Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-88
A 'nemzetgyűlés 88. ülése 1923. évi január hó 23-ám, hedden. SÖ ság által felülvizsgáltassa a dolgokat és amint meg tudja büntetni azt a körúti kereskedőt árdrágításért, ugy tessék ezeket az urakat is felelősségre vonni, ha túllépik azt a megengedett hasznot, amelyet az iparban és a kereskedelemben fel szabad számítani. À termelés kérdése szorosan összefügg azzal, hogy tudunk-e annyi szakértő munkást nevelni Magyarországon, amennyi szükséges, de még nagyobb fontossággal bir az, hogy tudunk-e ezeknek a munkásoknak megfelelő lakást adni. Hiszen ezeknek a bányatelepeknek egy része távol fekszik a falvaktól, a városoktól és nem igen van lehetőség arra, bogy a munkások magánházakban helyezkedjenek el. Hiszen köztudomású, hogy a falvakban a lakásínség talán sokkal nagyobb, mint a városokban és a falakban még nehezebben lehet lakást kapni. A bányatársulatok tehát arra vannak késztetve, hogy lakásokat építsenek és ilyen módon helyezzék el a náluk alkalmazott munkásokat. Ezeknek az építési költségeknek egy nagy részét a kormány intézkedése folytán beleszámítják a termelési költségekbe ugy, hogy rövid idő alatt amortizáltatik ez a befektetés. A bányák tényleg az utóbbi években nagyobbszabásu építkezéseket folytattak. Sajnosán kell azonban látnunk azt, hogy kaszinókat és tenniszpályákat építenek és még sok minden olyan dolgot, ami nem volna elsőrendű szükséglet. Elismerem, hogy annak a tisztviselőnek, aki ott el van zárva minden kultúrától, szintén joga van valamelyes szórakozásra és azt részére elő kell teremteni, hogy kulturemberként élhessen, de ugy vélem, hogy mégis csak fontosabb érdek volna az, és a fajvédelem szempontjából is fontosabb szempont, ha először kórházakat, tüdőbeteg-szanatóriumokat építenének, amint ez a külföldön van, továbbá minden bányatelep mellett egy fürdőt, hogy a munkás ne piszkosan menjen haza munkájából és vigye haza lakásába azokat a bacillusokat, amelyeket ott lent, a föld alatt, ruhájára és testére szed. Ma jóformán alkalma sincs arra, hogy magát kellőképen tisztán tartsa. Láttam külföldi bányamunkásokat is, amikor azok munkájukból hazamentek és láttam magyar bányamunkásokat és mondhatom, össze sem lehet őket hasonlítani, mert nálunk talán a tisztviselők sem mennek ugy haza a munkájukból, mint ahogy hazamennek a Kuhrvidéken a bányamunkások, megfürödve, tisztán felöltözve. Ha a kormánynak van befolyása ezekre az építkezésekre, mert ugy tudom, valami rninisterközi bizottság ellenőrzi és engedélyezi ezeket az építkezéseket. Hát miért engedélyezi ez a ministerközi bizottság például most központi bányaigazgatóságok építését, olyan bányaigazgatóságok építését, amelyeknek költsége körülbelül 100 millió korona ? Ezt a költséget a fogyasztók fizetik meg, mert ne tessék azt hinni, hogy a bányatársulatok fizetik azokat. Belekalkulálják azt a szén árába ugy, hogy a fogyasztók fizetik meg. De ha már a fogyasztók fizetik és az állam hozzájárul ahhoz, hogy ezek az építkezési költségek a fogyasztókra hárittassanak át, akkor a minimum, amit meg kell követelni, az, hogy az állam viszont befolyást gyakoroljon arra, hogy megvalósittássanak ezeken a telepeken azok a szociális intézmények is, amelyeknek eddig hiányát éreztük. Az egy Magyar Általános Kőszénbánya Társulatnak tatabányai telepén van egy tüdőbeteg szanatórium, máshol az egész országon egyetlen bányatelepen sincs. Még ez sem olyan, amilyenre a munkásság talán joggal igényt tarthat, befogadóképessége kicsiny, de ez mégis valamelyes kezdet, mert van egy modern uszodája, ahol a munkások legalább nyáron lehüthetik magukat. A többi telepeken azt látjuk, hogy az összes építkezések a kórházaknál abban merültek ki, bogy meszelték a szobákat. Az államnak ezen a téren feltétlenül érvényesíteni kell befolyását és mielőtt tisztikaszinót enged építeni, ahol aranyozott és márvánnyal bőven, díszített termeket látunk parkettes szobákkal, fényes csillárokkal, előbb rendes, tisztességes munkásfürdőket, kórházakat és szanatóriumokat építtessen, ami azt hiszem sokkal nagyobb hasznára válik az országnak. Pikler Emil : Ebben talán val amennyi en egyetértünk ? Peyer Károly .* A házépítés tekintetében nagyon sokat lehetne segíteni, ha a házhelyek iránti kérelmeket a kormány, illetőleg az illetékes hatóságok gyorsabban intéznék el. Pl. emiitettem, hogy a telepeket környező falvakban lakik ezeknek a munkásoknak egy tekintélyes része. Egyik-másik talán anyagilag abban a helyzetben van, hogy tudna magának egy És viskót felépiteni, ha megfelelő háztelket kapna. Azonban azok a kérvények, amelyeket beadnak a földbirtokrendező bírósághoz, hónapokon, éveken keeisztül elintézetlenül feküsznek és ma már, midőn az építési költségek már annyira megdrágultak, igazán nehezen fognak ezek építhetni. Ha azokat a házhelyeket pl. egy év előtt utalták volna ki, akkor még azok a munkások a maguk erejéből összehordva a követ, maguk vetvén a vályogot és maguk csinálván meg a tetőt, tudtak volna maguknak otthont biztosítani és ezáltal óriási szolgálatot tettek volna a köznek, a bányatársulatoknak nem kellett volna épittetniök és az illetők a saját tulajdonukban lakhattak volna. De mit látunk ? Pl. az én választókerületemnek egyik községében, Csolnckon, kiutaltak házhelyeket a munkásoknak, de kiutalták a hegyoldalt, ugy, hogyha ; ők most a házhelyhez hozzá akarnak jutni, akkor először 1 e kell hordani ok a hegyol dal nak azt a részét, nem tudom hány köbméter földet kell letalicskázniok, és akkor kapnak a hegyoldalban egy kis nyilast, ahová beépíthetik maguknak a féltetős házat. Hogy ez mennyire helytelen és rossz, bizonyítja az, hogy a hegyről lefolyó viz ráömlik a tetőre, á falakra és ott száraz lakást soha nem lesz képes magának senki építeni. Ugyanezt látjuk másutt is. Látjuk azt, bogy az egyik községben, ahol herceg Mettemiekéknek - 5* < ; ; '
