Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-103
"A nemzetgyűlés 103. ülése 19.23. évi február lió 27-én, kedden. ÍSí Ugyanezen az alapon, amilyen jogcímen és okoskodással szervezünk ennek a 13 vármegyének, amelynek a javaslat indokolása szerint erdeje nincs, erdészeti közigazgatást, álljunk neki, csináljunk egy nagy bányászati közigazgatást, mert bányánk meg még annyi sem maradt, mint erdőnk ; vagy csináljunk egy nagy tengerészeti közigazgatást, (Mozgás és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldahn : Azt 1) mert tengerünk sem maradt. (Ugy van ! a szélsőbaloldahn.) Csináljunk azt, ami nekünk nincs, amit tehát közigazgatni nem lehet, — sajnos, ennek a szegény, nyomoralt, koldus Magyarországnak igen-igen sokja nincs, — mindarra, ami nincs, állitsunk be tehát egy kolosszális, óriás nagy közigazgatási apparátust. (Mozgás.) Reám azt a benyomást teszi ez az eljárás, — méltóztassanak megbocsátani a hasonlatért, — körülbelül az az érzésem, mintha egy családot látnék, ahol még gyerekről szó sincs s már" is beállitják a gyerekszobába a szoptatós dajkát. (Derültség.) Mélyen t. Nemzetgyűlés, nekem az ellen természetesen semmi kifogásom nem lehet (Halljuk! jobbfelöl.), nincs is, hogy az a lehetetlenül komplikált, az a lehetetlenül érthetetlen, minden közigazgatási józanságot arculverő berendezkedés, amivel Magyarországon a mi erdészeti apparátusunk a múltban szervezve volt, — amit, ha józaneszü embernek beadnak, egyszerűen a falnak szalad • tőle —- igenis, megszüntettessenek, vagy egyszerüsittessék, hogy ne legyen az a sok különfélébbnél különfélébb kategória, amelynek kezelésébe maga a közigazgatási közeg is belebolondul. E változtatás ellen józaneszü embernek kifogása nem lebet. Ha tehát arról volna szó ebben a javaslatban, hogy a Magyarországon ma meglévő erdők arányához s az eddigi gyakorlathoz és szükséglethez képest ezt a rettenetesen komplikált gépezetet ugy alakitják át, hogy a múltban is meglévő erdészeti szervezetek a megfelelő és szükséges katogóriákba osztatnak és ez a rettenetes összevisszaság elimináltatik, ehhez készséggel járulnék hozzá. De hogy e jogcím alatt ez a törvényjavaslat egy trójai ló legyen, amelyben az a szándék van -elbujtatva, hogy Magyarország összes erdészeti tisztviselőit 14 vármegye közigazgatási apparátusában helyezzük el : ehhez én nemcsak hozzá nem járulok, hanem ez ellen, ha egymagam maradok is ebben a Házban, óvást emelek, óvást emelek azon polgárok nevében, akik ezeket az apparátusokat a maguk keserves munkájukkal fentartják, akik adófilléreikkel hozzájárulnak ahhoz, hogy Magyarország tisztviselői kara megfelelően elláttassék ! Övást emelek e nyomorult ország nevében, amely luxusállásokat, felesleges bürokratikus intézményeket pénzügyileg meg nem bir ! (Ugy van ! balfeÜl.) Ha pedig, mélyen t. Nemzetgyűlés, nem méltóztatnak az óvásomra hallgatni, ha a többség jogán, amit én kétségtelenül elismerek, törvénnyé emelik mindazt, ami ebben a törvényjavaslatban van, — akkox a felelősséget méltóztassanak érte viselni ! Az én órásom, az én felszólalásom annyit jelent, hogy én e felelősségben osztozni, abban résztvenni NAPLÓ X. semmiesetre sem kivánok ! De felemelem gyenge szavamat azért is, hogy lett légyen ebben a nemzetgyűlésben legalább egyetlenegy ember, aki e borzalom ellen, ami ebben a javaslatban van, a kellő eréllyel tiltakozik ! (Mozgás.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Felszólalásomnak azon részével, hogy szükség van-e erre a javaslatra, körülbelül végeztem ; hiszen a zárszó jogán a majd esetleg szükségessé váló reflexiókat még megtehetem. Most a kérdésnek azon részével kivánok foglalkozni, hogy kell-e ez a törvényjavaslat egyáltalában és hogyha kell, kinek kell ? Azt már előrebocsátottam, hogy közigazgatni csak olyasvalamit lehet, ami van ; ami nincs, azt közigazgatni sem nem lehet, sem nem kell. Ami pedig azt illeti, hogy bizonyos törvényjavaslatok idevaló beterjesztése, pláne abban az alakban, amint azt itt a mélyen t. előadó ur előadta, közszükséglet és közóhajt képez (Felkiáltások balfelól : Ő maga sem hiszi t), — hát erre nézve egész tisztelettel azt vagyok bátor kérdezni amelyen t. Nemzetgyűlés minden egyes tagjától : megtörtént-e a nemzetgyűlésnek csak egyetlenegy tagjával is, hogy a választói, mikor künn járt, azt kérték volna tőle : »Uraim ! Létesitsetek nekünk erdészeti közigazgatást !« Szilágyi Lajos ; Ugy van, éz nem lett beigérve ! Gaal Gaston : Méltóztassanak megmondani., hogy csak egyetlenegy népgyűlés is tartatott-e ebben az országban olyan, amely erdészeti közigazgatást követelt? Megtörtént-e az, hogy az érdekképviseletek bármelyik szerve, akár a leg» arisztokratikusabbat vegyük : az Omgét, akár pedig a legegyszerűbb falusi kisgazdakört, egyetlenegy olyan határozatot is hozott volna, amelyben sürgette volna az államot : »Erdészeti közigazgatást teremtsetek nekünk, mert anélkül nem tudunk megélni !« Drozdy Győző : Erdő kell ide, nem közigazgatás ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Épen azt akarjuk, hogy erdő legyen ! Drozdy Győző : Mit csináljunk adcügj amig megnőnek a fák, miből fizessünk % Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Mit fizessünk % Drozdy Győző : A tisztviselőket ! Gaal Gaston : Vagy azt kérdem, hogy kell-e ez a törvényjavaslat a többségnek 1 Én ugy látom, hogy nem. Hiszen itt egy ivet köröztek, azt a képviselők legnagyobb része aláirta és ezt az ivet hozzám is elhozták aláirás céljából, én azon már a hatvanadik vagy hetvenedik vagyok, pedig nem is tartozom a t, többséghez ; ennek az ivnek a homlokán ez a cím áll : »Kérelem a földmivelésügyi minister úrhoz, hogy ezt a törvényjavaslatot, mint szükségtelent, mint időszerűtlent méltóztassék visszavonni !« (Mozgás.) Tehát nem. kell a többségnek sem. Most tovább megyek, mélyen t. Nemzetgyűlés ! Azt kérdezem, kell-e a földmivelésügyi ministeriumnak 1 (Felkiáltások a szélsőbaloldalon Dehogy 21
