Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-104
194 A nemzetgyűlés 104. ülése 1923, keresztül. Tessék megnézni, onnan vettük a papirt és ezt mindig tisztességesen kifizettük. Rothenstein Mór: Igen, csakhogy olcsóbban vették ! Zsilinszky Endre: Nem olcsóbban, mint más! Megtörtént néha, bogy nem tudtuk pontosan fizetni a papirt. Ez csak a mi szegénységünket bizonyítja, a szegénység pedig az újságírásban a becsületet jelenti. (Ménk helyeslés és taps a jobbóldalon és a középen.) Rupert Rezső : Nem azt jelenti, hanem bogy mástól kapják a pénzt. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Zsilinszky Endre : Mi nem zsarolás és hazaárulás árán építettünk fel palotákat... (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Nagy Ernő: Ki épített? Zsilinszky Endre: Tisztességes, becsületes magyar emberek pénzével ós munkájával, nehéz egy esztendei nagy munkával állítottuk fel ezt a Stádiumot. Horváth Zoltán : Mi van a mozival ? Zsilinszky Endre: Ami pedig a mozisokat illeti, arra is válaszolok. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nana ! Mozgás a szélsobaloldalon. Derültség jobbfelöl.) Platthy György : Talán valami bajuk van ? Zsilinszky Endre : A mozisok a Szózat kiadóhivatalának igazgatójához elvittek egy hirdetményt, amelyet leadatni kívántak. Akkor nem én voltam a Szózat főszerkesztője, hanem Ulain Ferenc. Amint Ulain megtudta, hogy ezt a hirdetményt le akarják adni, letiltotta. Horváth Zoltán: A pénzt visszaadták? (Zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Urbanics Kálmán: Várja meg a végét, ne türelmetlenkedjék! Zsilinszky Endre: Ami a mozisokat illeti, egypár hónap, talán két hónap múlva történt azután, hogy a régi mozisok egy nagyobb öszszeggel jöttek a Szózat-hoz — talán 500.000 koronával — és ott a mi embereinket, illetőleg a hozzánk közelálló embereket Hefti Richárdon keresztül meg akarták vesztegetni. Itt a nemzetgyűlés előtt pattantotta ki az akkori belügyminister ur ezt az esetet. A pénzt letettük, az igazgatót pedig, aki ezt a hibát nálunk elkövette, minden kártérítés nélkül elbocsátottuk az üzemtől. Pikler Emil: Az első pénzzel mi történt? (Zaj.) Zsilinszky Endre : Ami a demagógiát illeti, azt hiszem jóhiszemüleg senkisem állithatja, hogy mi nem teljes lélekkel, önzetlenül és meggyőződéssel szolgáljuk azt az irányt, amelyet szolgálunk. Peidl Gyula: De rossz Ízléssel! Zsilinszky Endre: Ezt nem szolgáljuk demagógiával . .. Vanczák János: A katonai diktatúrát kiy&nni nem demagógia? évi február hó 28-án, szerdán. Zsilinszky Endre : ... és a tisztelt képviselő urak egyetlenegy olyan cikkemet sem tudják felmutatni, amelyben egy szikrája volna a demagógiának. (Zaj és ellenmondások a szélsobaloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Zsilinszky Endre: Ellenben, ha már a demagógiánál tartunk . . . Rupert Rezső: Az alkotmányt támadják meg mindennap. (Zaj a szélsobaloldalon.) Elnök : Csendet kérek. Pikler képviselő urat kérem, ne méltóztassék állandóan közbeszólni. Zsilinszky Endre : . . . akkor méltóztassanak meghallgatni egy más újság cikkét, amelyről csak a végén fogom megmondani, hogy ki irta, és tessék ezt objektiven összehasonlitani a Szózat akármelyik vezércikkével és méltóztassék azt mondani, hogy az a demagógia és nem ez. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) »S. 0. S.« volt a címe ennek a cikknek, save our souls! Ez az angol tengerész segélykérése. Nem kezdem az elején. Horváth Zoltán: Olvastuk a Nép-ben! (Zaj a bal- és a szélsobaloldalon. ) Zsilinszky Endre : Nagyon fáj ? Onnan fogom olvasni, ahol már kezdődik a komoly rész (olvassa) : »Sir George Clarkhoz, a párisi legfőbb tanács teljhatalmú megbízottjához megint egyre surrannak be hátsó ajtón a sötét árnyak, a múlt gonosz kísértetei. Sugdossák már fülébe, hogy ez az ország nem a keresztényeké és nemcsak a magyaroké Elhitetni akarják vele, hogy a mai magyar kormány, mely a keresztény Magyarország igéjét hirdeti, nem kell a magyar népnek, — hogy ez a szegény, szerencsétlen nép nem tud Vázsonyi, Grarami és Lovászy Márton nélkül egy napig sem élni. (Zaj. Félkiáltások a jobboldalon : Rupert mondta ?) Clark ur, vájjon ismeri-e ön a magyar népet? Tudja-e, hogy az minden izében keresztény és magyar?« Rupert Rezső : Igaz ! Azt akarjuk, hogy igazi keresztény politika legyen ! Zsilinszky Endre : Csak nem a képviselő ur irta ezt? (Zaj. Továbbolvassa.): »Tudja-e, hogy akik az ellenkezőjét állítják, csak élősdiek ennek a népnek a testén, akiket végre le akar rázni magáról? 0, ha ön mindezt tudná, nem lennénk kétségben a felől, hogy a kezébe adott nagy hatalommal segítségünkre sietne, — kimentené a sülyedő hajót a zavaros, zajló hullámok közül, és pokolba kergetné azokat, akik rozzant hajónk kormányrudja mellől idegen erővel — mitől sem riadva vissza — elhurcoltatni akarják azokat a becsületes férfiakat, akik nagy veszélyek közepette is erős kezekkel, jól vezetve a tört hajót, menteni tudták, amit még menteni lehetett. O, ha ön ismerné azokat a kalózokat, akik most árulkodni az ön szép, tiszta hajójára kúsznak fel nap-nap után ? megesnék a szive rajtunk,«
