Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-108

A nemzetgyűlés 108. ülése 1923. évi, március hő 7-én, szerdán. 289 termékei megromlanak, mikorára a hosszú ut után piacra viszi; az őszi, tavaszi és téli esőzé­sek beálltával a jó alföldi vendégmarasztaló sár miatt még üres kocsiját sem képes pár kilomé­terrel továbbhuzatni. (Ugy van ! Ugy van ! jobb­felöl.) így tehát hiába áldott meg bennünket a mindenható Isten jó talajjal, mely mint kiak­názhatatlan kincsesbánya kinálja magát kihasz­nálásra, arra vagyunk kényszerítve, hogy ősapáink rendszerével, a folytonos búza-, tengeri-, árpa­és igen kis terjedelemben zabtermelésre szorít­kozzunk, de kereskedelmi, ipari növénytermelés, mely jó erőben lévő földünkön a legnagyobb haszonnal járna, lehetetlen, mert ezeknek elszál­lítása a mostani állapotok mellett akadályokba ütközik. Az utóbbi években konyhakertészetünk igen nagy lépéssel haladt előre, de haszonnal csak azokon a birtokokon, amely birtokok a négy müutunk mellett feküsznek.« Ennél lesújtóbb kritikát a jövőre és a jelenre vonatkozólag kevés ember mondott és azért nagyon üdvözölném a mélyen t. kormányt, ha a földmivelésügyi minister ur példáját követve, a legközelebbi javaslat, amellyel foglalkozhatnánk, az alföldi kisvasutakról szólna. (Elénk helyeslés jobb fel Ól.) Halász Móric : Leszavazták a községek ! Czettler Jenő: Ugyancsak kapcsolatos ezzel a gazdasági reformmal, az Alföld gazdasági reorganizációjával, a közigazgatás és az iskolaügy reformja is. A közigazgatás reformjával nem kívánok bővebben foglalkozni, mert ugyanerről a dologról Zsitvay Tibor igen t. képviselőtársam már előterjesztéssel élt; ő ugyanakkor Magyar Kázmér volt képviselőtársunknak ezen a tanyai kongresszuson a tanyai iskolák rendbehozatalára vonatkozó javaslatait is ismertette, ami kap­csolatban a vallási élet rendezésére vonatkozó egyéb intézkedésekkel, csak kicsit is tűrhető társadalmi és kulturális életet teremtene a Nagy­Alföldön. Hogy az iskolákra minő szükségünk van, erre vonatkozólag Csizmadia András t. kép­viselőtársunk annak idején felemiitette, hogy minő hiba, hogy a földmivesek gyermekei 15 éven felül már nem kapnak semmiféle iskoláz­tatást és ván dor tanárokat kivánt, akik kitaní­tanák a 15 éven felüli ifjakat a mezőgazdál­kodásra. Ha a tanyákon megnézzük az egész kulturhelyzetet, leszámítva gróf Apponyi Albert­nak és Tóth Jánosnak a tanyai iskoláit, alig találunk valamit, s amit találunk, azok az iskolák is düledezőfélben és felszerelések nélkül vannak. Az innen kikerült emberek nem fogják sem az erdősítést, sem pedig más gazdasági refor­mokat keresztülhajtani, mert az érzéket az iskolában kell beoltani a haladás, a tanulás és az előretörekvés iránt. (Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) Nemrégen Giesswein Sándor t. képviselő­társunk Pániána.k a példáját hozta fel; elmon­dotta hogyan kezdődött Dániában a nagy gaz­dasági reform, épen a népfőiskolák létesítésével. Tökéletesen igy van nálunk is. Dánia ugyan­abban a helyzetben volt a sehleswig-holsteini háború után, mint mi most. Legjobb területeit levágták, s megmaradt neki a mocsaras, lápos Jüttland félsziget. Ezt ők kulturrá tették még pedig nemcsak gazdasági eszközökkel, hanem azzal is, hogy lelket vittek bele a népfőiskolák által nevelt földmivesen keresztül s ma Dánia Európának első mezőgazdasági országa és olyan ország, amelyre minden birtokreformnak, minden kis üzemnek a hive hivatkozhat. Nekünk a nagy gazdasági problémánk az, hogy a házi gazdálkodásra termelő kisüzemeket átalakítsuk a piac számára termelő üzemekké, hogy minél többet tudjanak azok a kisgazda­ságok a városi fogyasztásra és a külföldre való kivitelre, pénzünk igazi alapjára, devizaközpont­nál is erősebb alapjára szolgáltatni. Ehhez pedig kultúra kell, céltudatos tanítása a kisgazdának, egyszersmind az a szövetkezeti szervezés, amely őket egyesíti nagyobb feladatokra, nagyobb dolgok megoldására, mint ahogyan például az imént említettem a beerdősitési szövetkezeteket. Csak az igy nevelt kisgazda tudja megérteni azt, hogy a gazdálkodás, a mezőgazdaság tulaj­donképen vízgazdálkodás ; az tudja megérteni, hogy az elültetett fa mit jelent neki a mező­gazdasági üzeme szempontjából is ; (Általános helyeslés.) sőt akkor tudja megérteni, hogy mi azt a Kelet- és Eszaktengeri-klimát, amelyet a Kárpátok elzárnak, az erdő segítségével tudjuk lehozni az Alföldre, hogy páradusabbá tudjuk tenni a földet és jobban tudjunk ennek folytán mindenféle kvalifikáltabb dolgokat termeszteni. Mert én elismerem, hogy a vetőmag-nemesítés­nek, kísérleti telepek felállításának óriás jelen­tősége volna és nagyon sok termés-eredményt tudna biztosítani nekünk ; de ha klímánk és szakértelmünk nincs a nemesitett vetőmaghoz, ez is mind papíron fog maradni, keresztülvinni képtelenek leszünk. Pedig nekünk nemcsak arra van szükségünk, hogy egy-két kilogramm gabo­nával többet tudjunk termelni egy-egy kisgaz­daság holdján, hanem arra is, hogy azok a gaz­dák más üzemterv szerint gazdálkodjanak. Hi­szen már annak idején Cserháti, Forster és a többiek megállapították, hogy az alföldi gazdál­kodásnak az a legnagyobb baja, hogy búza— kukorica, búza—kukorica (Ugy van! jobbfelöl.) talajkizsaroló növényekkel dolgozik; nekünk te­hát a gazdát arra kell reávinnünk, hogy változ­tasson a vetés forgóján, intenzivebb vetésforgót állítson be, hogy a kertészkedésnek, a gyümölcs­termesztésnek, s ott, ahol abszolút szőlőtalaj van, a szőlőtelepítésnek legyen előharcosa. Itt közbevetőleg vagyok bátor megjegyezni, hogy én a szőlőmivelés krízisét nagyon jól látom, (Ugy van! jobb felől.) és annak ellenére, hogy a magántulajdonba nagyon erősen belenyúlna ilyen intézkedés, nagy örömmel megszavaznám, ha §

Next

/
Oldalképek
Tartalom