Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-108

290 A nemzetgyűlés 108. ülése 1923. évi március hó 7-én, szerdán. földmivolésügyi minister ur olyan javaslatot adna be, amely szerint a szőlőtelepítés engedélyhez kötendő. Szabó István (nagyatádi) földmivelésiígyi minister: Készül! Czettler Jenő : Köszönettel veszem tudomásul ; mert lehetetlen dolog, hogy kitűnő búzatermő területeken egyes nagybankok száz holdakra menő szőlőtelepeket létesítsenek ( Ugy van ! balfelöl.) és elvegyék a kisember szájából a kenyeret, amely annak eddig a szőlőmivelésből került ki; mert ha Ők a nagymennyiségű termésükkel piacra jönnek, akkor annak a kisembernek a borát nem keresik. Szabó István (nagyatádi) földmivelésiígyi minister: Búzatermő földekből ne csináljanak nagy szőlőtelepeket! Kiss Menyhért: Kecskeméten is kezdenek vásárolni ! Czettler Jenő : A kereskedelmi növények termesztésével, főleg a kender, cukorrépa és dohány termesztésével is lehetne az Alföldön valamilyen eredményt elérni, és nem tudom, vájjon az államra nézve nem volna-e hasznosabb, ha a dohánymonopóliumot nem a termesztés monopóliumára, hanem az értékesítés monopóliumára fektetné, a termelést természetesen az állam lássa el palántákkal és ellenőrizze is az állam, de szabaddá kell tenni. Hiszen ezen az elven úgyis keresztültörtünk a házihasználatra való dohánytermesztéssel, ma már nem olyan szentség a dohánytermesztés, mint a régi időben volt; ha ebben az irányban haladnánk, tetemes dohány mennyiséget tudnánk a külföldre kivinni. (Élénk helyeslés. Taps jobb felől.) Ezzel ig-azán javithatnók a mi fizetési mérlegünket. Horváth Zoltán : Mi lesz a sok finánccal ? (Egy hang jobbfelöl : Akkor nem volna szülcség olyan sok fináncra!) Czettler Jenő*. Az állattenyésztés terén is nagyon sok dolgot lehetne javítanunk. Hiszen tudjuk azt, hogy az állattenyésztés elsősorban a kisembernek van javára és ha a kisember általában kitűnő állattenyésztő, — az alföldi tanyás ember duplán kitűnő állattenyésztő, — a szeme előtt növekedik fel a jószág, a pitvarajtóból látja annak fejlődését, sokkal jobban gondozhatja, mint a falusi rendszerben gazdálkodó ember. A baromfitenyésztésre pedig épen ezek az alföldi tanyák alkalmasak. Hiszen ott izolálva van minden udvar, nem ugy, mint a faluban, ahol ha kitör a baromfivész, végigszalad és végigpusztít az egész állatállományon. Itt természetesen gondoskodni kell megint arról, hogy a toll-, a baromfi- stb. értékesítés ne mások javára, hanem a termelő kisgazda javára szolgáljon. Mert azt már nagyon bölcsen megtanulhatta a fogyasztóközönség, hogy mindent, amit elvonunk a termelőtől a kereskedelmi haszon javára, a fogyasztónak később ötszörösen, tízszeresen kell visszafizetnie. (Ugy van ! jobbfelöl.) Erdélyi Aladár : Pedig a tojás csak ingyenben van ! (Derültség jobb felől. Egy hang jobbfelöl: Tojja a tyúk!) Czettler Jenő : A szarvasmarha- és a lótenyésztés terén is nagyon szép eredményeket látunk egyes alföldi vidékeken ; például Jászszentandrásnak simmentali marhatenyésztése, Hódmezővásárhelynek lótenyésztése, — és sok példát fel tudnánk még hozni, — igazán mintaszerű. De itt megint egy alapvető reformnak kell eljönnie, amely kövesse a beerdősitésről szóló javaslatot, t. i. a közlegelőket kellene valahogyan szisztematikusan kiépíteni. Erdélyi Aladár: Művelni! Czettier Jenő : Először teremteni az Alföldön! T. képviselőtársam, mint dunántúli ember, müvelésről beszél, én, mint alföldi ember, aki ezekben a dolgokban hátrább vagyok ötven esztendővel, mint a Dunántúl, kénytelen vagyok előbb a megteremtésről beszélni! Erdélyi Aladár: De ott megvan, mégsem művelik ! Czettler Jenő: Velünk az történt, hogy a trianoni békekötés tökéletesen tönkretette állatnevelésünket. Tessék most a magyar gazdának legfőbb igásjószágát, a magyarfaju ökröt beszerezni (Egy hang jobbfelöl : Oláhországból !) Oláhországból. T. i. ezeket a magyarfaju ökröket istállón nevelni nem lehet, ezek a szabad legelőn, a szabad levegőn erősödnek meg, egyrészt egészségi szempontból, másrészt mert olyan hosszú a kitenyésztési idejük, hogy ezt istállón való takarmányozással nem birja az üzem gazdaságosan megcsinálni. (Ugy van! jobb felől) Miután a havasi legelőink egészen elestek, nekünk kell itt teremtenünk, nem havasi legelőt, hanem pótlékot ahelyett, és én azt hiszem, hogy azokból az ezer holdakra menő sivatagokból, amelyeket ma az Alföldön céltudatosan nem értékesítenek, talán ennek a tárgyalás alatt lévő reformjavaslatnak keresztülvitele során, ha pedig kell, egy külön törvénnyel, meg lehetne teremteni az alföldi közlegelőket, ahová fűbérért a távolabb fekvő gazdák is szívesen adnák a jószágukat. Természetesen gondoskodni kellene olyan kísérleti állomásról, amely, mint a fatelepítésnél is, kipróbálná, hogy miféle fűféleségek azok, amelyek ezeken a homokos, szikes és egyéb talajokon jól szaporodnak, jól tenyésznek, és olyan legelőrendtartást kellene megállapítani, ... Szomjas Gusztáv: Ez a fontos! Czettler Jenő : ... amely nem engedi letiporni és hasznavehetetlenné tenni azokat a területeket, amelyeket az állam nagy gonddal, fáradsággal és költséggel létesített. Szomjas Gusztáv: Ma szamártöviseket teremnek a legelők. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Czettler Jenő: Ez a legeltetési rendtartás, kapcsolatban bizonyos legeltető szövetkezetek létesítésével, amelyekre alapot épen Sebestyén Dénesnek az agrárius közösségről szóló munkálatai adnakj hiszen 6 egészen részletesen ki-