Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-105
208 r A nemzetgyűlés 105. ülése 1923. azok a szempontok, amelyek a törvényszerkesztőket inkább érdeklik, mint az általános érdeket és a törvény alatt szenvedni is kénytelen közönséget. Hogy a javaslat szerkesztése és szövegezése általában bizonyos pongyolaságot tüntet fel, ezt bővebben indokolni nem szükséges. Beszédem folyamán lesz alkalmam, hogy egy-egy jelenségre rámutassak. De bátor vagyok felemlíteni azt, hogy én hiányt látok már abban, hogy ez a javaslat nem ment keresztül a rendes előkészítési folyamaton. Gaal Gaston t. képviselőtársamtól ugyanis megtudtam, hogy ezt a javaslatot a földmivelésügyi ministerium elnöki osztálya az eddigi szokástól eltérően nem látta, a pénzügyminister ur tegnap mondott expozéjából pedig azt merem következtetni, hogy ezt a javaslatot kellő figyelemmel, vagy talán egyáltalában nem olvasta át a pénzügyminister ur. Mert a pénzügyminister ur által vallott és határozottan kidomborított elvek ellentétben állanak e javaslat szellemével. Mielőtt a javaslatot általánosságban bírálnám, két kérdést szeretnék intézni a földmivelésügyi minister úrhoz. Az egyik az, hogy amenynyiben ez a javaslat nem jelent létszámszaporitást az erdészeti személyzet terén, akkor tulajdonképen mivel foglalkoztak az utóbbi évek alatt az erdészeti igazgatáshoz tartozó személyek, miért nem tudtak valami nagyon eredményes dolgot produkálni ? Mert én nem vagyok értesülve s ez a másik kérdésem, arról, hogy tulajdon képen mi történt a csemete kertek és mindazon előkészületi cselekmények terén, amelyeknek minden programúi megvalósításának első kardinális pontjának kell lenniök. Határozottan nélkülözöm ugy a javaslat indokolásában, mint a bizottsági jelentésben azt, hogy nyilt képet adtak volna arról, hogy az ország területén mekkora területről lehet egyáltalában szó, melyek az ebben a javaslatban is többször emiitett kopár területek, amelyek felett a felügyelet megilleti ezeket a hatóságokat, melyek azok az erdők, tulajdonképen mit is tekint a javaslat erdőnek, mert az erdő maga is meglehetősen homályos fogalom. Lehet, hogy tévedek, nem értek magasabb erdészethez, vagy a magasabb közgazdasághoz, de én a magam egyszerű felfosrása szerint azt vallom, hogy ha valami programmot akarunk megvalósítani, akkor ennek előfeltételeivel kell tisztában lennünk. Régente, amikor ilyen kérdéseket a törvényhozás elé vittek, ezekről az alapfeltételekről a gazdasági viszonyokról rendes, kimerítő szakszerű jelentést kaptak azok, akik ebben a kérdésben végeredményben dönteni hivatottak. Nagy örömmel mondja a bizottsági jelentés (olvassa) : »A bizottság megnyugvással veszi tudomásul, hogy a tervezett uj szervezés sem személyzetszaporitást, sem költségtöbbletet nem jelent, mert csak a ma is meglévő különböző erdészeti szervezetek lesznek egységesítve és a évi március hó 1-én, csütörtökön. kerületek a gyakorlati igényeknek megfelelőleg célszerűbben beosztva.« Azt a kérdést, hogy nagy Magyarország személyzetét akarják kis Magyarországon elhelyezni, ezt a kérdést én bővebben tárgyalni nem óhajtom, ezzel a kérdéssel foglalkozott Gaal Gaston képviselőtársam. Én tulajdonképen azt a jelenséget akarom felhozni, hogy azáltal, hogy most még egyszer annyi erdőterületet akarunk állami felügyelet alá vonni, mint amennyi a jelen viszonyok között van, továbbá, hogy ki akarjuk terjeszteni ezt az állami felügyeletet az erdősítésre elsősorban alkalmas összes kopár területekre s még azután a vízmentesítendő területekre is, majd fásításokat akarunk eszközölni, ebben ón az én egyszerű felfogásommal egy hatalmas munkatöbbletszaporodást látok. Nem akarom állítani és távol áll tőlem, hogy feltételezzem azt, hogy az utóbbi évek alatt egypár száz állami tisztviselő, aki a szorult viszonyok között levő magyar államnak a kenyerét ette, — igaz, hogy ez a kenyér nem valami nagy darab kenyér — ne dolgozott volna semmit. De kérdem : mit csináltak ezek, ha eddig is dolgoztak és fölösleges idejük nem volt ? Mert felteszem, hogy időpazarlás nem történt, azt nem tűrte volna a földmivelésügyi ministerium. Hogyan lehetséges tehát az, hogy majd minden személyzetszaporitás nélkül, csak azáltal, hogy esetleg a ministerium és az alsó hivatalok közé még egy ujabb közvetitő hivatalt szervezünk, ezáltal itt munkamegtakarítást érünk el? Ezt majd talán a megnyugtató ministeri kijelentés után meg fogom tudni érteni, most azonban nem vagyok abban a helyzetben, hogy a bizottságnak ezt a megnyugvással vett jelentését én a magam részéről épen ilyen megnyugvással vegyem tudomásul. Én azt hiszem, hogy egy megfelelő számú embernek mégegyszer annyi dolga lesz, sőt itt egy X tétel, vagyis egy bizonytalan tétel szerepel, mert nem hiszem, hogy meg tudná mondani az is, aki a javaslatot tervezte és aki ebben az ügyben teljesen specialista és elismert szaktekintély, hogy mennyi lesz az az uj beerdősitendő terület, amely ennek a törvénykomplexumnak intenciója alapján majd a most létesítendő, illetve újólag szervezendő erdei igazgatás alá kerül. Érdekes dolog, figyelemmel kísértem, hogy honnan is vehette e javaslat szerkesztője azt a berendezkedést, hogy legyen először a ministerium, vagyis a központi hivatal, azután legyen erdőigazgatóság, azután erdőfelügyelőség, azután erdőőri személyzet stb. Egy osztrák erdészeti szakmunkában azután megtaláltam. A »Die Gliederung einer Forsterorganisation im Oberförstersystem« című szakmunka megemlíti, hogy ehhez a rendes és okszerű vezetéshez szükséges egy központi hatóság, amely lehet a tulajdonos, a ministerium, vagy pedig az udvari kancellária, azután okvetlenül szükséges egy igazgatóság, melynél okvetlenül szükséges az igazgatósági
