Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-89

08 A nemzetgyűlés 89. ülése 1923. a felhasználás tekintetében a colok, feladatok , megjelölésévei. Ott volt a fentartott, illetve le- j kötött hitelek rendszere, amely lehetővé tette, hogy e beruházás és minden nem meddő kiadás hitele a költségvetési éven túl is felhasználható legyen. Az ne riassza el a t. pénzügyminister urat és a többséget, hogy esetleg a mi költségvetésünk hiánnyal és nem felesleggel fog záródni A legtöbb esetben sokkal jobb az a költségvetés, amely hiánnyal záródik. A belső tartalom, azok az életképes célok és feladatok, amelyeket megjelöl a költségvetés: ezek adják a bizalmat a külállamoknak ahhoz, hogy esetleg kölesönt nyújtsanak ; nem a felesleg, vagy a hiány dönt ebben a kérdésben, hanem az, hogy milyen költségvetési program mot tesz magáévá az a többségi párt. Nem kell tehát félni. Hiszen ha végigmegyünk Anglia költségvetésem, akkor azt látjuk, hogy ott 49-től, azt hiszem, 19—20 éven át a költségvetésnek hiánya volt. Ugyanígy volt Franciaországban is abban az időben. Egyedül az olaszoké volt kivétel, de a zárszámadás a költségvetéssel szemben mindig nagy hiánnyokkal zárult, és a költségvetési jogban roppant skrupuluskodó, ^ tűllelkiismereíes olaszok egy tartalékot létesítettek négy milliárddal. Csak később, az idők folyásával látták, mikor a költségvetési jog rációját nézték és boncolgatták, hogy milyen nagy tévedésben voltak, amikor attól félnek, hogy a zárszámadásnak vagy a költségvetésnek hiánnyal való zárulása a külföldet bármi tekintetben is befolyásolja, vagy pedig az országban kelt bizalmatlanságot. Ezzel be is fejeztem beszédemnek azt a részét, amely szorosan kapcsolatos az indemnitási törvénnyel. (Mozgás jobb/elöl.} Kapcsolatos volna még az indemnitási törvénnyel az, hogy a hozott adótörvény hatását a közgazdasági életre bírálat tárgyává tegyem, de nem akarom kinyújtani az indemnitás vitáját. (Egy hang jobbfelöl : Látjuk !) Csak arra matatok rá, hogy az adórendszernek a tömkelege arra vezetett, hogy a közgazdasági élet egész súlypontja átterelődött az államháztartás deficitjének megoldására. Ipar, kereskedelem, mezőgazdaság, ez mind tengődik. Én nem akarom ezzel azt állítani, hogy a t. pénzügyminister urnák nem volnának érdemei, (Halljuk! balfelöl.) nagy érdemei vannak neki pénzügyi téren bizonyos részletkérdésekben, különösen a földadónál. De ott is messzebb ment annál a határnál, a meddig elmenni lehetett. 0 azt hiszi, hogy lehetett a kisgazdatársadálomtól ilyen magas kulcsú adót szedni ; ő azt hiszi, hogy a kisgazdatársadalom csakugyan a jövedelméből fizette az adót. Nem, igen t. Nemzetgyűlés! Aki megfordul a kisgazdatársadalomban, látja az életüket, az ő berendezésüket, azt állapithatja meg, hogy amikor nekik ezt az adót fizetniök évi január hó 24-én, szerdán. kellett, vagyonuk bizonyos részét kellett értékesíteniük, és ez igen sok esetben volt igy, mondhatnám túlnyomó részben. Patacsi Dénes : , Ezt nem akarják a városiak elhinni! StrauSZ István : Ha a pénzügyminister ur azt a vagyonrészt, amelyet adóban elszed az adóalanyoktól az egész vonalon, később jó pénzben vissza tudja adni, akkor válik pénzügyi politikája helyessé.. De ez nagy kérdés, a kérdések kérdése? Én egészen más pénzügyi politikát vallok, én a nagy jövedelemadónak vagyok hive, úgyhogy ez legyen az adóztatás gerince, ahol a progresszivitást érvényesíthessük az egész vonalon, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) és a hozadékok e gerince jövedelmi adónak csak végtagjai legyenek. A fogyasztási adókat mind vissza kell szorítani, vissza kell fejleszteni, mert drágitják az életet és a kis exisztenciákat sújtják legjobban. Épen igy van a forgalmi adó és épen igy vannak az egyes hozadéki adók, amelyek átháríthatok. Tudjuk, hogy a pénzügyminister ur nem hozott egyszerűsítést, amit a t. túloldalról is szóvá tett Mándy Sámuel t. képviselőtársam, aki talán erősebb kritikát mondott a pénzügyminister ur adópolitikájára nézve, mint én, mert hiszen az adókulcsot az egész vonalon helytelenítette és kimutatta, hogy milyen összevisszaság van ma az egész adórendszerben. Ezt én is aláírom. Megállapíthatom, hogy ezen a téren egész tébolydai zavarok vannak. Látjuk, hogy a vagyon- és jövedelemadó kivetésénél a pénzügyi közigazgatás még csak 1920-nál tart, olyan komplikált a kivetési eljárás. Maga a vallomás — lia jól tudom — nyolc iv. Azután jön egy összeírás, jön a javaslat és jönnek az észrevételezések. Mindezt egy fel ivén meg lehetne csinálni. Maga az adóvallomás annyira tudálékos, hogy nincs ember ebben az országban, aki azt, ha csak azzal speciell, hivatásszerűen nem foglalkozott, ki tudná tölteni. Szeretném én azt az igen t. pénzügyminister ur asztalára letenni, hogy töltse ki. Nem tudom, nem kérne-e tőlem tanulmányozási időt És mi ennek a következménye? Minthogy a szegény nép, a ki-gazdatársadalom, a kiskereskedők és kisiparosok nem tudják a vallomást kitölteni, vagyon- és jövedelemadó|ukat megállapítják a hatósági közegek ugy, ahogy nekik tetszik, önkényesen, saját belátásuk szerint. Száz és száz példám van itt a fővárosban is, ahol felhívják ezekre a figyelmemet, különösen azonban a kerületemben, ahol jönnek a kisgazdák és azt mondják: Uram, mi alapon állapították meg az én vagyonomat, jövedelmemet? Hiszen nekem nincsen olyan értékű vagyonom, mint amennyi után tőlem adót kivannak. (Igazi ügy van! jobbfelöl.) Megállapítottam, hogy ez de facto igy is van. Patacsi Dénes : Mert az üzemköltséget nem számítják be.