Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-103

Í34 'À nemzetgyűlés 103. illése 1923, évi február hó 27-én, kedden. tétlenül megvalósítandó állami és egyéb törvény­hozási intézkedéseknek és amikor mindebből ínég semmi ide a nemzetgyűlés elé nem került, egypár olyan adóprésjavaslatot kivéve, amely nem is volt a párt programmjában : akkor egyszerre mindennél sürgősebb feladatként elénk dobják, elénk állítják a Magyarország erdészeti köz­igazgatásáról szóló különféle javaslatokat. (Az elnöki széket Alnidsy László foglalja el.) En a magam egyszerű polgári és paraszti eszével abban a hitben voltam idáig, hogy köz­igazgatni csak olyasmit lehet, ami van; (Ugy van 1 balfelöl.) ami nincs, azt közigazgatni néze­tem szerint roppant bajos. Teljes megfordítása a helyes államkormányzati elméletnek az, ha előbb csinálom meg a közigazgatási apparátust és csak azután gondoskodom arról, amit az az apparátus majd közigazgatni fog. Aki a törvényjavaslat indokolását elolvasta, — nem tudom hányan vették maguknak ezt a fáradságot a t. képviselő urak közül — az meg­állapíthatja, hogy ez az indokolás a legerősebb argumentum arra, hogy semmi néven nevezendő erdészeti közigazgatásra ebben az országban, sajnos, többé már szükség nincs. Maga az indo­kolás megmondja, hogy nekünk nincs erdőnk. A gazdasági bizottság jelentése ezzel a két szó­val kezdődik : Nincs erdőnk. A konzekvencia azonban nem az, hogy mivel nincs erdőnk és nincs mit közigazgassunk, tehát erdészeti köz­igazgatásra sincs szükség, hanem ellenkezőleg azt a konzekvenciát vonja Is belőle ugy a javaslat, mint a bizottsági jelentés, hogy miután nincs erdő, az eddigi erdészeti apparátust, mely a megmaradt Magyarországon van. meghatvá­nyozzuk és azt a 80—100 embert, aki arra a 13 vármegyére esett, amely megmaradt Magyar­országból, megszaporítsuk azokkal az erdészeti közigazgatási tisztviselőkkel, akik eddig a tőlünk elszakadt országrészek erdeiben voltak alkal­mazva. Szomjas Gusztáv: Kétmillió hold erdőnk van! Gaal Gaston : Mélyen t. képviselő ur, legyen meggyőződve arról, hogy legalább ugy ismerem a javaslatot, mint a t. képviselő ur. Egyáltalán nem szorultam arra, hogy a képviselő ur engem útbaigazítson, hogy hány millió erdőnk van. Ehhez nem kell nagy tudomány ; tessék csak elővenni az indokolást, ott ezt a nagy bölcse­séget nyomtatoU betűkkel meg fogja találni a képviselő ur. Epen arra akartam rátérni, hogy az indokolás szerint Nagy-Magyarországnak volt 12,857.000 katasztrális hold erdeje, csak kerek számokban beszélek, az apróbb számokat elha­gyom, és ez leapadt a 15'9%-ára. Ebből a 15'9%-ból is olyan erdő, amely állami kezelés, vagy állami felügyelet alá tartozik, mindössze csak körülbelül a fele. Szóval olyan erdő, amely a ma érvényben lévő és fennálló törvényeink szerint az állami erdészeti kar közvetlen közre­működése, vagy felügyelete alatt kezeltetik — értve ezalatt mindenféle holtkézi, majorátusi, községi, közbirtokossági erdőt, szóval azokat az erdőkategóriákat, amelyeket az 1879 : XXXI. te. rögzit meg — ilyen erdő nem maradt több, mint mindössze körülbelül 1,010.000 katasztrális hold. Maradt azután ezenkívül 1,032.000 ka­tasztrális hold olyan magánerdő, amelyhez eddig az államnak, mint erdészeti közigazgatási funkcionáriusnak abszolúte semmi köze nem volt, mert hiszen afelett az egyes magántulaj­donosok szabadon rendelkeztek. Forster Elek: Ne is legyen! Gaal Gaston : Amikor magából a javaslat indokolásából megállapíthatom azt, hogy abból az erdőterületből, amelyet eddig az állami köz­igazgatási erdészeti apparátus Magyarországon kezelt, — azt a 12 millió katasztrális holdat nem kezelte egészen, hanem kezelte körülbelül 3 /4, vagy 2 /s részét, mert hiszen igen sok magán­erdő is volt az elszakadt területen — mondom, amikor maga az indokolás megállapítja, hogy ebből az erdőkomplexumból nem maradt meg több, mint 8°/o, mert hiszen az állami kezelés alá eső állami erdő pusztán 8%-a régi terüle­teknek; akkor ide jön a mólyen t. minister ur olyan törvényjavaslattal, amely nem céloz keve­sebbet, mint azt, hogy a mai Magyarország azt az egész erdészeti kart, amely Magyarországon alkalmazva volt, — és expressis verbis meg­mondja a törvényjavaslat, hogy Magyarországon az 1879 : XXXI. t. c. 36. §-a alapján volt alkalmazva — felruházza azzal az igénnyel, hogy az államtól vagy alkalmazást, vagy pedig vég­kielégítést követelhessen. Vagyis erre az egy­millió hold állami kezelés alá tartozó erdőre át akarja plántálni Magyarországnak azt az egész erdészeti karát, amely eddig 12'2 millió hold erdő felett gyakorolta a felügyeletet. Akkor aztán azt mondani, hogy itt sze­mélyzetszaporitásról, költségtöbbletről nincs szó, hogy itt nem történik semmi egyéb, mint hogy a meglévő erdészeti kart egyszerűen átszervezik, erre már nem találok egyéb kifejezést, mint azt, hogy ez porhintés a gyengébbek szemébe. Enge­delmet kérek, ha én egy zsemlyéhez, amely egy embernek adagja, 10 embert állítok oda, akkor porhintés azt mondani, hogy a zsemlye ezentúl is csak azt a feladatot teljesiti, hogy kielégítse egy embernek éhségét, mert 10 embert fog ez­után táplálni. Ha most megforditom, ha az egymillió katasztrális holdra az eddig ott alkal­mazva volt kevés számú erdész helyett rászaba­dítom, törvény utján rákényszeríteni Magyaror­szág egész erdészeti apparátusát, méltóztassék csak kiszámítani, hogy egy katasztrális hold költségeire mennyi fog esni az erdészeti tisztvi­selők fizetéséből. Azt mondani, hogy ez nem költségszaporitás, azt mondani, hogy ez nem személyzetszaporitás, ezt a mgam részéről más­nak, mint porhintésnek nem nevezhetem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom