Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-105
216 r A nemzetgyűlés 106. ülése 1923. Dénes István : De miért mondja nekem, mikor a saját ministere csinálta a javaslatot ? Hallott unk más kifogást is a törvényj avaslat 7. §-a ellen, mely kimondja, hogy az erdészeti tisztviselők a helyszínén megteszik a szükséges intézkedéseket. Gaal Gaston t. képviselőtársam ebből azt a konzekvenciát vonta le, hogy esetleg Zalaegerszegre is internálhatják a magánerdőgazdaság tulajdonosát, azonban hozzátette, hogy ezt természetesen csak ad absurdum véve a gondolatot mondotta. Én azonbaD komolyan veszem és azt mondom, hogy bizony-bizony sok magánerdőgazdaság tulajdonosának, aki az irtást az ország rovására folytatta, nem ártana, ha Zalaegerszeget megmutatnák előttük. Halász Móric : Tehát fentartandó az internálás! Dénes István : Ott, ahol igazán szükség van rá ! (Derültség.) Nagy sérelem tárgya volt az is, hogy bizonyos erdészeti ügyeket ezután az erdőigazgatóság tanácsában intéznek el. Szerintem a sérelem az, hogy eddig a gazdasági albizottság intézte ezeket az ügyeket. Én ebből a gazdasági albizottságból nem kérek, én ismerem ezt a gazdasági albizottságot, én tudom a földreform eljárásából is, hogy a gazdasági albizottság nálunk mit jelent, (Ugy van! balfélol.) Ebben bent ülnek a földesuraknak, a magánerdőgazdaságok tulajdonosainak, ezek gazdatisztjeinek, intézőinek, rokonainak, szóval az érdekelteknek az exponensei. Halász Móric: A börziánerek nem ülhetnek benne. Dénes István .* Szóval annyi befolyás, annyi nexus érvényesül ezekben az albizottságokban, hogy százszor inkább bizom az erdészeti ügyek elintézését a szakemberekre, mint az albizottság embereire. Ha az erdőigazgatóság tanácsülésében, mely szakemberekből áll, nem bizhatunk meg, ebből az következik, hogy a gazdasági albizottságban sem lehet megbízni, mert ugy gondolom, az erdőigazgatóság szerveinek szaktudása van legalább is akkora, mint a gazdasági albizottság tagjainak. Ez az érv sem állhat tehát meg. Sérelmezték azt is, hogy a magyar királyi erdőhivatalok feladata az állam tulajdonában levő, valamint az állami ellátásra utalt erdők, kopár területek és természeti emlékek erdőgazdasági tennivalóinak közvetlen ellátása is. En a javaslatnak ezt az intézkedését is a legtökéletesebb mértékben helyesnek tartom, mert eddig csak a jó Isten látta el ezeket a területeket, de a tulajdonosaik nem.JIa most a kormány felügyeletet akar gyakorolni e területek felett, akkor csak üdvözölni tudom ezt a javaslatot. Apró-cseprő hibák vannak kétségtelenül ebben a javaslatban, ezekre majd rámutatok a részletes vita során, általánosságban azonban a javaslatot elfogadhatónak tartom. (Helyeslés half elöl.) Elnök : Szólásra ki következik ? Perlaki György jegyző : Györki Imre ! Györki Imre : T. Nemzetgyűlés ! Az erdészeti igazgatásról szóló törévnyjavaslattal két szempontból kivánok foglalkozni, évi március hó 1-én, csütörtökön. Az egyik szempont az, amely tulaj donképen az eddigi felszólalá sok gerince volt, t. i. a személyzeti kérdés. Tegnap hallottuk a költségvetési törvényjavaslat előterjesztése alkalmával a pénzügyminister urnák azt a nyilatkozatát, hogy ő minden lehetőséget megteremt arra, hogy a tisztviselők létszámát az állami igazgatásban lehetőleg csökkentse és uj állások kreálásával ne terhelje meg az államháztartást. Amikor tehát egyik oldalról a pénzügyminister ur ezt a kijelentést teszi, a másik oldalon pedig uj állami apparátus felállítását tervezik, ami, ha nem is nyiltan, de burkoltan mégis tisztviselői létszámszaporitást jelent, akkor én figyelmébe ajánlom a t. földmivelésügyi minister urnák, hogy teremtse meg az összhangot a törvényjavaslat ezen intézkedése és a pénzügyminister ur kijelentése között. A másik szempont, amelyet a törvényjavaslat tárgyalásánál érinteni kivánok, tisztán közegészségügyi. A világon minderütt, ku.önösen a kulturállamokban az erdők fentaitása és kezelése nemcsak azért fontos, hogy tüzelő anyaggal lássák el a háztartásokat és a termelő ipart, nemcsak azért fontos, hogy megfelelő mennyiségben szerszámok álljanak rendelkezésre, hanem közegészségügyi szempontból is nagy jelentőséget tulajdonítanak az erdőknek, különösen a nagy városok, az ipari centrumok közelében levő erdőségeknek. Nálunk ezt a szempontot eddig egyáltalán figyelembe nem vették, minden erre vonatkozó intézkedés vagy jawtslat mindig hajótörést szenvedett a mindenkori földmivelésügyi ministerek intézkedésein. Pedig ha figyelembe vennék, hogy szociális és közgazdasági szempontból milyen nagy hordereje van annak, ha a nagy tömegeket rá tudjuk nevelni arra, hogy szabad idejüket ne arra használják fel, hogy a várcsban bent kocsmákban és kávéházakban töltsék el az idejüket, hanem ha a dolgozó emberek nagy tömegét arra neveljük és szoktassuk, hogy rendelkezésre álló szabad idejüket künn, a levegős erdőkben töltsék el, akkor ugy szociális, mint közegészségügyi szempontból óriási előnyhöz juttatjuk a városi népességet. (Az elnöki széket Almás y László foglalja el.) Sajnos, ezeket a szempontokat kellően nem domborították ki s míg külföldön azt látjuk, hogy egy-egy linnepnap előtt való délután valóságos népvándorlás indul meg és az emberek ezrei hátizsákkal felszerelve vonulnak ki a közeli vagy távoli erdőségekbe, ahol lehetővé válik, hogy szabad napjukat az erdőben friss levegőn • töltsék el és felüdülve menjenek ismét munkahelyükre, addig nálunk a leglehetetlenebb módcn igyekeznek ezeket a lehetőségeket meggátolni. A meggátlás első módja az, ami a kereskedelemügyi tárca körébe tartozik, hogy a magas, drága utazási költségek lehetetlenné teszik, hogy ezek a kisexisztenciák, a fix fizetésből élő emberek ezrei kimehessenek az erdőbe^ ; semmiféle olyan intéz kedés és javaslat, hogy a sportegyesületek, turista
