Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-98
392 'À nemzetgyűlés 98. ülése 1923. évi február hó 9-én, pénteken. gezve, annyira körülbástyázza az érintett érdekeket, hogy ettől iartani egyáltalában nem kell, mert hiszen kifejezetten mondja, hogy csak azokat a munkákat lehet fentartani, amelyek közérdekűek, amelyeknek elvégzésére főiskolai tudás kell. És akkor is csak ugy, ha a kamara javaslata alapján, amelyet lehetne bizonyos egyoldalúsággal illetni, — a kereskedelmi kormány jelöli meg ezeket a munkaköröket. Itt körülbelül olyan esettel állunk szemben, mint az előbb tárgyalt törvényjavaslatnál, hogy sokan azt mondják, hogy a taxativ felsorolás nagyobb biztonságot nyújtana. Méltóztassék elhinni, 30 éve tanakodtak ennek a pontnak megfelelő megalkotásán, és kiderült, hogy amikor ennek a törvénynek hatása egyelőre ismeretlen, előre megállapítani mindezeket a munkaköröket teljesen lehetetlen, a taxativ felsorolástól tehát eltekíntettek és ezekkel a kautélakkal a kereskedelemügyi ministerre bizták a döntés jogát. Ma a törvény kifejezetten megmondja, hogy az, ami az ipari tevékenységre vonatkozik és az ipartörvény rendelkezései ezáltal nem érintetnek. Ezzel összedőlnek azok az aggodalmak, amelyeket sok oldalról hallottunk, és amelyek épen a törvény nemisméréséből fakadnak. A munkakör szabadsága megmarad, sokak nézete szerinHágabb körben, mint a közérdek megkívánná. En nem vagyok ezen a nézeten, én azonositom magam a javaslat tartalmával. Ami már most a másik kérdést, a mérnöki cím védelmét illeti, ha utánanézzünk a mérnöki cím keletkezése és fejlődése történetének, kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy az első időben a mérnöki kvalifikációt olyannak tekintették, amely magasabb iskolai képzettséget kivan meg, és amely a társadalmi ranglétrán körülbelül az orvossal ós az ügyvéddel egy színvonalon állott. Később bizonyos elmosódások történtek, és a mérnöki kar nagyrészének törekvése az volt, hogy ezt az eredeti karaktert őrizze meg, hogy a mérnökség megint azon a társadalmi nívón álljon, amelyen az orvos és az ügyvéd áll, és amelyhez képzettségénél ós munkakörénél fogva a mérnök kétségtelenül tartozik. Ez az a törekvés, amiért a mérnöki cím védelméért sikraszállottak. Én azt hiszem, a köz érdekében áll ennek a törekvésnek honorálása, mert tagadhatatlan, hogy kívánatos választóvonalat kell megállapítani. De erre a választóvonalra azt mondani, hogy az reakciós, vagy, hogy «kasztrendszer, nem lehet. Sándor Pál: De mennyire! Nagy Ernő : De mennyire reakciós ! Szabóky Jenő; Akkor mit szól az ügyvédekhez és az orvosokhoz? Talán hozzuk be az orvosoknál a kuruzslást!? Herrmann Miksa előadó: Erre nézve csak azt akarom felhozni, hogy nem uj gondolat, a a ministerelnök ur is hangoztatta, hogy az ilyen általános fogalmak használatánál nagyon üdvös, ha kissé definiáljuk is ezeket a fogalmakat, Én nem akarom a reakció és a kasztrendszer fogalmát itt definiálni, annyit azonban meg kell jegyeznem, hogy kasztrendszer és reakció az volna, ha formai akadályok emeltetnének, amelyek lehetetlenné tennék ennek a vonalnak átlépését olyanok számára, akik nem voltak abban a helyzetben, hogy végígmehettek volna az egész főiskolai képzésen. De ez a formai akadály nincsen meg. A 70. §-ról lehetnek a vélemények eltérők, — amint erre el voltam készülve, — de ha egyesek azt állítják, hogy a 70. § túlságosan reakcionárius, tudok a másik oldalon rámutatni olyan véleményekre, amelyek szerint annyira liberális az egész törvényjavaslat, hogy a várható hatásokat meg fogja semmisíteni. (Ugy van! a jobboldalon.) Drozdy Győző : Bethlen is azt mondja, hogy ő liberális. Kifelé liberális, befelé reakciós. Pakots József : Páratlan napokon liberális. Szabóky Jenő : Mi vagyunk a liberálisak ! Drozdy Győző : Izsáki liberalizmus ! Perlaki György: Drozdy nem ért ehhez! (Derültség jobbfelöl) Herrmann Miksa előadó: Egész nyugodtan várom ennek a különben előrelátható kis viharnak lecsillapulását, mert . . . Sándor Pál : Mert a többség határoz ! Herrmann Miksa előadó : . . . mert a javaslatnak az a karakterisztikuma, hogy az a sokat ócsárolt középút mégis csak az, amely az élet problémáinak gyakorlati megoldásánál érvényre fog jutni és ez a törvényjavaslat szinte klaszszikus példája a kompromisszumoknak. Sándor Pál : Edison nem lehetne tagja ennek a kamarának, de egy szamár igen ! (Ellenmondások a jobboldalon.) Halász Móric : Nem olvasta a törvényjavaslatot. Elnök : Csendet kérek ! Herrmann Miksa előadó: A két nézet nem itt ütközik meg egymással először. Elhihetik nekem, hogy mindezek a vélemények, amelyek ma itt elhangzanak, 30 esztendeje hangzanak el odakint az életben, és a feladat az volt, mint minden ilyen törvényjavaslat megalkotásánál, hogy meg kell találni az igazságos középutat. Ha ez ellen felháborodnak, én nem tehetek semmit, nem tehetek mást, mint hogy meggyőződésemnek adjak kifejezést, amely az, hogy, amennyire emberileg lehetséges volt, a helyes középutat eltaláltuk. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ami pedig a 70. § intézkedéseit illeti, amelyek tulajdonképen döntenek afelett, hogy liberális-e, vagy reakciós-e ez a javaslat, kategóriákat kell megkülönböztetni. Először is háromévi átmeneti időszakot állapit meg nagyon bölcsen ez a törvényjavaslat, mert erre az átmeneti időszakra szüksége van azoknak a bevált és értékes munkaerőknek érdekében, akiknek tevékenységét egy szóval sem akarnám kicsinyelni. A szakasz azt mondja, hogy három éven belül a mérnöki nyilvántartásba felvehetők és igy