Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-103
"A nemzetgyűlés 103. ülése 1923, évi február hó 27-én, kedden. 141 létesítettem, amely eddig, miután magánerdő, volt, egyáltalában nem tartozott, hála legyen az Istennek, az állami erdészet ellenőrzése alá, amelyet én ugy csináltam, ahogy nekem jól esett, ugy kezeltem, ahogy nekem jól esett és mindenesetre aszerint kezeltem, ahogyan gazdaságomban rá szükségem volt. Soha nem tettem meg például azt, amit egy erdőkormánybiztosságnak nevezett intézmény Magyarországon megtett, hogy 30—35 éves fiatal tölgyerdőket a tulajdonosok minden rugkapálódzása és minden tiltakozása,, ellenére egyszerűen átadott kiirtásra a magyarországi bányavállalatoknak, hogy bányafának dolgozzák fel ezeket a teljesen éretlen, fiatal erdőket. Mert az olcsóbb volt, mint a csehországi fa. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Másként megállt volna minden ! Gaal Gaston : En ilyet nem tettem, pedjg nem állok állami erdészeti felügyelet alatt. Én magam ültettem minden darab akácosomat, ugy vigyázok rájuk, mint a gyermekeimre és ugy kezelem őket, amint kell. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ne csak maga után Ítéljen! Gaal Gaston : Ezután nem tehetem azt, ami nekem tetszik, mert majd kijön oda az állami erdész és azt mondja; az erdőügyi szabályok s ezen törvénycikk alapján ezentúl állami felügyelet alatt áll az az erdő s ezentúl az ur csak ugy fogja kezelhetni, ahogy én azt az úrnak megengedem. Halász Móric: Bele mehet, ha megengedik ! Kiss Menyhért: Yághat magának vándorbotot! Gaal Gaston : Hogy nemcsak hasból beszélek, hanem magára a törvényre támaszkodom, leszek bátor felolvasni az 1879. évi XXXI. te. 11. §-át, amely nézetem szerint helyesen megállapítja az erdészeti hivatalok hatáskörét, megállapítja azonban a holtkézi erdőkre és a közbirtokossági és községi erdőkre, szóval minden olyan erdőre, amelyeknél kívánatos, hogy az állam rendező keze beavatkozzék, mert hiszen ott a jelenlegi tulajdonos csak haszonélvező, az az erdő nem azé, aki azt birlalja, hanem vagy a jövő generációé, vagy egy egész községé. Itt lehetetlen, hogy egy ember olyan használatot biztosítson magának, amely a többiek kárára szolgál. Ha ilyen helyeken bele szól az állam, ezt nagyon helyesen teszi, mert hiszen a többség jogát, az összesség jogát kell védeni és a maga rendező kezével az esetleges károsításnak elejét venni. De még ott is megállapítja a 11. §, hogy mi a jogköre az állami erdészeti felügyeletnek. Azt mondja (olvassa) : »1. Kijelöli a birtokos által rendelkezésre bocsátott hiteles adatok alapján a birtokhatárokat, intézkedik a határok állandó megjelölése * iránt, felügyel arra, hogy a határjelek állandóan fenntartassanak. • $. Teljesiti a birtok felméréséhez, térképezéséhez és gazdasági beosztásához szüksége^ mérnöki munkálatokat, kimutatja és nyilván*^ tartja a birtok területét. 3. Elkészíti az ideiglenes és rendszeres gazdasági üzemtervet és azokat a munkálatokat, amelyek a rendszeres gazdasági üzemtervek időszaki átvizsgálása végett az erdőrendészeti hatóságnak beterjesztendők. 4. Kijelöli a helyszínen a gazdasági üzemtervek rendelkezései és az erdőrendészeti hatóság külön intézkedései alapján foganatosítható használatokat«. Szóval megköti a tulajdonos kezét, igen helyesen, mert hiszen a jelenlegi tulajdonos nem birtokosa annak az erdőnek, hanem csak birlalója és az államnak itt meg kell védenie a többiek érdekét. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : A közbirtokosság sem birtokos ? Gaal Gaston : Megállapítja azután pontról pontra mindazokat a feladatokat és mindazt a hatáskört, amelyet ilyen állami felügyelet alá tartozó erdőkben az erdészeti hivatalok gyakorolhatnak. Ha az lesz az irányadó ennél az uj erdészeti igazgatásnál is, ami itt van, akkor ez mit jelent, mélyen t. Nemzetgyűlés! Azt jelenti,, hogy ezentúl a maga kis félholdas vagy egyholdas erdejét egyetlen tulajdonos sem fogja ugy használhatni, ahogy az neki tetszik, amilyen célra, ő azt csinálta, hanem meg fog ott jelenni az erdészeti apparátus, óriási költséggel mindenféle, határjeleket, állandó határmegjelöléseket stb. fog ott eszközölni, — természetesen a tulajdonos költségére — felállítani, megcsinálja az üzemterveket, megcsinálja a használati beosztást. Soha abba az erdőbe én a lábomat sem tehetem be anélkül, hogy az erdészeti hatóságot előbb meg ne kérdezzem, hogy a saját erdőmből egy darab fát szabad-e kivágnom vagy nem. De még ha ez csak az erdőre vonatkoznék!? Azt kérdezem azonban, hol kezdődik és hol végződik az erdő fogalma? Ha van egy birtokomon egy félholdas, vagy egyholdas rongyos kis remisem, amely vadvizes terület, vagy futóhomokos terület volt, s én beültettem, ez közönséges gazdasági fásítás, de ha ugy tetszik az erdészeti hivatalnak, azt mondhatja rá, hogy az erdő. Mert szép fák vannak benne, kinevezi erdőnek és egyszerűen a saját hatáskörébe veszi. (Ellentmondások jobbfelöl.) De tovább megyek, ez a törvényjavaslat kimondja azt, hogy még a gazdasági erdősítések is állami felügyelet alá fognak tartozni, sőt az allékra is, mert azokról is intézkedik ez a törvényjavaslat, rá lehet húzni az 1879. évi XXXI. t.-cik 11. §-át. Azt kérdezem tehát, nem annyit jelent-e az, hogy a legkisebb birtokosnak a legutolsó darab fáját is egyszerűen állami felügyelet alá, állami kezelés alá lehet venni és agyon lehet vele kunérozni Magyarország egész gazdaközönségét. Ha pedig nem ezt jelenti az »állami felügyelet« szó, , akkor méltóztassék a törvényben megmondani, hogy mit jelentj hogy én k tudjanr jnagamat ,
