Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-88

31 A nemzetgyűlés 88. ülése 1928 aszerint állapítják meg az árát, hogy annak a szénnek mennyi a termelési költsége. Már most előállhat az a visszás helyzet, hogy az egyik bánya gyengébb minőségű szenet termel drága pénzen, a másik bánya pedig jobb minőségű szenet termel olcsó pénzen. Az árvizsgáló bizottság a szénbizottsággal egyetemben a szén árát a termelési költség szerint állapítja meg, tehát megtörténhetik, hogy a jobb minőségű szén olcsóbb, a rosszabb minőségű szén pedig drágább. Ha a szón szabadforgalom tárgyát képezi, akkor ez nem baj, mert mindenki azt vasáról, amit akar, de a szén nem tárgya a szabadforgalomnak, hanem a szénbizottság utalja ki a szénmennyiséget és egyúttal a bányát is, ugy hogy a fogyasztót kényszeríti arra, hogy megvásárolja a rosszabb minőségű árut drágább pénzen, mig a másik esetleg abba az előnyös helyzetbe jut, hogy jobb minőségű szenet olcsóbb áron kap. Nem akarok senkit sem gyanúsítani; távol áll tőlem, hogy a szénbizottság bármely tisztviselőjének intézkedését olyan irányban tüntessem itt fel, mintha valamelyes pártoskodás nyilvánulna meg abban, hogy az ipar egyik részének jobb szenet utalnak ki olcsóbb áron, másik részének pedig rosszabb, de drágább szenet utalnak ki és hogy itt szabálytalanságok történnek. De emberek intézik ezt a kérdést és igy elkerülhetetlen, hogy súlyos igazságtalanságok ne történjenek. De maga ez az intézkedés is lényegesen befolyásolja a termelési költségeket. Ha pl. egy téglagyár abba a kellemes helyzetbe jut, hogy tatabányai szenet kap, amely olcsóbb, akkor az . a gyár kevesebb előállítási költséggel dolgozik. A másik pedig rosszabb helyzetbe kerül akkor, ha például egy drágább bányatársulatnak drágább szenét kénytelen átvenni, amely szénnek hőfoka alacsonyabb. Ennél a gyárnál a tégla előállítási költsége lényegesen magasabb. Már most mi a helyzet? Azt hiszi valaki, hogy ezek a vállalatok, amelyek az árak megállapítása tekintetében egymással érintkeznek, az ár megállapításánál az alacsonyabb áru szénnel dolgozó üzemet fogják figyelembe venni és annak az előállítási költségéhez fogják a tégla árát megállapítani? Nem, hanem mindenkor a legmagasabb termelési költséget fogják figyelembe venni s a különbség az lesz, hogy a másik vállalkozó, aki az összeköttetései révén vagy a véletlen folytán olcsóbb szénhez jutott, jobb jövedelmet ér el az üzleténél. Ugyanez előfordulhat a malomiparnál, szesziparnál, a mezőgazdaságnál és az iparnak minden vállalatánál. Ezzel a fonák helyzettel, amely igy érthetetlen módon fentartatik, véleményem szerint nem lehet elérni azt a célt, amelyet el akarnak érni, mert a termelési költségeket nem nyomják le, nem befolyásolják, ellenkezőleg az egyes ipari vállalatokat előnyösebb, illotőleg rosszabb helyzetbe hozzák. . évi január hó 23-án, kedden. Ha azt mondjuk, hogy az árvizsgáló bízott^ ság megállapítja a bányák termelési költségét, ez a legjobb vicc, amelyet most Európában csináltak, mert senkisem tudja megállapítani egy bányatársulat termelési költségét, mert hogyan ellenőrzik azt, hogy például az én választásomnál a bányaigazgatóság fizette az összes választási költségeket, fuvar, kocsi, napszám mind ott lett elszámolva. Ki tudja például ellenőrizni azt, hogy egy bányaigazgató bérel magának a bányatársulat mellett 40—50 holdas birtokot és ezt a bánya kocsijával szántatja, annak munkásaival művelteti, arattatja és a munkabéreket bányamunkásokéval egyetemben számolja el. Ki tudja ellenőrizni azt, hogy mikép történik az anyagbeszerzés, és miképen számoltatik el, hogy mennyi használtatott fel. De tovább megyek : a mai rendszer fentartása egyenesen alkalmas arra, hogy korrumpálja a bányatársulatot, mert az árvizsgáló bizottsággal fedi magát. Az árvizsgáló bizottsággal takaródzhatik, mert azt mondja: kérem, én bemutattam a számadásaimat, az árvizsgáló bizottság szakértője azokat felülvizsgálta, rendben találta és nekem semmi okom nincs arra, hogy ezekért az árakért más felelősséget vállaljak, mint az árvizsgáló bizottság. Amikor az azelőtti időkben a bányatársulatok közt bizonyos verseny volt, a központi igazgatóságok bizony nagyobb gondot fordítottak arra, hogy a vidéki bányaigazgatóságok nem terhelik-e meg a termelési költségeket olyan kiadásokkal, amelyek nem feltétlenül szükségesek. Ma talán a téli hónapokban nem volna célszerű a szénkormánybiztosságot megszüntetni, de végre ezzel a kérdéssel mégis csak komolyan kell foglalkozni, mert mégis csak lehetetlen állapot az, hogy az állam kényszerítse a fogyasztókat arra, hogy rosszabb minőségű árut drágán és jobb minőségű árut olcsón legyenek kénytelenek átvenni és hogy valakinek kénye-kedvétől függjön az, hogy kap-e szenet valaki, vagy nem kap. Ma már megvan a mód és lehetőség arra, hogy a magyar bányák el tudják látni az ország szükségletét. A termelés lényegesen fokozódott és megvan a lehetőség arra is, hogy azok a speciális vállalatok, amelyeknek külföldi szénre van szükségük, külföldi szenet tudjanak maguknak beszerezni. Semmi szükség sincs tehát arra, sem az ipar, sem a vasút, sem a mezőgazdaság szempontjából, hogy ezt a rendelkezést továbbra is fentartsák. Azt hiszem, tavaszra, amikor a szénellátásban valamelyes enyhülés áll be, egészen nyugodtan likvidálni lehet ezt a kérdést is, mint a háború többi központjait, kormánybiztosságait és egyéb intézményeit és az a véleményem, hogyha itt egészséges verseny alakul ki, ez a szénárak leszállítását fogja maga után vonni, nem is szólva arról, hogy a kormánynak mindenkor megvan a módja hozzá, ha valamelyes visszaélést lát, hogy az árvizsgáló bízott-