Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-105

r A nemzetgyűlés 105. ülése 1923. egyesületek tagjai kedvezményes vasúti díjtéte­lekben részesüljenek ilyen társas kirándulások alkalmával, eddig megvalósítást nem nyert. A másik oldalon viszont — és ez a földmivelés­ügyi minister ur hatáskörébe tartozik — azt látjuk, hogy még az állami erdőkben is az állami erdő­kezelőség minden lehetőt elkövetett arra, hogy a turistákat az erdőkből kizárják. Rendszerint vadá­szati tilalmi időkkel indokolták meg a turistáknak ezt a kiszorítását. Ezt a vadászati tilalmi időt teljes mértékben méltányolni tudjuk és minden turista tisztában van ennek nagy jelentőségével, azonban a két érdeket össze lehet egyeztetni és meg lehet állapítani azokat a vadászati területeket, amelyek abban az időben, amikor a vadászat van, tilalom alá vehetők, ahol azonban azokban az időtarta­mokban, amikor nincsenek vadászatok, kötelessége lenne gondoskodni a kormánynak, hogy ezt a turistalehetőséget, ezt a kirándulási lehetőséget a nagy tömegnek megadja De egy másik fonákságot is látunk. Míg kül­földön a városok közelében levő erdőket mindenütt turistaházakkal, menházakkal szórják tele, mig ott azt látjuk, hogy a megszokott kirándulóhelyekre vezető utakat állami pénzen, közpénzen építik meg, azokat állandóan karbantartják, útjelzőkkel látják el és minden lehető propagandát kifejtenek, hogy megvalósítsák a kirándulást, addig nálunk ennek a lehetőségétől is teljesen megfosztják az embereket és a legtöbb erdőben — még a kincstári erdőkben is — tilalmakkal egyenesen lehetetlenné teszik — lehet, hogy a földmivelésügyi minister ur tudtán és beleegyezésén kívül, tisztán csak az egyes erdészeti hatóságok a maguk hatáskörében — hogy a turisták nagyobb tömegben keressék ezeket az erdőket. Ezért ennek a törvényjavaslat­nak tárgyalása során felhívom a minister ur figyel­mét ezekre a köiülményekre és akkor, amikor egy nagy apparátust állítunk fel az erdészeti igazga­tásra, amikor nagy szervezetet létesítünk, akkor az a kérelmem, hogy ezeket az erdészeti szerveze­teket ügy teremti ük meg és ugy oktassuk ki, hogy a saját hatásköi ükben minden lehetőt kövessenek el, hogy ez, a sport fejlesztésének és az egészség­ügyi követelményeknek megfelelő rendelkezés a gyakorlatba átvitessék. Ezenkívül felhívom még a minister ur figyel­mét arra is, ami külföldön ugyancsak nagyon be­vezetett intézmény és nem sok pénzbe kerül, hogy külföldön mindenütt erdei üdülőtelepeket létesíte­nek a betegek részére. Akkor, amikor meg vagyunk fosztva a Tátrától és a tengerparttól, amikor a megmaradt csonka Magyarországon olyan kevés, alig néhány száz ember befogadására alkalmas sza­natóriumok vannak, akkor ezeket a nagyon egy­szerű és primitiv módon elkészíthető erdei üdülő­telepeket az állami, kincstári erdőkben megfelelő helyen a földmivelésügyi kormánynak, kapcsolat­ban a népjóléti minister úrral, meg kellene terem­tenie, hogy a tüdőbetegséget, ezt a speciálisan ma­gyar embereket pusztító betegséget valahogyan le tudjuk küzdeni, évi március hó 1-én, csütörtökön. 217 Ezeket a szempontokat kívánom a minister ur figyelmébe ajánlani, és ezért kérem, hogy atörvény végrehajtásánál, vagy esetleg néhány paragrafus beillesztésével méltóztassék honorálni a következő határozati javaslatot (olvassa) : »Utasítja a nemzetgyűlés a földmivelésügyi minister urat, hogy az erdészeti igazgatásról szóló törvény rendelkezéseinek végrehajtása során gon­doskodjék arról, 1. hogy az összes erdőkben az átjárás, pihenés, tartózkodás turisták részére szabaddá tétessék ; 2. hogy a kirándulóhelyekre vezető utak el­készíttessenek, karbantartassanak és jelzésekkel el legyenek látva ; 3. hogy az erdőkben levő, ivásra alkalmas for­rások megfelelő védelemben részesittessenek s a forrásvíz levezetése és ezzel a forrás tisztántartása biztosittassék ; 4. hogy a vadászat időtartamáról a turista­egyesületek előzetesen értesíttessenek ; 5. hogy a turista-kirándulásra alkalmas terü­leteken megfelelő menedékhely (turistaház) épít­tessék, vagy legalább is az erdőőrök, vadászházak olyan módon épittesenek, hogy azokban f e f szereltten egy-két szoba a turisták rendelkezésére álljon ; 6. hogy a kitermelt erdőkben levő és jelenleg használaton kívül álló vadász- és er desz házak a turisták részére átengedtessenek.« Erdélyi Aladár : Uzsonnáról lehetőleg gondos­kodjanak ! Peidl Gyula : Ez is baj ? Propper Sándor : A tanárok ezt nem tudják elképzelni ! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Senki sincs félj egyezve ! Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést, kiván-e még valaki felszólalni ? Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi­nister : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Négy törvényjavaslattal jöttem a nemzetgyűlés elé az erdészeti- és erdőügyek rendezése tekinteté­ben. Ezek közül a legelső az, hogy az erdészeti közigazgatást átszervezzük és pedig olyan módon, hogy az a mai időkben céljának jobban meg­felelhessen, mint ahogyan eddig megfelelt. Az erdészeti igazgatás átszervezése ebben a kis tör­vényjavaslatban, amely előttünk fekszik, egyálta­lában nem jelent személyzetszaporitást, egyetlen­egy uj állást nem szervez a földmivelésügyi minis­terium e javaslat kapcsán és nagyon csodálkozom, hogy egyes t. képviselőtársaim ezt nézik ki belőle. Egyetlen uj állást sem szervezünk, hanem az eddig meglevő, sokfelé osztott szervezeteket egy­szerűsít j ük, hogy az erdészeti igazgatás sokkal egyszerűbb és eredményesebb legyen. Vagy huszon­egy középfokú közigazgatás helyett hat közép­fokú közigazgatást létesítünk az országban. Amikor azt kérdezi egyik igen t. képviselő­társam, hogy mit dolgoztak eddig ezek az érdé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom