselő ur azt mondta, hogy az internálás meg van Belgiumban. Lehetetlen, hogy ez Belgiumban meg legyen. Nem olvastam ugyan az általa idézett törvényeket, de ez lehetet­len. Amikor a francia forradalom a Bastille-t lerom­bolta, ennek az áldásai eljutottak Belgiumba is, tehát lehetetlen, hogy az internálás ott meg legyen. (Zaj és felkiáltások jobbfelől ; Ez nem személyes kér­dés.) Ez az első, amit válaszolni kivántam. A másik a belügyminister urnák szól. A bel­ügyminister ur azt mondta, hogy a dologházba­utalás közigazgatási hatóság által történik. Ezzel szemben rámutattam arra, hogy ez is lehetetlen, mert csak a bíróságnak van joga dologházba utalni, az 1913 : XXI. t.-c. alapján. En nem vagyok büntető jogász, csak magán­jogász vagyok, (Félkiáltások jobbfelől: Magán­tudós I) ebből a törvényből soha sem szigorlatoz­tam, a belügyminister ur, aki sokkal fiatalabb ná­lam, ebből is szigorlatozott, mégis nekem van iga­zam. A belügyminister ur teljesen tévedett, ép­ugy, mint tévedtek azok a hatóságok, amelyek egy szocialista dal alapján kommunistának minő­sítették azt az embert, akinél azt a bizonyos dalt megtalálták. A belügyniirjister ur alaposan tévedett. Az 1913 : XXIV. te, amely a közveszélyes munka­kerülőkről szól, 1. §-ában kimondja azt, hogy a munkakerülés miatt nyolc naptól két hónapig terjedhető elzárással büntethetők az egyének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom