Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-105
r A nemzetgyűlés 105. ülése 1923. évi március hó 1-én, csütörtökön. 209 elnök, azután az inspekciős hivatalok, építészeti referensek, az igazságügyi adminisztratív rész, azután számvevőség, azután segédszemélyzet, azután jön az erdőkezelőség és bár Ausztriában a bürokratizmus nagyon is túltengett, még ebben sem jelöl ki külön erdőfelügyelőséget. Ez a komplikáltabb rendszer, de van egy egyszerűbb, mely azt mondja, hogy elég egy első hivatal, egy felügyeleti hatóság s azután jön a központ. Ez szerintem a mi viszonyainknak jobban megfelelne és jobban megfelelne az erdőkezelésnek is, mert az erdőkezelés lényege nem az, hogy papirosmunkát végezzenek, hogy sok átmeneti hivatal legyen . . , Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Épen azt szüntetjük meg! Farkas Tibor : Bocsánatot kérek, majd erre is rátérek! Van az erdőhivatal, afelett van az erdőfelügyelőség, az erdőfelügyelőség felett van az erdőigazgatóság, ott vannak azután még az erdőigazgatósági tanácsülések és csak azután jön a földmivelésügyi ministerium. Tisztelettel legyen mondva, nem tudom megérteni, hogy miért kell az erdőfelügyelőség és a ministerium közé az erdőigazgatóságot beiktatni. Különösen nem akkor, mikor Kállay pénzügyminister ur expozéja szerint nekünk küzdenünk kell az ellen a tendencia ellen, hogy itt Magyarországon mindenki ministeri tanácsos akar lenni, hogy itt egy általános ministeri tanácsosi túltengés legyen. Azt az elvet a magam részéről mindenesetre teljesen helyeslem, hogy legyenek erdőhivatalok, belátom azt is, hogy legyen egy második fórum, de hogy ez után a második fórum után egy harmadik fórumot is illesszünk be, ennek szükségességet én belátni nem tudom. Az indokolás 5—6 erdőigazgatóságot említ. Említés történik benne arról is, hogy az erdőfelügyelő hatásköre egy megyénél nagyobb területre nem terjedhet ki. Ugyebár ez azt is jelentheti, hogy a nagyobb megyékben azonban esetleg legyen több felügyelő. A részletes indokolás 6. §-a ugyanis azt mondja (olvassa) : »Minden magyar királyi erdőigazgatóság kerületében az egyes erdőfelügyelők működési területe legfeljebb egy-egy vármegye területére fog kiterjedni.« Amennyire én csonka Magyarországot és Magyarország térképét ismerem, ezt a beosztást igy papiroson sem tudom elfogadni. Ugyanis vannak megyék, különösen a csonka megyék, de a többiek között is, ahol a helyi viszonyok folytán szerintem, mint dilettáns szerint, az erdőfelügyelőségek felállítása indokoltnak nem látszik. Elismerem, hogy vannak olyan megyék is, ahol egy erdőfelügyelőség nem fogja a felügyeleti tevékenységet elvégezhetni. Most menjünk tovább. Az erdőhivatal vezetését egy vezetőre óhajtja bízni a javaslat. Ez természetes. Ennek a kerületét ugy szabályozza, hogy ne legyen nagyobb, mint amennyit egy erdész el tud látni. Azt hiszem, hogy itt az a szabadság, amelyet a javaslat a földmivelésügyi minister urnák biztosit, szintén nagy, mert érdekelné a nemzetgyűlést, vagy ha talán az egész nemzetgyűlést nem, őszintén mondom, engem mindenesetre érdekelne, hogy milyen alapelveket tart a ministerium szem előtt, hogy mekkora az a maximum, amit el tud végezni a különböző igazgatási nemek összekapcsolása után egy személy, és mi az a minimum amit neki el kell végeznie. Bármilyen egyszerű és bármilyen unalmasnak is lássák ez a dolog, itt az uj tervezet szerint nagyon különböző erdészeti munkakört bizunk egy személyre, mert amennyire én ismerem és meg tudom ítélni egy középbirtok nagysága után az erdészetet, szó van arról, hogy normális viszonyok között egyúttal az üzemtervet is vezeti, azután a gazdasági részt, becsléseket, eladásokat, naplókat, különböző nyilvántartásokat, ez mind az erdészeti személyzet feladata. Most jönnek azután minden évben egy pár napi munkát igénybevevő adóbevallások, mindez annak az adminisztratív egyénnek munkájához tartozik. Mármost az állami felügyelet alatt levő erdők, vagyis a nem magántulajdonban levő erdők erdészeti személyzetének más munkája van, mint annak, amely más erdészek munkájára felügyel. Hiszen még ha a javaslatból törvény lenne is, — amire még van némi halvány reményem, hogy ebben a formában talán mégsem lesz belőle törvény — még akkor is megmaradnának mindazok a magánerdészek, akik jelenleg a nagyobb erdőkomplexumokon erdészeti működést fejtenek ki. Ezeknek munkája az állam szempontjából csak ellenőrzésre szorulna, és azt hiszem, nagyon sok esetben kétséges még az is, hogy ennek az állami ellenőrzésnek egyáltalán lenne-e valami előnye a mai helyzettel szemben. Igaz, a javaslat indokolása azt mondja, hogy addig, amig az állami felügyelet alatt levő erdők, vagyis a kötött erdőgazdálkodásban levő erdők ma már nagy nemzeti vagyont képeznek, addig a magánkézben maradt erdők teljes pusztulásnak indultak. Magam is tapasztaltam, mert oly vidéken lakom, ahol még aránylag sok az erdő, hogy sok helyen igen okszerűtlen a gazdálkodás, de azért általánosítani mégsem lehet. Azt is láttam, — személyes tapasztalatom alapján beszélhetek — hogy nagyon sok magántulajdonban levő erdő teljesen kifogástalan, elsőosztályu kezelés alatt áll, és az állami kezelés itt semmit sem fog javítani tudni. Azáltal, hogy ennyire egyszerűsítenénk az erdészetet, tulajdonképen mindenféle munkát bíznánk az elsőfokú erdőhivatalok vezetőire. De, bár törvényt akarunk hozni, nem tudjuk még, hogy mely területeket akarunk ennek a törvénynek hatáskörébe belekapcsolni. Mert itt nemcsak erdőről van szó, hanem vélemény alapján szó lehet az összes mezőgazdaságilag művelhető területekről ; mert itt relativ számokkal dolgozunk, értékbecslésekről ós minősítésekről beszélünk, végeredményében még az erdészek körében
