Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-108
A nemzetgyűlés 108. ülése 1923. évi március hó 7-én, szerdán. 287 pedig a töb'btermelést valahol el kell kezdenünk, az általános frázisokbői csak ugy tudunk kijutni, ha megállapítjuk, hogy hol kezdjük a többtermelést. Az első lépés, hogy a reformot helyileg jelöljük meg, amint ezt a javaslat is megtette. Kezdjük el ezt például az Alföldön, ahol még igen nagyszámban vannak olyan puszta területek, amelyeknek hasznavehetővé tétele elválaszthatatlanul kapcsolatos az ország gazdasági felvirágoztatásával. Amikor a birtokreformot tárgyaltuk volt, ennek a javaslatnak, ma már törvénynek minden előnyét kidomborítván, második kifogásom ellene az volt, hogy a telepítésről nem gondoskodik. Egyszersmind azonban a földmivelésügyi minister ur igazolására — talán méltóztatnak rá emlékezni — felhoztam azt is, hogy a telepítésre alkalmas területek elesvén, ezt a kérdést nagyon nehéz máskép megoldani, mintha az Alföldnek homokos, szikes, lápos területeit használjuk fel erre a telepítésre, ami természetesen nem a birtokpolitikai törvényjavaslatnak feladatköre volt, hanem egy nagy gazdasági programmé, amelyben az első láncszem ez az előttünk fekvő javaslat. A homok- és sziktelepités körülbelül 700.000 katasztrális hold földnek a közélelmezésbe, a kivitelbe való bekapcsolását jelenti. Még 1916ban történt, hogy Prohászka Ottokár volt képviselőtársunk javaslatot tett a Gazdaszövetség tavaszi közgyűlésén a rokkant-telepítés, és a katonák földhözjuttatása érdekében. O nem foglalkozhatott tovább a dologgal és ezért engem kérte 1 : fel arra. hogy az indítványt konkretizáljam és törvényjavaslatot dolgozzak ki a rokkant- és katonatelepitésről. Ezt elkészítettem és ennek fundamentumául épen az alföldi homokos, szikes és lápos területek betelepítését jelöltem ki. Nem értették meg az intenciót sem jobbról sem balról. Jobbról nem akarták egyáltalán a birtokreform problémáját felvetni, balról pedig — tudja az Isten, — már akkor talán olyan volt a hangulat, hogy jót senkiről fel nem tételeztek és azt hirdették mindenfelé, hogy Prohászka is, én is a sivatagba akarjuk vinni ezeket a telepeseket. Kiss Menyhért: Ez igy van! Czettler Jenő: Egészen bizonyos, hogy ha ugy viszem oda azokat az embereket, hogy az állam nem késziti elő helyes gazdasági reformokkal a telepítést, akaor azoknak ott el keli pusztulniok. Azonban figyelmeztetésül itt van Deliblát esete. Hogy ott a magyar erdészi kar mit tudott teremteni, az örök dicsősége neki. 20.000 hold futóhomok ez, olyan hogy az alföldi ahhoz képest valósággal nehéz művelésű talaj, pedig valamelyik felszólaló ugy emlékezett meg arról is, hogy az elvetett vetés az Alföldön sokszor a másik határban kel ki. Deliblát még ennél is rosszabb volt, de azzal a kemény, céltudatos munkával, amivel a magyar erdészi kar nekifeküdt Deliblát gazdasági hasznosításának, teremtett ott csodaszép legelőket, teremtett ott erdőket, megkötötte a homokot, ugy, hogy ezt érdemes volt megnézni, mert méltán sorakozik az Egyiptomban, Turkesztánban és másutt a világ minden részén foganatosított nagy talajjavítási munkálatokhoz. Természetesen, amikor a kisembert ilyen előkészített területre telepítem, ezzel szemben már nem lehet felhozni azt, hogy sivatagba vittem őt, mert egyéni munkával is tud boldogulni, ha az állam ehhez megfelelő talajjavitási alapot ad Hiszen Nagy Frigyesnek telepesei ugyanolyan homokos talajra kerültek és az utódok áldják Nagy Frigyest, mint nagy királyt, amiért őket oda telepitette. Amikor a délvidéki, ma igen gazdag és vagyonos svábság eleit telepitették azokra a mocsaras területekre, a Bánságra és a Bácskába, azokat a telepeseket Merci Claudius emberei bizony sokszor lehúzták és 25 bottal kényszeritették arra. hogy telepes helyeikre, házaikba beköltözzenek, mert izgatók jártak köztük és azt mondták, hogy ebből soha nem lesz jó föld, itt mocsárláz van. ilyen nyomorult, rossz földet kaptatok, az utódok pedig áldják az Istent, hogy erre a helyre kerültek. Itt van például Szeged városának, Kecskemét városának kisbirtokpolitikája. Azok az emberek, akik akár mint bérlők, akár mint vásárlók, tehát tulajdonosok, ilyen homokferületre kerültek, mind boldogultak, mind megvagyonosodtak. Nagyon egyszerű a titka ennek a dolognak, bár nemzetgazdasági elvek, alapigazságok is belekapcsolódnak, de az egyszerű ember egészen paraszti észjárással is meg tudja magyarázni, hogy miért. Ha t. i. vizsgálom, miből alakul ki egy birtoknak, akár nagy-, akár kisbirtoknak jövedelme, látom, hogy ez különféle alkatrészekből áll. A kisembernél a földjáradék és a munkabér játszik nagy szerepet. Ha jó területet vásárolok, az igen drága, mert nagy benne a földjáradék, amit meg kell fizetnem a vételárban. Ha tehát igy vásárlók, akkor nagyon erősen megterhelem magamat. Viszont ha rosszabb, de olymódon kezelt területet veszek, amelyeknél intenzitását könnyen tudom fokozni, akkor emelem a földjáradékot, de már a magam hasznára. Ha a föld túlságosan kicsi, akkor nem tudom a munkabérjövedelemből pótolni a földjáradék differenciáját. Ha pl. olyan területet vásárlók, ahol a föld hozadéka átlagban mondjuk 8—9 métermázsa volt és én mint kisember, a rosszabb gazdasági eszközök folytán nem tudok ott 5—6 métermázsánál többet termelni, nekem tönkre kell jutnom. Ez egyszer bizonyos, hiszen ez matematikai igazság, amit nem lehet politikával, vagy mással elsimítani. Halász Móric : Teljesen igaza van ! Czettler Jenő : Viszont ha rosszabb területet veszek, amelynek nincs meg az a magas földjáradéka, következésképen olcsón vásárolok és — mondjuk — a legelőterületbe beviszem az ekét és többet tudok termelni, mint az eíőbbeni
