Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-104

170 .-J nemzetgyűlés 104, ülése 1923 Hiszen nem mondom, hogy a magánvállalatoknál, magánintézeteknél, adott nehéz viszonyaink között valami túlságosan nagyok lennének mindenütt az illetmények, ott t. i., ahol ezek az intézmények maguk is bizonyos nehézségekkel küzdenek, de ez mégis jellegzetes tünet és azt mutatja, hogy itt, az alsóbb kategóriákban, igen kevés, vagy talán alig valami tennivaló van, és hogy tulajdonképen a magasabb kategóriák azok, ahol az illetmények emeléséről tényleg komolyan gondolkodni kell. (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl.) Egy harmadik kérdés, amely felmerül és amely megoldást igényel : a hadsereg gazdálkodásának, a hadsereg egész berendezkedésének kérdése. (Halljuk! Halljuk! halfelöl,) A hadügyi tárca ezidőszerint a költségvetésben 16 milliárd koronával szerepel, azonban fel kell említenem, hogy ez az összeg az évi szükségletnek nem felel meg és csak azáltal állhatott elő, hogy egy olyan időben összeállított költségvetésünk van, amely időben a költségvetési évből egy félesztendő már eltelt, amelynek tényleges eredményei tehát még egy kisebb drágaság idején állottak elő. így ha most egy egész évre átszámítom a jelenleg mutatkozó szükségleteket, akkor azok a jövőt tekintve az előirányzatnál jelentékenyen nagyobb összegre rúgnak és itt elsősorban és főképen újra a trianoni szerződésre kell utalnom, amely jórészben lehetetlenné teszi, vagy legalább is nagyon akadályozza azt, hogy berendezkedéseinkben olyan helyzetet teremtsünk, aminő viszonyainknak leginkább megfelelő volna. Már maga a zsoldos hadsereg szisztémája olyan drágává teszi a fentartást, (Igaz! Ugy van ! balfelöl,) ami nem felelhet meg a mi viszonyainknak, (Igaz ! Ugy van! a jobb- és a baloldalon. Felkiáltások balfelöl : Sok a felesleges törzstiszt!) de hozzájárulnak ehhez egyéb körülmények is, különösen a káderek fentartását illetőleg, mert hiszen bármit óhajtok változtatni vagy módosítani az előirányzaton, mindig a békeszerződés egyes határozmányai állíttatnak elém, mindig azokkal találom magamat szemben. En azt hiszem, hogy ezzel a kérdéssel mégis komolyan foglalkozni kell, ha kiadásainkat olyan nívóra akarjuk leszállítani, amely megbírható a mai ország és annak mai viszonyai mellett. Foglalkoznunk kell a kérdéssel annál inkább, mert hiszen mi békés nemzet vagyunk, mi nem keressük az összeütközéseket (Igaz! Ugy van ! Felkiáltások bal felöl : Isten őrizzen !) s ennélfogva erről a kérdésről is teljesen nyíltan lehet és kell is beszélnünk. (Helyeslés jobbfelöl) A negyedik tétel, amejy szintén elitélendő a jövő viszonyainak megítélése szempontjából, még pedig mint elsősorban fontos tényező, azoknak a külföldre való fizetéseknek dolga, amelyekről már két részben is megemlékeztem. Ertem ez alatt egyrészt a reparációs szol'. évi február hó 28-án, szerdán, gáltatásokat, másrészt azt a külföldi adósságot, amely bennünket megkülönböztet minden más leGyőzőtt nemzettel szemben annyiban, hogy nekünk reparáció nélkül is van egy, a külföld részére fizetendő igen nagy és terhes adósságunk. Ezen adósságok tekintetében nekünk megegyezéseket, megállapodásokat kell létesítenünk, s azt hiszem, hogy a mai viszonyok között, amikor látjuk, hogy Európa összes nemzeteinek igen nagy gondot okoznak a háború alatt felmerült költségek és adósságok, amikor azt látjuk, hogy maga a világhatalmas Anglia is megegyezést létesít a maga adósságainak mikénti fizetése tekintetében, tőlünk sem veheti senki rossz néven és a mi hitelünknek sem árthat az, ha én bejelentem, hogy igenis, megegyezésre, megállapodásra törekszem és engedményeket fogok kérni azért, hogy azután a megállapított terhet becsülettel magunkra is vállalhassuk és meg is tudjuk fizetni azokat a méltányosan meghatározandó terheket, amelyek mint a háború előtti adósságok terhe a felosztás esetében reánk hárulnak. Mindezeknek a külföldi adósságoknak és külföldre való fizetéseknek terhe természetszerűleg igen nagy mérvben terheli és fogja terhelni fizetési mérlegünket. Olyan állandó elfolyását okozza a vérnek, amely mellett regenerálódni, amely mellett saját erőnkből helyrejönni igen nehéz. Épen azért ebben az átmeneti időben, amikor egész törekvésünknek, akaratunknak a regenerálás munkájába kell állnia, nézetem szerint elkerülhetetlen, hogy segítségünkre jöjjön a kapitalista világ abban, hogy adjon rendelkezésünkre olyan kölcsönt, amelynek kamatoztatása, amelynek szolgálata teljesen biztosítva van azért, mert hiszen mi ezt a helyzet helyreállításának céljaira kérjük és mert gazdasági erőforrásaink elég erősek, hogy ha célunkat elérjük, — és ezt ilyen kölcsönnel el tudjuk érni — nemcsak államháztartási kiadásainkat, ele a kölcsön szolgálatait is fedezhessük. Egyelőre persze még nem tartunk itt. Egyelőre az a helyzet, hogy állandóan deficites külkereskedelmi és fizetési mérleg mellett szenvedünk állandó erőcsökkenést, miközben erőket gyűjteni, miközben feltápászkodni kívánunk. Az elmúlt 8 hónapnak, mint immár befejezett időszaknak er*edménye, 171 milliárd deficit. Ez az az összeg, amit a jelzett idő alatt a jegyintézettől kénytelen voltam igénybe venni. Ez aránylag kevesebb, mint a költségvetésileg kimutatott deficit és mindenesetre mutatja azt a törekvésünket, hogy igyekezünk megfogni a kiadásokat és igyekszünk megtenni a magunk részéről azt, ami lehető, hogy ne menjen a szertelenség ig az a jegyigénybevétel, amely bajainknak és romlásunknak fő oka. De mutatja ez a helyzet azt is, hogy menél későbben jön a külföldi kölcsön segítsége, annál nagyobb erőkifejtésre* van szükség különösen a kiadások apasztása tekintetében. És, itt már nem elég egy., pénzügy-