Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-89

70 A nemzetgyűlés 89. illése 1923. évi január hő 24-én, szerdán. Szlovákia komolyan fellép, akkor a rendtörvényjavaslatból törvény nem lesz. Szilágyi Lajos: ügy sem lesz! (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kószó István: Nagy csalódás! Strausz István : Ha mi független, szuverén állam vagyunk, mi köze volt neki a mi király unhoz? Urbanics Kálmán : Nem volt hadseregünk ! Strausz István : Nem volt hadseregünk ? Urbanics Kálmán : Nem, nem, azért volt köze ! Strausz István *. Hadsereg lett volna : az egész elszakadt terület; 48 óra alatt meg lett volna oldva az egész kérdés, ha itt maradt volna a mi királyunk. (Ellenmondások jobbfelől) Kószó István : Itt hagyott bennünket akkor, amikor a királyi tekintélyre a legnagyobb szükség lett volna! Csontos Imre : Nem mindnyájan lelkesülünk ugy, mint ön ! Elnök: Csendet kérek! Strausz István : Ezzel az esemény nyel én most már nem kivánok tovább foglalkozni. (Élénk helyeslés jobbfelöl és a középen.) A külpolitikai kérdésben egyébként is a mi parlamenti csoportunk két felszólalója Ugron Gábor és Szilágyi Lajos igen t, képviselőtársaim kifejtették álláspontunkat. Ami burkolt volt, az a némettel való szövetkezés. Minden szót oly szorosan ejtették ki, mintha már a kormány székén ülnének. Pláne az igen t. egységespárt részéről tegnap Lukács György képviselőtársam egyenesen óva figyelmeztetett bennünket, az egész nemzetgyűlést arra, hogy ne merjünk még barátkozni a némettel, mert hiszen a németet a nagyentente, különösen a francia nyomja, nekünk pedig várni valónk van a nagyentente-től. En erre a figyelmeztetésre nem hallgatok, nagyon sajnálom. A nagyentente, amely bennünket megnyomorított, tönkresilányitott, továbbra is igen csörgeti a rabláncokat előttünk. En a némettel határozottan szövetkezném és azon volnék, hogy felvegyem vele, megkössem vele a szövetséget, mert ha a német elpusztul, akkor mi is utána pusztulunk és inkább ezzel a dicsőséges nemzettel pusztuljunk el. De nem fogunk elpusztulni és a német sem fog elpusztulni, ez a dicső nemzet dicsőbb lesz még, mint valaha volt, erősebb, hatalmasabb ! Megint el fogjuk rontani a politikát, kacsintgatunk Franciaországra. Hallom, hogy ott sok milliárdért megvásároltunk a követünk részére egy házat. Már ház van, de követ nincs. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Most válogatunk és keresünk olyant, aki franciául tud és aki a parketten jól tud csúszkálni ; . . . Pikler Emil : Ott van Bogya János, alkalmas ember! (Mozgás.) Strausz István : . . . alkalmas, hivatott embert kellett oda küldeni, de ezt kellett volna a a házvétel előtt kiválasztani. Nincs szükségünk a francia barátságára, mert azt ugy sem tudjuk megnyerni, az nem célunk. Én tehát amellett vagyok, hogy egyenesen, kimondottan keressük a német barátságot, kössük meg a németséggel a szövetséget és kövessük az orientálódásban azt az utat, amelyet az európai államokkal szemben a németek követnek. Most már, t. Nemzetgyűlés, be is fejezem beszédemet. A magyar királysággal összeforrott alkotmány erőssége volt a mi nemzetünknek ezer éven át. Aki ehhez hozzányúlt, az a nemzet testét taposta, aki ezen sebet ejtett, az magát a nemzetet sebezte. Kifejtettem dokumentumokkal, törvénnyel, azokkal a törvényekkel, amelyeket az előző nemzetgyűlés és ez hozott, hogy a buclgetjogi kérdésekben ez a kormány teljesen elhagyta az alkotmányos alapot. Ez a jog a népet védő jogok között a legerősebb ; épen azért van mozaikszerüleg kiépítve. Még akkor is, amikor Ausztriával közjogi viszonyban állottunk, ez az egyetlen jog volt az, amelyben az osztrákok acsarkodása mindig megtört. Most is ez az egyetlen jog, amellyel mi, ellenzékiek, a kormányt sakkban fogjuk tartani. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Csak akarják! Strausz István : Fogjuk is ! Persze, ha exlex alatt adót vetnek ki, szednek be és végrehajtanak, akkor önöket alkotmányos eszközökkel csakugyan nem lehet sakkban tartani. Ha én a felfogásommal egyedül is maradok a nemzetgyűlésen, a zárszámadások ügyében az egész nemzet mellém áll. (Felkiáltások a baloldalon : Be nem hozzák ! Kapnak indemnitást ! Miért hoznák ide?) Az a félvállról való fogadtatás és kezelés, ahogy a kormány a bud get jogot gyakorolja, illetve nem gyakorolja, mutatja azt, hogy abszolúte nem törődik az alkotmánnyal. (Ugy van! a baloldalon.) Csak elméletileg hirdeti, hogy épiti az alkotmányt. A parlamentben — négyszemközött — eszmecserét folytattam egy kiváló képviselőtársammal, aki különben ott a túloldalon nyerte az iskoláztatást, és ő azt mondotta, hogy mi, a nemzetgyűlés, szuverén vagyunk, tehát azt tehetünk, amit akarunk. Nos hát, mindennel tehetünk azt, amit akarunk, csak az alkotmánnyal nem. Megváltoztathatjuk ugyan az alkotmányt és azután jöhetünk kérdésekkel, de amíg az alkotmányosság alapján állunk, addig ahhoz nekünk ragaszkodnunk kell. Most ugy gondolkoznak, hogy egygyel több vagy kevesebb seb az alkotmányon, az már nem számit. Azért kezelik a budetjogot könnyelműen, lelkiismeretlenül! Tudom én azt és tudja mindenki ebben a Házban, hogy ezer meg ezer sebből vérzett és vérzik ma is ez a csonka ország. A forradalmak után