Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-98
402 "A nemzetgyűlés 98. ülése 1923, gekből pecsenyét akar sütni és olyan emberek ellen akar támadni, akik benne voltak ugyan a forradalomban, de benne voltak azért, mert ellenállhatatlan erők következtében benne kellett lenniök. (Vgy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Már maga ez az egyetlen rendelkezés is elegendő volna, hogy ezt a javaslatot ne fogadjam el, hogy ne tartsam elfogadhatónak. (Zaj. Elnök csenget.) Amikor azonban azt látom, amiről már említést tettem . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak. Várnai Dániel: ...hogy a mérnöki címet már megfelelő mértékben védi egy régi törvény, amikor azt látom, hogy az ilyen címeknek védelmére ni ncs szükség . . . Szabóky Jenő: Aki a pertlit méri, már az is mérnök ! Várnai Dániel : . . . hanem szükség van Magyarország ipari érdekeinek a védelmére, akkor csak azt tudom ajánlani, hogy a minister ur ne is tárgyaltassa ezt a törvényjavaslatot, hanem vonja vissza. À magam részéről nem tudom elfogadni a törvényjavaslata. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Hébelt Ede jegyző: Perlaki György ! Perlaki György : T. Nemzetgyűlés ! Az előttem szólott t. képviselőtársam beszéde folyamán igen lekicsinylőleg nyilatkozott a diplomákról, azokat csak mint bélyeggel ellátott papirosokat, stb. tüntette fel. Nagy Ernő : Sok esetben azok ! Várnai Dániel : A Lánchid és a lánchídi csata mond valamit. (Zaj.) Perlaki György : Azt hiszem, hogy t. képviselőtársamnak ezt a véleményét a diplomás emberek nem igen osztják, különösen nem osztják azok, akik nehéz munkával» keservesen szerezték meg azt a diplomát. (Vgy van ! jobbfelöl.) Pikler Emil : A tudás a fő, nem a diploma. Perlaki György : Nem osztják t. képviselőtársamnak ezt a véleményét azok a szülők sem, akiknek gyermekei a fővárosban éhezéssel, koplalással és keserves éjjel-nappali munkával szerezték meg azt a diplomát, még pedig nem azt a papirost szerezték meg, hanem tulaj donképen azt a képesítést, amely a diploma mögött rejlik. Én azt elismerem . . . Várnai Dániel : Ez a diplomások támadása 1 (Zaj és felkiáltások jobbfelöl : Halljuk ! Halljuk ! Eleget beszélt már ! Elnök csenget.) Perlaki György : ,.. hogy vannak egyes kiváló tehetségek, akik diploma nélkül is nagyokat tudtak produkálni, technikai téren kiváltak és elismerésreméltó dolgot nyújtottak a köz javára, ezek az esetek azonban sokkal kivételesebbek, semhogy az ilyenek védelmezése szempontjából szükség ne volna arra, hogy intézkedések történjenek a köz megvédése okából azokkal szemben, akik az ilyen eseteket ürügyül használva fel,, ezeknek háta mö-. évi február hó 9-én, péntehen. gött ténykednek és működésükkel igen gyakran súlyos károkat okoznak a köznek. Az igen t. képviselő ur emiitette, hogy a mérnöki címet tulaj donképen már régebbi törvényes rendelkezések is védték. Igaza van, ezek azonban csak papiros intézkedések voltak, amelyeknek a valóságban egyáltalán semmiféle hatásuk nem volt, még pedig azért nem, mert hiányzott az az erkölcsi testület, amely hivatását találhatta volna abban, hogy a mérnöki címet hathatósan védelmébe vegye. Csak irott malasztok voltak ezek ; szükség van tehát egy olyan erkölcsi testületre, amely a mérnöki címet hivatásszerűen védelmébe veheti, különösen azokkal szemben, akik a mérnöki cím mögött nem a képesítést látják, hanem csak mint foglalkozási ágat akarják feltüntetni azt a címet. Indokolt tehát a Mérnöki Kamara felállítása, amely a mérnöki címet, a mérnöki foglalkozást, a mérnöki erkölcsi alapot a köz javára védelmébe veszi. Az ilyen kamarák felállítására való törekvés nemcsak a mérnöki testületben nyilvánult meg. Nagyon jól tudjuk, hogy a sajtó képviselői, az újságírók, szintén akarnak egy kamarát felállítani épen azért, hogy védelmezhessék saját magukat, s az újságíró testületből kizárhassák mindazokat, akik egyeseknek etnikailag ártanak, akik nem odavalók, akik ténykedésükkel nemcsak itónak hanem a sajtó képviselőinek is ártalmára vannak. Ha tehát a sajtó képviselőinél megvan a képesítés védelmére való törekvés, ha megvan az ügyvédi karban és az orvosoknál, akkor egész joggal mondhatjuk, hogy a mérnököknek is joguk van érdekeik verdéimére ilyen kamarát létesíteni és lehetetlenné tenni azoknak működését, akik üzelmeikkel nemcsak a köznek ártanak, hanem egyúttal a mérnöki testület erkölcsi nívóját is aláássák. Hogy a Mérnöki Kamara felállítása, igen t. Nemzetgyűlés, tényleg közérdekű dolog, arra vonatkozólag csak egypár példát akarok felhozni. Különösen fel akarom említeni a mérnöki szakmából a birtokrendezés körüli jelenlegi állapotokat. Ugyebár, nyilvánvaló dolog, hogy a birtokrendezés körül ma olyan állapotok vannak, amelyek tarthatatlanok, amelyeket meg kell javítani, amelyeken változtatni kell. Mindenki tudja, hogy ma egy telekkönyvi vázrajzot bárkicsoda, legyen akármennyire laikus is, készithet. Ehhez nem kell felső ipariskolát végzettnek lenni, mindenki, még a leglaikusabb ember is csinálhat ilyen vázrajzot. Sőt a telekkönyvi hatóság köteles ezt a vázrajzot el is fogadni, még abban az esetben is, ha készítője a nevét sem irja alá, tehát a felelősséget sem vállalja s elég, ha a vázrajz alatt ott van a megjegyzés, hogy a birtok megosztásába, mi, érdekeltek, beleegyezünk. Az ilyen vázrajzok százával és ezrével érkeznek a telekkönyvi hatóságokhoz, amelyek ezeket a telekkönyvi térképen minden gondolkozás nélkül keresztülviszik, s ugyancsak keresztülviszik a kataszteri nyilvántartáson -is. Ebből a lehetetlen helyzetből előáll az, hogy 10—15 évi_ használat-..után. ezek a telekkönyvi tér-.