Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-89

r Â''nemzetgyűlés 8*9. ülése 1923. évi január hó 24-én,' szerdán. 8f nak az u. n. demokratikus ellenzékiek, vagy demokratikus polgári pártiak, akik bizonyos pártfrakciókban vannak csoportosulva, s akiket a többiektől megkülönböztet az, hogy a szo­ciáldemokrata munkássággal s képviselőikkel bizonyos kérdésekben együttműködnek. Be kell vallanom egészen őszintén, bogy a kormány és az egységespárt meg lehet elé­gedve, mert kormánynak és kormányt támogató többségnek soha még szalonképesebb ellenzéke, mint ez a polgári ellenzék, a mi ellenzékünk, nem volt. Kószó István: Arról lehetne beszélni! Peidl Gyula: Nincs megelégedve? Rupert Rezső; Kószó bácsi Franciaország­ban nyaralt ! Azóta nagyon finom ! (Zaj. Elnök csenget.) Hegymegi-Kiss Pál : Azok a választási vissza­élések, amelyeket velünk szemben a kormány és közegei elkövettek, nem adattak elő ebben a nemzetgyűlésben kellő' eréllyel és nyomatékkal. KÓSZÓ István : Örökké arról beszéltek ! Hegymegi-Kiss Pál : Az ellenzék egy része állandóan a posszibilitás gondolatával foglalko­zik, holott ez a mai időkben, mikor egy rend­törvényjavaslattal állunk szemben, az inaktivi­tást is jelenti. Nagyon sok közöttünk az, aki a vezérségre törekszik, azonban kevés a közkatona. Ez a magyarázata annak is, hogy mi szerte vagyunk folyva, s ez a magyarázata annak is, hogy azt az üldöztetést, amit mi a kormány és a kormány közegei részéről egy félesztendő óta választóinkkal együtt szenvedünk, kellő nyoma­tékkal itt a nemzetgyűlésben előadni nem tudjuk. Nagy kérdésekben sem jutunk egy véle­ményre s most, amikor itt áll előttünk egy olyan nagy válság, amellyel szemben igazán össze kellene fognunk, megint abban a helyzet­ben vagyunk, hogy széjjelhuzunk s annak a polgári társadalomnak, amely tőlünk demokrá­ciát, szabadságot, megértést és haladást vár, nem tudunk gouvernementális alakulatot mu­tatni. Mindez azt bizonyítja, amit Szilágyi La­jos képviselőtársam is elmondott a maga beszé­dében. Én nem akarom ezzel kapcsolatban még jobban fellebbentem az ellenzékről a fátyolt. Az én álláspontom az, hogy ennek a polgári ellenzéknek minden elkülönzés ellenére is feltétlenül össze kell fognia legalább is a demokratikus gondolkozásban. Ha ez nem történik meg, akkor ebből a demokra­tikus iránynak rendkivül nagy kára származik, másfelől fejfája lesz ez annak a küzdelemnek, amelyet Szilágyi Lajos és a többi képviselőtár­saim már a múlt nemzetgyűlésben is a szabadság; jogokért folytattak itt. Azonkívül meg kell állapitanom őszintén, — amint azt vidéki emberekkel, választóimmal való tárgyalások alapján is megállapitottam — hogy a polgári ellenzéknek ez a széthúzása a demokratikusan érző választópolgárok nagy tö­megében elkeseredést eredményez, (ügy van! a ssélsÖhahldalon.) Én, t. Nemzetgyűlés, semmi mást ígértem választóimnak, amikor ide bekerültem ... Meskó Zoltán: Azt könnyű megtartani! (Derültség.) ; Hegymegi-Kiss Pál : ... csak kettőt, azt, hogy törekedni fogok arra, hogy e nemzetgyűlés he­lyett a nemzet közvéleményét igazán kifejezni hivatott parlament küldessék be, (Helyeslés bal­felol.) másfelől pedig rajta leszek, hogy a de­mokratikus alapon álló és széthúzó tábort csekély tehetségemhez képest mint közkatona a magam részéről is egyesítsem. Az alatt a félesztendő alatt, amióta kép­viselő vagyok, ennek az utóbbi törekvésnek is becsületes és hűséges katonája voltam és állom ma is azt az álláspontot, hogy minden áldozatot meg kell hozni ennek az egyesülésnek az érde­kében. Szilágyi Lajos : Egyetértünk ebben a tekin­tetben ! Hegymegi-Kiss Pál : S még mindig remélem, hogy lesz is egyesülés. Ne keressük a hibákat, ne keressük az ellentéteket. Lehetetlen dolog az, hogy a magyar városi polg gnak egy olyan kiváló képviselője, mint Bárczy István, ezeknek az eszméknek oly kiváló harcosa, mint Szilágyi Lajos, és a régi függetlenségi politikának olyan nagynevű é> kiváló hagyományosa, mint Ugron Gábor, most más irányban haladjanak. Lehetetlenség, hogy mikor mi demokráciát akarunk, mikor a mun­kásság képviselői egymásután tesznek itt tanú-"• ságot a hazaszeretet mellett... Héjj Imre: Családi jelenet! Hegymegi-Kiss Pál :... és az áldozatkészség mellett, akkor mi ezzel a munkássággal ne munkálkodjunk együtt. Abban nekik tökéletesen igazuk van, hogy össze kell fognunk, meg kell egyeznünk, mert akkor erősebben tudjuk kép­viselni ebben a megegyezésben a polgári oldalt, én azonban a magam részéről a mai időkben a munkássággal szakitani nem akarok, nem is lehet ez a célom, s különösképen nem akarom a szabadságjogokért folytatott küzdelmet felál­dozni. Mert vagy helyes volt az a kitűzött cél, amelyért dolgoztunk, s akkor azért helyt kell állnunk, akkor azt feláldoznunk nem lehet, mert kormánymentésre ez az eszköz ugy sem alkal-? mas, vagy pedig nem volt helyes s akkor a társadalom érdekében az ellenzéknek más köte­lessége nem lehet, mint hogy félreálljon. Nézetem szerint tehát, t. Nemzetgyűlés, ma. még a pártkeretek nem alakultak ki ebben a ; nemzetgyűlésben. Hiszen egy parlamentáris ál­lamban a pártokat nem választhatja el egy-, mástól más, mint az _államélet nagy kérdései, s az ezen nagy kérdésekre vonatkozó megoldási módozatok. A nemzeti lét alapelveit, a hon sze­retetet illetőleg azonban parlamentáris államban,, annak parlamentjében a pártok között különb­ség nem lehet. (Igaz! Ugy van! a bal- és a.[ 12*

Next

/
Oldalképek
Tartalom