Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-104
A nemzetgyűlés 104. ülése 1923. minister, nem elég egy kormány, itt az egész közvélemény közreműködésére és hatályos munkájára van szükség, hogy megfelelő eredményeket biztosíthassunk. Mindig ehhez a kivánalomhoz kell visszatérnem, mindig erre kell rámutatnom, amikor az 1922/23. évi kezelésről, vagy költségvetésről beszélek. És én meg vagyok róla győződve, hogy a kibontakozásnak, a megfelelő eredmény elérésének megvannak Magyarországon kellő előfeltételei és bázisai. Itt csak arra kívánok rámutatni, hogy elzárkózásunk következtében, amelybe nem önszántunkból jutottunk, de amelyet inkább a szomszédállamok kényszeritettek ezideig reánk, (ügy van! jobb felöl.) bizonyos előnyeit is láttuk iparunknak, különösen gyári iparunknak kifejlődése tekintetében. Látjuk, hogy létesül nem egy uj vállalat és tárgyalunk különböző itten eddig még nem produkált cikkek gyártásának biztosítását illetőleg. Az Ehmann-telepi épületeket, az ágyugyárat, régi lőporgyárunkat igyekezünk ilyen ide letelepülő vagy itt alakuló vállalatok részére kihasználni. Ami a textil- és a bőripart illeti, amely cikkek különösen fontosak kereskedelmi mérlegünk szempontjából, ebben a tekintetben is rámutathatok arra, hogy nem egy textilcikben már 70—90, sőt 100%ig is fedezni tudjuk — legalább mennyiségileg — szükségletünket, mint a len- és kenderszövetekben, a szalag- és paszományárukban, harisnyákban, kalaptompokban, zsákokban, kötélárukban. Megjegyzem, hogy a gyapjuáruk tekintetében is meglehetős előhaladást látunk a legutóbbi időben. A nemzetgyűlésben több izben kifogásolták, hogy 5 millió kilogramm nyersgyapju termelésünk legnagyobb részét kivisszük és nem itthon produkáljuk a szövetet. Ez tényleg igy is van, azonban figyelembe kell venni, hogy az itt produkált gyapjú legnagyobb része nem alkalmas arra, hogy idehaza feldolgoztassék. Iparunknak fejlődése olyan vágányokon halad, hogy importra volna szükség akkor is, ha az idehaza produkált gyapjú mennyiségnek megfelelő mennyiség már teljesen felhasználható volna. Ha jól emlékszem, három nagy és több kisebb gyárunk van ezidőszerint, négy gyár pedig alakulóban, és ezeknek megalakulásával s üzembe helyezésével 830 szövőszék és mintegy 30.000 gyapjuorsó fog rendelkezésünkre állani. Ez mindenesetre olyan produkciót biztosit, amely képes lesz a belföldi szükségletet az eddiginél lényegesen nagyobb százalék arányban fedezni. Ami bőriparunkat illeti, meglévő berendezkedéseink, gyáraink ós különösen a kisipar fedezni képesek az országnak egész szükségletét talpbőrben, felsőbőrökben és cipőkben. Hiány inkább a nyersanyagban van, mert azt a nyersanyag mennyiséget, amelyet idehaza produkálnak, a bőripari feldolgozás a mai kapacitás mellett mindenkor abszorbeálhatja. Ha mármost a számok világában nézzük évi február hő 28-án, szerdán, Hl a fejlődést, ahogy ez a külkereskedelmi mérlegben jelentkezik, akkor azt látjuk, hogy külkereskedelmi mérlegünk deficitje bizonyos apadást tüntet fel az 1921. évvel szemben az 1922. esztendőben. Itt is aranykoronára számítom át az összegeket, bár — mint hangsúlyoztam — ez az aranykoronára való átszámítás sohasem lehet, már matematikailag sem, teljesen kielégítő. Az 1911—1913. békeévek átlagában — a mai Magyarországra viszonyítva a számokat — külkereskedelmi mérlegünk 36 millió korona passzívumot mutatott. Megjegyzem, hogy az egész külkereskedelmi forgalomból itt 38°/o van a behozatalra és 41°/o a kivitelre számítva; — ezen az alapon mutatkozik az általam emiitett eredmény. Ezzel szemben 1921-ben, természetesen lényegesen kisebb kiviteli és behozatali számok mellett, a deficit 306 millió korona, ami óriási arányú rosszabbodás a békebeli állapottal szemben. Ha azonban az 1922. év eredményeit vizsgáljuk, azt látjuk, hogy aranykoronában számítva a deficit 1922-ben 224 millió koronát tett ki, tehát immár lényegesen kevesebbet, mint az 1921. év deficitje. Ezt elértük egyrészt behozatalunk kevesbedése, másrészt kivitelünk emelkedése révén, tehát mind a két tényező közreműködése következtében. Ha ennek a legutolsó esztendőnek adatait időszakok szerint óhajtjuk analizálni, azt látjuk, hogy az 1922. év második felében a külkereskedelmi mérleg romlására 78% és az előző félévben 22% esik. Ez magyarázza meg azokat a bajokat és nehézségeket, amelyekkel a legutóbbi időben a devizaközpontoknál találkoztunk. Ez mutatja, menynyire szükséges egyrészt megszoritani importunkat, másrészt bővíteni exportunkat. Azt hiszem, az importot annál inkább megszoríthatjuk, mert a legutóbbi félesztendő igen nagy behozatalokat tüntet fel az előző félesztendővel szemben, amiből az következik, hogy idehaza igen sok áruban olyan készleteknek kell lenniök, amelyek bátran fedezhetik szükségletünket megszorító intézkedések esetében is. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Az export tekintetében a teljes szabadság álláspontján vagyok. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azt a nézetet képviselem, hogy az exporttilalmi listát el kellene törölnünk. A legutóbbi időben megállapodásra jutottunk a kormány kebelében atekintetben, hogy export listánkat uj revíziónak vetjük alá, hogy elimináljuk belőle mindazokat a tételeket, amelyeknek további fentartása nem okvetlenül szükséges. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közéfen.) Sándor Pál : Későn jön a belátás ! Kállay Tibor pénzügyminister : Azt hiszem, e téren elég messze fogunk tudni elmenni, bár tudom, hogy kompromisszumokra leszek kényszerítve, mert hiszen teljesen szabad kivitel erősen kötött behozatal mellett alig lehetséges. Azonban mindenesetre el kell mennünk a jelzett irányban olyan messze, amennyire csak lehetséges, mert azok
