Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-104

Lá nemzetgyűlés 104. ülése 1923, évi fehruár hó 28-án, szerdán. 195 Horváth Zoltán: Nagyon szép stilus! (Zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Zsilinszky Endre (továbbolvassa): »Megszánna bennünket, hogy annyira nyomorultakká, erőtlenekké züllöttünk, hogy még ilyen embereknek, Vázsonyiaknak, G-aramiaknak és a többi kalandoroknak is . . .« (Zaj, Felkiáltások a jobboldalon : Ez is szép shlus !) .. . »kik tátongóbb rést vágtak hajónk oldalán, mint minden viharok, hogy még ezeknek is eszükbe jut a magyarság sorsának intézésében maguknak szerepet követelni.« Karafiáth Jenő: Mit szól hozzá a képviselő ur? Rupert Rezső: Ez az önök embere, nagyatádi Szabó István ! Rassay Károly : Tetszik, vagy nem tetszik, ez a kérdés. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl) Zsilinszky Endre (tovább olvassa) : »Gyenge, szánandó nép lehetünk, hogy pillantásunk villámló haragja elől ezek a tolakodók még most sem menekülnek, bújnak vissza sötét odúikba...« Urbanics Kálmán: Zsirkay irta ezt? Zsilinszky Endre (továbbolvassa) : ». . . honnan nemzetünk életére orvul reánktörtek.« Tehát Vázsonyiék ! Karafiáth Jenő: Orvtámadók! Zsilinszky Endre (továbbolvassa): »Félszázad óta fúrják hajónkat. A liberalizmus álarcában a szabadkőmivesség minden hatalmával, guruló aranyával és korrupciójával ezek és a hozzá hasonlók ásták sírunkat, melynek most a szélén állunk, — mindig mélyebbre Már régen odáig jutottunk, hogy a Vázsonyiak félelem nélkül járkálták végig országunkat, szidva, gyalázva mindenütt dicsőséges történelmünk legszebb emiékeit. Az ő emlőiken nevelődött nagyra itt minden romboló eszme : a liberalizmus, demokratizmus, szocializmus. A kommunizmus is az ő bűnük, . . .« Karafiáth Jenő: Mit szól hozzá a képviselő ur? Rassay Károly: Tetszik-e a képviselő urnák? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Zsilinszky Endre (továbbolvassa) : »... mert Budapestet ők tették Szodomává, ők készítették elő Károlyi gróf uralmát. Az ő szárnyuk védelme alatt növekedtek nagyra a galileisták és a többi »forradalmár«. Csodálkozhatik ön, Clark ur, hogy nekünk még a liberalizmusról, a demokratizmusról is, melyet a külföld fenséges eszmédnek ismer, ilyen kemény véleményünk van. Ámde a liberalizmus és demokratizmus, s még inkább a szocializmus nálunk sohasem jelentette azt, ami azoknak valódi tartalma. Magyarországon minden liberális, demokrata és szociális volt, ami keresztény hitünkkel és magyarságunkkal ellenkezett.« Urbanics Kálmán: Igaz az egész, akárki irta! Hedry Lőrinc: Jól irta! Horváth Zoltán: Milyen szép stilus ez a Népnek a stílusához képest! Urbanics Kálmán: Igaz az egész! Rupert Rezső: írjatok igy! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Zsilinszky Endre (továbbolvassa): »Tanúik rá azok a békebeli és hadimilliomosok, akik csak pár évtized előtt, sokan csak három-négy éve keltek át egy szál batyuval a keleti és északi Kárpátokon. (Halljuk! Halljuk! Jobbfelol.) Schandl Károly: Felekezeti izgatás! Zsilinszky Endre (továbbolvassa) : »Ezeknek érdekeit és csak ezeket szolgálta a liberalizmus, mert az igazi keresztény magyarság minden liberalizmus dacára is szegény koldus maradt, a keresztény munkásság is. De ennek nem a keresztény magvarság volt az oka, hanem azok, akiknek kezében a gyárak voltak. És ezek sem magyarok, sem keresztények nem voltak.« Hedry Lőrinc : Terrorfm irta ! Zsilinszky Endre (továbbolvassa): »Legfeljebb elenyésző számban. A kommunizmus és előbb már a szociáldemokraták mégis ezeket és csak ezeket akartait kiirtani. Politikánk, társadalmi életünk teljesen züllött volt, mert akármennyire jóllaktunk vele, folyton a liberalizmussal traktáltak bennünket.« Pikler Emil: Személyes kérdés! (Egy hang jobb felöl : Kellemetlen ? Zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Horváth Zoltán: Ez nem menti a Szózatot és A Népet! Elnök : Horváth képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Zsilinszky Endre (továbbolvassa) : »Liberalizmus volt a számukra még a Habsburgok elnyomó uralkodása is, mert ez is, — magasabb érdekből — azok érdekeit szolgálta, akik vérünket szívták. Liberalizmus volt Yázsonyi nemzetségének egész sajtója...« Kószó Isván: Éljen a szerző! Zsilinszky Endre (továbbolvassa):... »amely mindent kiirtani igyekezett, ami keresztény és igazán magyar. Nem törődött itt a szegény emberrel senki sem. És senki sem lehelhetett itt. aki ennek a sajtónak nem tetszett. Egy Apponyi gróf, ez a világtekintély, itt sem juthatott szerephez, mert a sajtó letörte (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Épen ma beszélt róla!) és letört mindenkit. Csak azokat a gyászmagyarokat nem, Lovászyék elődeit, akik hajlandók voltak »liberális« politikát csinálni. Most végre elkövetkezett volna a keresztény Magyarország ígérete. Ez pusztulást jelent a régi liberalizmus hívei számára. (Zaj a jobboldalon.) Neubauer Ferenc : Ugy látom azonban, hogy már akkor is nagyon hosszú cikkeket irt. Zsilinszky Endre (továbbolvassa): »Ezért ragaszkodnak görcsösen a hatalomhoz. Ideigóráig tart a dicsőségük, a választás el fogja söpörni őket. (Egy hang a jobboldalon : Már