Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-88

Ä "nemzetgyűlés 88. ülése 1923. évi január hó 23-án, kedden. *3 Meskó Zoltán : Pár hónapos szabadságokkal fűszerezve ! Barthos Andor: Hogy lehet ilyeneket mondani! Meskó Zoltán : Ugy, hogy mondom. Talán engedélyt kérjek? (Zaj.) Lukács György : Bátor leszek ezután áttérni felszólalásom tuiajdonképeni tárgyára, a külügyi kérdések rövid taglalására. Kiindulok Ugron Gábor t. képviselőtársam néhány nap előtt mondott nagyon érdekes és komoly beszédéből, amelynek gerince az a téma volt, hogy nekünk aktiv külügyi politikát kell követnünk és kvázi szubszummálta a kormánynak azt, hogy annak külpolitikája nem eléggé aktiv. Én abban igazat adok t. képviselőtársamnak, hogy nagyon kivánatGS volna, hogy mi aktiv külpolitikát vigyünk, kénytelen vagyok azonban őt figyelmeztetni arra a sok nehézségre, amely ennek útjában áll, különösen a mi mostani leromlott állapotunkban, a mai helyzetben, midőn az aktiv külpolitikának legelső követelménye is hiányzik. Aktiv külpolitikát ugyanis felelős államférfiú csak akkor folytathat, ha nyomatékot is tud kölcsönözni a maga szavának, ezt a nyomatékot pedig a haderő adja meg. (Mozgás.) Már pedig bölcsen méltóztatnak tudni, hogy annak a perverz világrendnek, amely ma érvényesül, kiinduló pontja az volt, hogy a középeurópai hatalmakat teljesen le kell szerelni, mig azok, akik ma a világ urai, nem hogy leszereltek volna, hanem még jobban felkészültek a fegyverkezés terén. Hogyan lehessen ma aktiv külpolitikát folytatni nekünk, amidőn teljesen le vagyunk szerelve és amidőn a világpolitikában még mindig nem a jog- és igazság, hanem az erőszak és az önkény a döntő. A világ mai urai a nemzetek szövetségének alapszabályaiba nagyon gyönyörű meghatározásokat illesztettek bele a lefegyverzés kérdésében. Tartottak is azóta több lefegyverzési konferenciát, sajnos, ezek eredménye azonban az uralkodó hatalmak szempontjából igazán számba nem vehető, mert hiszen ezeken a lefegyverzési konferenciákon egyebet sem hallottunk, mint panaszokat a mai helyzet uraitól afelől, hogy a középeurópai lefegyverzett hatalmak mennyire veszélyeztetik az ő biztonságukat, és egyebet sem láttunk, mint hogy krokodilkönyekkel igyekeztek egymást meggyőzni arról, hogy nekik most lehetetlenség leszerelniük, mert hiszen csak nem tehetik ki az emberiséget ujabb vórontásnak. Ilyen helyzetben aktiv külpolitikát nagyon nehéz vinni, mert nem támaszkodhatunk erős hadseregre, és mert a győzők ma is állig fegyverben vannak. Nem tagadom nemzetközi helyzetünk javulását; : propagandánk nem maradt kiáltó szó a pusztában, a világ lélektani diszpoziciója velünk szemben kétségtelenül javult, hiszen ma már .meghallgatnak bennünket, ma már elfogulatlan helyen méltányolják a magyar igazságot, ma már nem vagyunk abban a helyzetben, amelyben akkor voltunk, amikor a bolsevizmus nyűgétől meg tudtunk szabadulni, amidőn ránk sem hallgattak s amidőn leghatalmasabb érveink egyszerűen süket fülekre találtak. Annyira azonban még nem jutottunk, hogy a velünk való összeköttetést keresnék. Egy második etapot kell még elérnünk ; azt az etapot, amidőn kívánatos erőtényezőnek fognak bennünket tekinteni más hatalmasságok. (Ugy van ! jobb felöl.) Amig ezt a nivót el nem érjük, addig hiábavalók a kapcsolódási kísérletek. Hiszen történt ilyen ; nem a mostani kormány, hanem a mostani kormány egyik elődje megpróbálta a szorosabb kapcsolódást egy nyugateurópai hatalommal. Az eredmény az volt, hogy a kapcsolódás nem sikerült. Nem sikerült nemcsak azért, mert a mi : részünkről közgazdasági erőinknek túlságosan lekötöttségét kívánták, hanem azért sem, mert ellenértékül csak holmi homályos feltételekkel körülirt támogatást helyeztek kilátásba. A do és a des sehogysem volt arányban, mi sem természetesebb tehát, mint hogy ez a szorosabb kapcsolódás nem létesülhetett. És bár ez nem létesülhetett, mégis a két másik nagyhatalomnak bizonyos apprehenzióját vonta maga után ez a kísérlet. Még egy, ránk nézve hátrányos eredménye is lett ennek a kísérletnek; az, hogy ez a kísérlet nagyon összekovácsolta a kisentente-ot, amely abban az időben lépett arra a szoros véd- és dacszövetségre, amely egyenesen ellenünk van irányozva, és amely a maga erejéből a mai pillanatig sem veszített egyáltalában semmit sem. A korai kísérlet nem sikerült. Jele annak, hogy még nem érkezett el a mélyebb kapcsoló* dások ideje. És én meg vagyok győződve róla, hogyha a t. ellenzék ült volna a kormányszékekben, az sem tudott volna aktívabb külpolitikát folytatni. Mert hiszen nézzünk körül, igen t. Nemzetgyűlés, ugyan ki\el lehetett volna nekünk eddig mélyebb kapcsolódásba jutni? Németországra gondolni nem lehetett, hiszen Németország elszigetelése a mai hatalmasok célja, és minket azért büntettek meg és azért szolgáltattak ki szomszédainknak, mert mi Németországgal kapcsolódva voltunk, vele barátságban éltünk. Vagy talán kapcsolódhattunk volna Olaszországgal? Nagyon nagyra értékelem a szimpátiának azokat a folyton megnyilvánuló jelenségeit, amelyekkel mind sűrűbben és sűrűbben találkozunk Olaszország részéről, de ne feledjük, hogy a trianoni szerződés reparacionalis szakaszaiban foglalt impedimentumot Olaszország még eddig nem hárította el a közöttünk levő útból. Vagy talán kapcsolódnunk lehetett volna Romániával, amelyről Tisza István gyakran megállapította, hogy igenis, Románia egyenesen reánk lenne utalva, mert mi és a románok itt vagyunk a szláv-tenger közepette, nekünk tehát érdekközösségünk van. A román-megszállás borzalmai óta azonV