Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-108

 nemzetgyűlés 108. ülése 1923. évi március hó 7-én, szerdán. 323 Nagy Ernő : És ezt egy magyar főszolgabíró hozta ! Fábián Béla (továbbolvassa) : »Miáltal ily érzelmeiknek kétségtelenül tanújelét adták...« Most jön a fontos, belügyminist er ur ! (olvassa) : ». . . Weisz József pedig velük egy társaságban lévén és maradván, velük, érzelmeikkel magát ekként azonosította . . .« (Nagy derültség és zaj balfelől.) Pikler Emil : Szép kis főszolgabíró ! Györki Imre: Ezért kell az adót felemelni! Fábián Béla (továbbolvas): »...és a meg­ejtett széleskörű nyomozás szerint mindhárom egyén egyébként is olyan magatartást tanúsít, melyből okszerűen következtethetni azt, hegy cél­juk az állam és társadalom törvényes rendjének és békéjének erőszakos felforgatása, mely okokból ki­mondandó volt az is, hogy a veszélyeztetett rend és béke megóvása céljából a határozat velük szemben esetleges fellebbezésükre való tekintet nélkül, azon­nal végrehajtandó.« (Zaj és felkiáltások a szélsőbal­oldalon : Hogy hívják a főszolgabírót ?) Wekerle ! Hogy milyen veszélyesek ezek az emberek, arra vonatkozólag elmondok egy-két adatot. A pro­letárdiktatúra alatt Magyarországon szokásban volt, hogy túszokat szedtek. Nem a velük együtt ­érző embereket tartóztatták le, hanem azokat, akik ellenük voltak. Ennek a Weisz Józsefnek az apját, aki a harctéren volt. s aki Olaszországban volt fogságban, túszként letartóztatták. A csendőr­tiszthelyettes a következőket mondotta mind­három egyénre vonatkozólag (olvassa) : »Menyhárt tiszthelyettes kijelentette, hogy a letartóztatot­taknak sem a kommün alatti, sem az azóta eltelt idő alatt tanúsított viselkedésében semmi olyat sem tapasztalt, ami akár a közrendre, akár a köz­biztonságra, vagy az állam és társadalom érdekeire veszélyes, vagy káros lett volna, mert ha ilyet tapasztalt volna, ő maga tett volna arról jelentést«, Ezek után van a főszolgabíró végzése. (Zaj a bal­és a szélsőbaloldalon.) Propper Sándor : Elő kell léptetni ! Fábián Béla : Én ezeket elmondottam. Drozdy Győző : Lesz ebből még államtitkár ! Rakovszky Iván beliigyminister : Ez fellebbe­zés tárgya, nem interpellációé ! Tessék megfelleb­bezni ! Peidl Gyula : Ez a rendszer ! Nagy Ernő ) A régi táblabírák nem ilyenek voltak ! Rothenstein Mor : Amilyen a minister, olyan a szolgabíró ! (Derültség jobb felöl.) Fábián Béla : Zsirkay képviselő ur jelen van. Mielőtt interpellációmat befejezném, én, aki nem óhajtottam személyes kérdésekkel egyáltalában foglalkozni, de minthogy ő erre felszólított, semmi szin alatt sem tartom ildomosnak, hogy ezen fel­szólítás után olyan dolgot, amit róla tudok, el­mondjak anélkül, hogy neki erre vonatkozólag a védekezés lehetőségét magadnám, ezért kény­telen vagyok egy sajátkezű Írását felolvasni. Zsirkay képviselő urat, akiről itt a Házban NAPLÓ x. - .,._ már különféle dolgokat olvastak fel, én azért ne­veztem el — szerencsésen vagy szerencsétlenül aszbesztkezü Mucius Scaevolának, mert Mucius Scaevola volt az. aki akkor, amikor nagy bajban volt a hazája, azért, hogy a bátorságát bizonyítsa, tűzbe tette kezét, a t. képviselő ur pedig asz­besztbe tette a kezét, amint méltóztatik tudni, aszbeszttel vette körül a kezét, hogy semminemű baja ne történhessék. Megjegyzem, nekem az a felfogásom, képviselő ur, hogy azéit vannak ebben az országban sajnos kilengések és azéit olyan erősek rca is négy esz­tendő után, mert vannak ebben az országban olya­nok és szerepelnek olyanok a politikában, akik annyira vörösek voltak, hogy fehérekké kellett lenniök azért, hogy múltjukat elfelejtessék. (Igaz ! Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék elol­vasni, megnézni, hogy kicsodák tulaj donképen a legnagyobb izgatók ebben az országban. A leg­nagyobb izgatók azok, akiknek az életében van egy nagy folt, akik behódoltak a proletárdiktatú­rának, vagy a Károlyi-forradalomnak érdemek szerzéseért, vagy máséit. Ezek az emberek azok, akik, hogy múltjukat elfelejtessék, a proletárdik­tatúra után kénytelen voltak előugrani, mert ha nem ugrottak volna elő, ma vagy be volnának csukva, vagy Zalaegerszegen ülnének és itt a szo­ciáldemokrata képviselőkei, akik talán nem is éreznek és éreztek velük együtt, akik maguknál őket szélsőségesebbeknek tekintik, talán ezeket instanciáznák, hogy legyenek olyan kegyesek, sza­badítsák ki őket a zalaegerszegi táborból. Az egész egyszerűen csak egy elhelyezkedés volt. Ha valaki a proletárdiktatúra bukása után, mint kemény ember állott meg, vagy meghúzódott, mint ahogy a proletárdiktatúra alatt meghúzódott, mostan pedig egyszerre egy szélsőséges álláspontra helyezkedett, annak megbocsátottak azért, mert együtt csinálták a bolsevizmus folytatását, tudták az egymás taktikáit, tudnak egymás bűneiről és ezért kénytelenek egymást megvédelmezni. Itt a nemzetgyűlésen elmondották, hogy Zsir­kay képviselő ur a Tüz-et szerkesztette, hogy mit csinált odalenn, hogy mit irt Az Emberben és azért ?nikor a képviselő ur itt az ő igazolását előadta, hogy ő egy fordított Mucius Scaevola, aki parancsra irta, felhangzott itt, hogy az nem lehet, mert ha parancsra irta, ebben az esetben ne tessék izgatni Miklós Andor ellen, akit szintén terrorizáltak és ha erről van szó, Bleichmann nyilatkozatát felol­vastam egy könyvből, kénytelen vagyok elmon­dani azt, hogy amikor Magyarországon nem akadt nyomda, amely a bolsevizmus ellen irott cikkeimet a Károlyi-forradalom alatt az utolsó időben ki­nyomatta volna, akkor akadt Magyarországon egy nyomda, a Miklós Andor nyomdája, Az Est nyomdája, amelyik igenis kiadta az »Oroszország pusztulása a bolseviki uralom alatt« című könyve­met, amelyből Magyarországon mindenki előre­láthatta az eseményeket.« Mert az emberek itt őrült mámorban voltak, hiába volt itt egypár embernek, akik Oroszország­47

Next

/
Oldalképek
Tartalom