Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-88

A nemzetgyűlés 88. ülése 1933. évi január hó 23-án, kedden. ban és mivel Románia még a mai napig is folyton ellenséges politikát követ velünk szemben, lehetett volna-e gondolni a kapcsolódásra akkor, amikor Románia minden erejét megfeszíti, hogy útjában álljon a sors azon útmutatásának, amely felénk tereli őt. Gyakran beszélnek az Angliával való kapcsolódásról. Én nagy hálával emlékezem meg kiváló angol államférfiak, a nagy angol nemzet kiváló reprezentásai részéről a magyarsággal szemben tanúsított megértő magatartásról ; sohasem fogom elfeledni azokat a lángoló szavakat, amelyaket lord Newtontól hallottam a bécsi interparlamentáris konferencián, aki bátran és határozottan az egész világ füle hallattára kinyilvánította, hogy ő Erdélyt keresztül-kasul járta és saját szemével látta, tapasztalta azokat a rettenetes atrocitásokat, amelyeket ott a magyarok ellen elkövetnek. Végeredményében azonban Anglia mégis csak nagyon messze van tőlünk és Anglia világgazdasági érdekköre nagyon kevéssé érinti a mi hazánkat. Vagy pedig talán kapcsolódhattunk volna Csehországgal, amely politikájának alfája az, hogy Magyarországot pedig meg kell semmisíteni? Vagy kapcsolódhattunk volna Jugoszláviával, amelynek hihetetlen magyar agrárfaló politikája világhírre tett szert? Tovább folytathatnám ezt a revük, de az elmondottak is eléggé bizonyítják, hogy sajnos, a kapcsolódások időszaka még nem érkezett el. Remélem azonban, hogy el fog érkezni, mert hiszen már dereng is, és azt hiszem, a mi kormányunk lesz a legelső, amely a kapcsolódások terén kötelességét teljesíteni fogja, amint máris az első felénk nyújtott baráti jobbot megszorította. Nemcsak az aktivitás a külpolitika terén a mi külpolitikai vezetőink feladata. Voltak nekik igen nehéz egyéb feladataik is, amelyeket nagyon tisztességesen hazánk javára oldottak meg. Akkor, amikor mi a porból felemelkedtünk, amely porba a gyűlölet taszított le bennünket és némileg saját hibáink is, a körülöttünk levő államok mindent elkövettek arra, hogy felemelkedésünk során is hatalmas döfést adjanak nekünk, hogy talpra állani ne tudjunk. Ebben az időszakban a mi külpolitikánk igenis, feladata magaslatán állott, és megakadályozta ezeket az ellenünk tervezett merényleteket, azután pedig egész eréllyel karolta fel a propaganda nagy kérdését, mert belátta és ennek a belátásnak a gyakorlati életben tanúbizonyságát is adja, hogy az, ami bennünket ebbe a mai sanyarú helyzetbe hozott, elsősorban az a gyalázatos propaganda, a hazugságnak az a propagandája, amelyet ellenségeink jobb ügyhöz méltó hatalmas energiával vittek keresztül velünk szemben. Ezzel szemben meg kell nekünk szervezni az igazság propagandáját, mert ez a propaganda az, amellyel a játszmát mi megnyerhetjük. (Ugy van! Ügy van! jobbfelől.) Ï3z a propaganda párhuzamosan sok téren megindult, de a koronát külügyi képviseletünk erre a propagandára akkor tette fel, amikor felvétette hazánkat a nemzetek szövetségébe. Itt önkénytelenül is ki kell térnem a nemzetek szövetsége intézményének taglalására. (Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Nagyon vitás kérdés vájjon helyes-e, hogy Magyarország a nemzetek szövetségében helyet foglaljon. Érvelni sokkal könnyebb, szemben ezzel az állásponttal. Ha ugyanis a magyar lelket szólaltatjuk meg, és az érzelmek világába térünk, akkor azt kell mondanunk, hogy nekünk semmiesetre sincs helyünk a nemzetek szövetségében, mert hiszen a nemzetek szövetsége a párisi békének a szülöttje, amely azt a hadi állapotot, amely négy éven keresztül dúlt a világban, a béke állapotába is átvitte. A nemzetek szövetsége semmi egyéb, mint az u. n. győztes hatalmaknak leikéből lelkedzett gyermeke. A nemzetek szövetsége nem az, aminek lennie kellenne, t. i. a szabad nemzeteknek szabad egyesülése, hanem eddigelé, eredeti alapszabályai szerint, nem egyéb, mint a győztes hatalmaknak a hatalmi szindikátusa. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Mindebből tehát az következnék, hogy ne menjünk mi be abba az alakulatba, amely a minket megrontott és tönkretett békeműveknek teremtése; hogy ne vegyünk részt mi abban a kiépítésben, amely a párisi békéből következik; a párisi békéből, amelyről a nagy olasz iró, Nitti, megállapította, hogy Európa mai nyomorúságának nem a háború az oka hanem a háborút követő béke. Az következnék, hogy ne menjünk azokon a nyomokon, amelyeket a párisi béke előirt a nemzetek szövetségének, a párisi béke, amelyről a mi nemzetgyűlésünk is megállapította annak idején, hogy valótlan adatokon alapuló, igazságtalan és az emberiség közös érdekeibe ütköző. Az következnék, hogy ne haladjunk ezeken a nyomokon, mert a párisi béke az, amely örök szégyene marad az emberiségnek, nem azért, mert minket magyarokat tönkretett, mert hiszen ez csak nekünk magyaroknak soha el nem múló fájdalmunk és saját keserűségünk, hanem azért, mert^megtette azt a szörnycselekedetet, hogy a magasabb kultúrát tudva alárendelte az alacsonyabb kultúrának, (Ugy van!) hogy milllió és millió testvérlinket, akik egy magasabb kultúra emlőin nőttek fel, alárendelte alacsony rendű, mondhatnám barbár balkáni kultúrának, helyesebben kulturátlanságnak. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Az egész emberiség ellen követtek el soha meg nem bocsátható bűnt azok, akik ezt a lefokozást megcselekedték. További érv amellett, hogy a nemzetek szövetségében nekünk helyünk nincs, a nemzetek szövetsége alapszabályainak egyoldalú megállapításai. Ott van mindjárt az a hírhedt 10. szakasz, amely azt a birtokállományt, amelyet a párisi békék megállapítanak, szinte örökkévalónak akarja kimondani, és azt a birtokállományt minden-