Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-89
A nemzetgyűlés 89. ülése 1923. évi január hó 24-én, szerdán. 77 ügyeskedők vállalkoztak arra, hogy a nagy sebeket bekötözzék és minden hozzáértőt ellöktek, eltaszítottak, aki az operációnál tapasztalataival segítségére lehetett volna nem az illetőknek, hanem az országnak. Ez a kormány a bekötözésben nem vett részt, de mégis nagyon hibás, mert amikor átvette a kormányzást, a kötéseket bátor kézzel le kellett volna szakítania és uj kötéseket kellett volna alkalmaznia. Most már mindenki látja, hogy a sebek nagy része gennyedezik. Lohadt is az ország bizalma a kormány és a többség iránt. (Vgy van ! a baloldalon. Derültség és felkiáltások jobb felöl : Az átkos kormány iránt !) Peidl Gyula : Tévedés, nem is volt bizalma az országnak! Propper Sándor: Gyerünk az urnához! Strausz István: Én a bizalmatlanok nagy táborához tartozom. Épen ezért az indemnitási javaslatot nem szavazom meg. (Élénk helyeslés a bal- és szélsbbaloldalon. A szónokot többen üdvözlik Félkiáltások jobbfelől: Helyes!) Elnök : Szólásra következik ? Hébelt Ede jegyző: Neuberger Ferenc! Neuberger Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Megszívlelve az imént is aposztrofált Lukács György igen t. képviselőtársam szavait, rövid leszek felszólalásomban. Felszólalásra az vezet, amit az előttem felszólalt képviselőtársam is említett, hogy még a legigénytelenebb felszólaló beszédében is találnak az illető minister urak esetleg egy szemernyi magot, amely nekik további munkájukban direktivául szolgálhat. Az előttem felszólalt t. képviselőtársam beszédének főrészében aggályait, gravameneit adta elő arra vonatkozólag, hogy költségvetés és zárszámadás nincs. Ezeket az aggályokat osztjuk vele, de miután a mi oldalunkon és a kormányban van egy olyan pénzügyi szakember, akinek teljes tudását képviselőtársam is elismerte, s ez a szakember azt állítja, hogy a költségvetésnek jelenleg még aggályai vannak, mi pedig bizalommal viseltetünk iránta : ezért várunk addig a terminusig, amikorra a pénzügyminist er ur a költségvetés beterjesztését megigérte. Ami t. képviselőtársamnak az adóvégrehajtás ügyében felhozott aggályait illeti, mi ugyanannyi ilyen panasszal és aggállyal vagy talán még többel is jöhetnénk és megyünk is velük a pénzügymi nister úrhoz . .. Peidl Gyula : Halljuk az aggályokat ! Neuberger Ferenc :... mert ezek a panaszok általánosak ! Szilágyi Lajos: A kormánypárt cselekedjék! A hatalom a kezükben van. Neuberger Ferenc : Mi rámutatunk a hibákra s a kormány megorvosolja ezeket a hibákat, mert módjában van. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Neuberger Ferenc : A t. képviselőtársam azután rátért a tanítók helyzetére. (Zaj. Elnök csenget.) En ebben teljesen egyetértek vele és ugyanazt hangoztatom, hogy a tanítók ma a nemzet napszámosai és jogos igényeiket a legbőkezűbben ki is kell elégíteni. Végtelenül sajnálcm azonban, hogy az igent, képviselőtársam azután ebből a kérdésből felekezeti kérdést csinált, még pedig olyan felekezeti kérdésretért át, amelyínéi csak aggályokat látott, anélkül, hogy azokat tényekkel alátámasztotta volna. Sirausz István : Majd jövök azokkal, ha tetszik. Neuberger Ferenc : Ezek feltétlenül szükségesek, mert míg az ilyen kérdés csak oda van vetve, akkor az csak egy tüzesóvát képez . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Neuberger Ferenc : ... amely alkalmas arra, hogy a keresztény felekezetek között is az egyenetlenséget szítsa. Már pedig mindannyiunknak aira kell inkább törekednünk, hogy az egyenetlenségeket, amennyire csak lehet, sőt mindenképen elsimítsuk. Strausz István : Ugy van, én is azt akarom. (Zaj.) . Neuberger Ferenc : Ep azért mondottam, hogy ha gravamenek vannak, tényekkel kel] jönni és az esetleges sérelmeket ki is kell küszöbölni, mert meg vagyok arról győződve, hogy a jóakarat e tekintetben mindenkiben megvan. Ami t. képviselőtársamnak azon megjegyzését illeti, amelyek a külpolitikára vonatkoznak és a királykérdéssel is kapcsolatosak, ezek olyan egyoldalú extrém felfogásra vallanak, hogy én ebbe a polémiába bocsátkozni nem akarok. Engedje meg, t. Nemzetgyűlés, hogy áttérjek beszédem tulaj donképe ni tárgyára. Mint gazdaember, aki eddig egész életemben gazdasági kérdésekkel foglalkoztam, főleg mezőgazdasági kérdésekkel fogok az indemnitási vita keretében való felszólalásomban is foglalkozni. (Helyeslés jobbfelől.) Az előző, valamint a jelenlegi nemzetgyűlés is a mezőgazdaságra súlyos terheket rakott : buzaalapon vagyon váltságot, buzaadót, terminusra háromévi jövedelmi adót. Az államnak példájára, hogy buzaalapon, arany valutában kivan mindent a gazdától, felbuzdult mindenki, s a bognár, a kovács, a suszter, szóval mindenki arany-, illetve búza val utat Mván ma a gazdától, pedig a gazda maga csak egyetlen egy terményéért, a búzáért kapja meg az arany valut át. Mi most már ennek a következménye ? Az, hogy a gazdának a kezében ma tőke nincs, hogy a mezőgazdaság tőkehiányban szenved. Ennek pedig természetes folyománya, hogy mezőgazdaságunk az int enzi vitást ól az extenzi vitás, a külterjesség felé tendál ma. Kérdem, hová lesz ilyen módon az a sokat hangoztatott többtermelés ? Mióta ezt a rossz magyar szót ismerem, — körülbelül 1915 óta ismerem ezt a szót, mert azóta minden berekből ezt hangoztatják — azóta a mi mezőgazdaságunk állandóan nem a többtermelés, hanem a kevesebbtermelés felé tendál. Állandó a dekadencia a mezőNAPLŐ IX. li.
