Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-104

168 A nemzetgyűlés 104. ülése 1923. évi február hó 28-án, szerdán. ban rá kell mutatnom erre a jelenségre azért, mert azt hiszem, hogy itt ugy, mint általában összes üzemeink gazdálkodása tekintetében szükség van arra, hogy a jelen helyzettel valamivel jobban számoló és eredményesebb, nagyobb pénzügyi hasznot produkáló gesztió biztosittassék. (Helyeslés jobb felől) E részben reá kell mutatnom a mezőgazdasági birtokok és a selyemtenyésztés eredményeire is, amelyek a jövedelmezőség szempontjából nézetem szerint szintén nem teljesen kielégitőek. A posta bevételei aránylag nagyok. Ez az intézmény 1*6 milliárd netto bevételt produkál. Kétségkívül befolyással van a bevétel ily magasságára az a körülmény is, hogy — amint méltóztatnak tudni és egyesek több izben kifogásolták is — az állami levelezések után is megfizettetik a portó. A magam részéről azonban ezt szükségesnek tartom az üzemi eredmények helyes kimutatása érdekében azért, mert csak igy látjuk annak működését és jelentőségét és csak igy tudjuk azt megfelelőképen összehasonlitani a privát üzemekkel. A postatakarékpénztár költségvetése szintén mutat bizonyos deficitet, ennek azonban nincs különösebb jelentősége, mert a deficit a kamatoknak — a Pénzintézeti Központ által fizetett kamatokat értem — felemelése által bármikor eliminálható lenne. Azonban azt hiszem, hogy ebben a tekintetben nem kellett a költségvetésben intézkedéseket tennünk azért, mert a postatakarékpénztár, legalább is annak mai alakjában, oly intézmény, amely ugyan teljesen indokolt volt a régi monarchia idejében a közös bank mellett, jelenleg azonban, amikor Pénzintézeti Központ ós Jegyintézet működik, mindenesetre már oly intézmény, amely nem szolgálhat többé arra, hogy a pénzpolitikában, a hitelpolitikában szerepet játszhassék. Ennélfogva szükséges lesz, hogy ezt az intézményt jelenlegi sztrukturájában megváltoztassuk és bizonyos kapcsolatba hozzuk egyrészt a Pénzintézeti Központtal, másrészt pedig a postával, ahogy ez különben — az utóbbi vonatkozást illetően — más államokban is megvan. Legyen szabad egy kis szünetet kérnem. Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A pénzügyminister urat illeti a szó. (Halljuk ! Halljuk !) Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Nem emlékeztem meg még a népjóléti tárcának költségvetéséről, amely 6'3 milliárd kiadást tüntet fel s amelyben elsősorban a kórházi és közegészségügyi szükségletek, azután a rokkantügy szükséglete van belefoglalva; — azonkívül annak az akciónak a költségei, amelyet a télen folytatunk, különösen a főváros Ínséges lakossága éídekében. Erről a tárcáról szólva, meg keli emlékeznem azután a munkásbiztosit ás kérdéséről, amely kérdésben a legközelebbi időben törvényjavaslattal szándékozik a népjóléti minister ur a t. Ház elé lépni. Utoljára hagytam a kultusztárca költségvetési előirányzatát, azért, mert ennek egyik tételével, azt hiszem, behatóbban kell foglalkozni. (Halljuk!) A kultusztárca 8*8 milliárd kiadást tüntet fel, amely összegből 2'9 milliárd esik az összes egyetemekre és 2 milliárd esik a népoktatás szükségleteire. Már maga ez az arány sem látszik egészen megfelelőnek, (Ugy van! jobbfelől) bár figyelembe kell venni, hogy az egyetemeknél mindenesetre jelentékeny beruházási szükségletek mutatkoznak és hogy az egyetemek jórészben kórházak is, illetve ilyent vannak hivatva pótolni. Figyelembe kell venni azonban e kérdés megbeszélésénél azt, hogy mi a gazdasági, mi a szociális szükséglet uj, képzett, diplomás emberek tekintetében. Már az imént voltam bátor rámutatni arra, hogy a tisztviselői kérdés tekintetében rendet és kedvező megoldást a jövőre nézve alig biztosithatunk másképen, mint ha nagyobb hatáskörrel, nagyobb felelősséggel ruházzuk fel a nagyobb kvaiifikáeióju embereket és ilyen módon apasztjuk a nagyobb igényű alkalmazottak számát. Ha azonban az egész szükségletet vesszük is az ilyen diplomás állást kereső emberekben, a helyzet ugy alakul, hogy — amint különben a kultuszminister ur egy alkalommal már ismertette a t. Ház előtt — 750 jogásszal, és hasonló nagy számú mérnökkel, orvossal, teológussal produkálunk többet évente, mint amennyire ennek az országnak szüksége van ; úgyhogy 2560 körüli diploma az, amelyet évente kiszolgáltatunk ilyen produkció mellett a nélkül, hogy ezekre itt tulajdonképen szükség volna. Fentartunk tehát drága egyetemeket azért, hogy szaporítsuk a szellemi proletariátust. (Igaz! Ügy van! jobbfelöl.) Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben mindenesetre komoly intézkedések szükségesek. A kultusztárcánál vannak előirányozva azok a művészeti és tudományos kiadások, amelyeknek megállapítására nézve az utóbbi időben törvényjavaslatok terjesztettek elő és részben meg is szavaztattak. Itt van gondoskodás a szinügyi szükségletekről, amelyek 340 millió koronát igényelnek, amivel csak 166 millió korona bevétel áll szemben. Itt van gondoskodás azután több egyéb kisebb jelentőségű tételről, amelyek kultúránk, népnevelésünk előmozdítását célozzák. Itt van a testnevelés szükséglete is, amely, azt hiszem, a Házban igen sokaknak megitélése szerint kis összeggel szerepel, holott az előirányzott 273 millió korona az én nézetem szerint, különösen ha a pénzeknek felhasználását nézem, a mi viszonyainknak nem egészen felel meg. Inkább csak futólag mentem át az állami költségvetés egyes tételein, rámutatva azon in-