Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-98
'A nemzetgyűlés 98. ülése 1923, évi február hó 9-én, pénteken. 391 Az előadó urat illeti a szó. Herrmann Miksa előadó: T. Nemzetgyűlés! A mérnöki rendtartásról szóló törvényjavaslat rövid ismertetését azzal a gondolattal kívánnám megnyitni, amely már a bizottsági jelentésben is kifejezésre jutott, hogy t. i. azok az ellenvetések és aggodalmak, amelyek a sajtóban és az egyes testületekben ezzel a törvényjavaslattal szemben felmerültek, amennyiben nem a politika vetette azokat felszínre, tulajdonképen elsősorban ennek a törvényjavaslatnak nemismeréséből, vagy talán félreismeréséből erednek. (Igaz ! Ugy van ! jobb felöl.) En a politikát szeretném egészen kikapcsolni, mert ezt a törvényjavaslatot nem a politika hozta a nemzetgyűlés elé; hiszen 50 éves törekvések megvalósításáról van szó, (Ugy van! a MzépenJ amelyek már tisztes koruknál fogva sem bírhatnak a napi politika jellegével, De igenis, hangsúlyozni akarom ezekkel az ellenvetésekkel és aggodalmakkal szemben azt, hogy ez a törvényjavaslat, ha törvényerőre emelkedik, a magyar ipari tevékenység egyetlenegy munkását sem fogja kenyerétől megfosztani, nem fog béklyókat rakni az iparra, — amint azt mondották — nem fogja egyetlenegy tehetségnek előretörését megakadályozni és nem fog egyetlenegy igazi szakembert sem gátolni abban, hogy munkáját, munkakörét, továbbra is háborítatlanul betölthesse. Aki ennek az állitásnak nem ad hitelt, vessen egy pillantást arra a szakaszra, amely a büntető szankciókat tartalmazza. Ebből világlik ki legjobban, hogy állításaim igazak, mert nincsen egyetlenegy olyan büntetőrendelkezés, amely megcáfolná az általam elmondottakat. De igenis, a törvényjavaslat várható hatása — és ez azután ethikai és gazdasági szempontból annál fontosabb — meg fog nyilvánulni abban, hogy megvédelmezi azoknak a férfiaknak mérnöki címét, akik hosszú, fáradságos és sokszor a legnagyobb nélkülözésekkel összekötött tanulmányaikban vagy pedig becsületes beható gyakorlati tevékenységük közben szerezték meg a mérnöki képesítést, olyanokkal szemben, akik a mérnöki címet csak maguk adományozták maguknak. (Ugy, van! jobb felől.) És további hatását várjuk abban, hogy ez a törvényjavaslat őrködni fog afelett, hogy az üzleti tisztesség és etika szelleme nyilatkozzék meg azoknak munkájában, akik némelykor igen nagy javak felett sáfárkodnak és hogy ne legyen a közönség hiszékenyebb része minden előzetes figyelmeztetés nélkül olyan elemek áldozata, akik ajnérnöki cím paizsával felvértezve némelykor nem tudást, hanem egészen más szellemet akarnak munkájukba bevinni. Mindmegannyi olyan törekvés ez, amely a magyar mérnökség legjavát már évek óta mozgatja s ennek a mozgalomnak eredményeképen került a nemzetgyűlés eié ez a törvényjavaslat megtisztítva éa átszűrődve a tapasztalatnak és a sokszori megtárgyaltatásnak szűrőjén. Ezért ón nyugodt lelkiismerettel ajánlhatom a törvényjavaslatot a nemzetgyűlés figyelmébe és majdan elfogadásra is. T. Nemzetgyűlés! Ezzel rá is mutattam a javaslat kettős céljára. Az első cél kifejezetten a mérnöki cím védelmezése, a mérnöki címre jogosultak nyilvántartása, közhitelű, nyilvános lajstromokban s azonkívül a kamarai tagok nyilvántartása a kamarai tagok törzskönyvében. A cím védelmét az 1. § foglalja magában, amely nagy elvként kimondja, hogy viselheti ezentúl a mérnöki címet először az, aki valamely honi, technikai főiskolát elvégzett és ott oklevelet nyert; viselhetik másodszor azok, akik külföldön szerezték oklevelüket és azt itt honosították, s azután átmenetként és a jövőre való intézkedéssel viselhetik ezt a címet harmadszor még olyanok is, akik a 69-ik és a későbben ismertetendő 70. § alapján jogosultak a nyilvántartásba való felvételre és ezzel egyidejűleg a cím viselésére is. Ezzel a kardinális rendelkezéssel szemben a felmerülő aggodalmak azok, hogy a törvény életbelépése esetén igen sokan elveszítenék a cím viseléséhez való jogosultságukat olyanok, akik ma közmegelégedésre mérnöki funkciókat teljesítenek. S minthogy ezt talán nem tekintik el<% súlyos argumentumnak, a cím veszélyeztetéséhez hozzá szokták még tenni azt is, hogy ezren is fogják majd ennek a törvénynek következtében kenyerüket is elveszíteni. Hát itt különböztessünk nagyon jól. Ami a kenyér elvesztését illeti, ezek az aggodalmak a legalaptalanabbak, mert hiszen nincs az egész törvényjavaslatban egyetlenegy szakasznak és esetnek kivételével rendelkezés arranézve, hogy bárkit is háborgassanak az ő munkájának teljesítésében. (Az elnöki széket Álmásy László alelnök foglalja él.) Ha figyelmesen méltóztatnak ezt a törvényjavaslatot átnézni, akkor inkább jogosultnak tartanám azoknak a mérnököknek aggodalmát, akik azt mondják, hogy ebben a vonatkozásában túlságosan liberális az a törvényjavaslat (Ugy van! Ugy van! jobb felölj, mert hiszen nem akar és nem tud — nézetem szerint helyesen nem akar — megzavarni munkásságukban olyanokat, akik eddigelé ezt a munkakört becsülettel töltötték »be. Az egyedüli korlátozó rendelkezés abban van, hogy a kereskedelemügyi minister a kamara előterjesztése alapján élhet azzal a joggal, hogy bizonyos munkaköröket mérnököknek, kamarai tagoknak tart fenn. Ez a pont az, ahol az aggodalmak leginkább kifejezésre jutottak. De ha figyelmesen méltóztatnak megtekinteni ennek a szakasznak fogalmazását is, megint látni méltóztatnak, hogy ez._ a rendelkezés., oly. óvatosan vau megszöve-, 56*
