Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-103

130 A nemzetgyűlés 103. ülése 192, 3. évi fehruár hó 27-én, kedden. hell!) Hát, ugy vagyok értesülve privát utón, hogy e törvényjavaslat indokolása nem is került a íöldmivelésügyi ministermm elnöki osztálya elé, úgyhogy az elnöki osztály a maga észrevételeit erre a törvényjavaslatra meg nem tehette, és ugy vagyok értesülve, hogy a íöldmivelésügyi ministermm tisztviselői karának igen széles rétegeiben ezt a javaslatot mint szükségtelent, mint feleslegest jellemzik. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Palotaiorradalom !) De még tovább megyek. Kell-e ez a törvényjavaslat magának a minister urnák ? Szilágyi Lajos : Erre kíváncsiak vagyunk ! Szabó István (nagyatádi) íöldmivelésügyi minister : Majd nyilatkozom ; megmondom, hogy miért kell ! Gaal Gaston : Ugy tudom, hogy a mélyen t. íöldmivelésügyi minister ur e törvényjavaslat bizottsági tárgyalásán egyáltalán részt nem vett és pedig azzal az indokolással : »Nem akarom a képviselő urakat jelenlétemmel befolyásolni, tegyenek ezzel a javaslattal azt, amit akarnak !« (Helyeslés.) Ha — végigmenve a nemzet összes tényezőin, a választóktól kezdve a különböző gazdasági egyesületeken át, a ministeriumokon keresztül, egészen a minister úrig, a nemzetgyűlésről nem is jszólva — konstatálni tudom, hogy ez a javaslat a földtekén senkinek sem kell, akkor a csodálat és bámulat bizonyos földöntúli mértékével hallom a mélyen t. előadó úrtól, aki itt palám és publice -oktat ki bennünket arról, hogy ez a törvényjavaslat közszükséget képez, amelyet szerinte évtizedek óta követelnek az érdekelt tényezők és amikor nagyon figyelek a szavára s várom, hogy kik hát azok az érdekelt tényezők, akkor kisüti, — mert őszintén megmondotta a t. előadó ur a maga előadmányában — hogy a »szakkörök« követelték. Kicsodák ezek a szakkörök ? Az erdészeti közigazgatás tagjai ! Szilágyi Lajos : Meg a Move ! (Derültség. Mozgás.) Gaal Gaston : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Én ezt a törvényjavaslatot igazán behatóan tanulmányoztam. Nem elfogultság vezetett, hanem az a meggyőződés, hogy ezt a nemzetet minden felesleges közigazgatási apparátustól meg kell szabaditani. (Ugy van ! balfelöl.) Minden bajunk az, hogy a trianoni békeszerződés olyan helyzetbe hozta ezt a nyomorult országot, hogy háromszor akkora közigazgatási és egyéb apparátust kell eltartania, (Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) mint amennyire szüksége van és amennyit eltartani bir. Ez a meggyőződés nemcsak énbennem van meg, hanem megvan a világon mindenkiben, sőt megvan a kormányban is. Itt van előttem Írásban a? a programm. amelyet Bethlen István gróf ministerelnök ur, mikor zászlót bontott, mikor felszólította a pártokat az egyesülésre, elénk adott. Megőriztem, eltettem, mintha sejtettem volna, hogy lesz még idő, amikor erre a programmra szükség les?;. Ennek a programúinak 5. pontja megjelöli (olvassa) : m tiszt viselőkérdés rendezése érdekében a felesleges munkaerők leszerelését«. (Helyeslés jobbfelől.) Nem olvasom fel a többit. Amikor tehát a kormány programmjában benne van, hogy a felesleges munkákat ebben az országban le keli szerelni, — amit igenis h elvesnek tart ok, teljes mértékben támogatok és a kormánynak minden ilyen iránya akcióját, dacára annak, hogy lávül vagyok a többségi párton, a legmelegebben, a legodaadóbban vagyok hajlandó támogatni és ennek a kérdésnek az ódiumát is nagyon szivesén viselem — azt kérdezem, hogy ezzel a programmal összeegyeztethető-e az, hogy meg nem levő erdőkre szervezzünk ebben az országban egy 330 tagú — mint ahogy az előadó ur mondotta — apparátust ? Én azonban kétségbe vonom az előadó urnák ezt az állítását. Az előadó ur ugyanis valamiről megfeledkezett. Megfeledkezett a törvényjavaslat 14. §-áról, amelynek második bekezdése szószerint így hangzik (olvassa) ; »Az előbb felsorolt erdészeti intézményeknél — vagyis azoknál, amelyeket most készül a törvényjavaslat létesíteni — az 1879. évi XXXI. te. 36. §-ában megszabott minősítéssel alkalmazott személyzetnek megfelelő alkalmazásaról vagy végellátásáról az állam gondoskodik.« Annak, aki törvényt olvasni tud, aki nem a zsebében hordja az eszét, hanem ott, ahol kell, a koponyájában, (Derültség.) ez csak egyet jelenthet : hogy mindazoknak, akik az 1879. évi XXXI. te. alapján Magyarország területén mint erdészek alkalmaztattak, ez a szakasz azt a jogot adja meg. hogy vagy azt követeljék a magyar államtól, hogy őket a most felállítandó uj erdőhivatalokban alkalmazza, vagy pedig azt, hogy őket végkielégitse. S hogy hány ilyen személy van, itt is kénytelen vagyok a mélyen t, előadó ur előadásával szemben a való tényállásra rámutatni, amennyiben leszek bátor a mélyen t. Nemzetgyűléssel megismertetni, hogy a békében Magyarország erdészeti közigazgatási státusa hány személyből állt és ezek a személyek hol és milyen minőségben voltak alkalmazva. Ezt. pedig nem a zsebemből szedtem elő. hanem a íöldmivelésügyi mùiisteriumnak egy hivatalos kimutatásából. A íöldmivelésügyi ministeriumnak ugyanis a régi időkben voltak olyan kiadványai, amelyek a íöldmivelésügyi ministermm személyzeti becsztását és ügykörét tárgyalják, s amelyekben névszerint vannak felsorolva a íöldmivelésügyi ministermm alá tartozó összes, minden néven nevezendő közigazgatási szerveknek hivatalnokai és ezeknek a létszáma. Nekem egy 1910. évi ilyen kimutatás áll rendelkezésemre ; lehet, hogy van ujabb ilyen kimutatás is, de nálam a könyvtáramban csak ez volt meg. Miután pedig az a tapasztalatom, hogy Magyarországon a tisztviselői kar sohasem fogyni, hanem mindig csak emelkedni szokott, (Ugy van Ibalfélől.) fel kell tételeznem, hogy ez a státus 1910 óta semmi körülmények között sem lett kevesebb, hanem legfeljebb szaporodott. Ebben a státuskimutatásban a következő adatokat találtam : A földmivelésügyi minis-