Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-98

392 'À nemzetgyűlés 98. ülése 1923. évi február hó 9-én, pénteken. gezve, annyira körülbástyázza az érintett érde­keket, hogy ettől iartani egyáltalában nem kell, mert hiszen kifejezetten mondja, hogy csak azo­kat a munkákat lehet fentartani, amelyek köz­érdekűek, amelyeknek elvégzésére főiskolai tudás kell. És akkor is csak ugy, ha a kamara javas­lata alapján, amelyet lehetne bizonyos egyol­dalúsággal illetni, — a kereskedelmi kormány jelöli meg ezeket a munkaköröket. Itt körülbelül olyan esettel állunk szemben, mint az előbb tárgyalt törvényjavaslatnál, hogy sokan azt mondják, hogy a taxativ felsorolás nagyobb biztonságot nyújtana. Méltóztassék elhinni, 30 éve tanakodtak ennek a pontnak megfelelő megalkotásán, és kiderült, hogy ami­kor ennek a törvénynek hatása egyelőre isme­retlen, előre megállapítani mindezeket a munka­köröket teljesen lehetetlen, a taxativ felsorolás­tól tehát eltekíntettek és ezekkel a kautélakkal a kereskedelemügyi ministerre bizták a dön­tés jogát. Ma a törvény kifejezetten megmondja, hogy az, ami az ipari tevékenységre vonatkozik és az ipartörvény rendelkezései ezáltal nem érintetnek. Ezzel összedőlnek azok az aggodalmak, amelye­ket sok oldalról hallottunk, és amelyek épen a törvény nemisméréséből fakadnak. A munkakör szabadsága megmarad, sokak nézete szerinHágabb körben, mint a közérdek megkívánná. En nem vagyok ezen a nézeten, én azonositom magam a javaslat tartalmával. Ami már most a másik kérdést, a mérnöki cím védelmét illeti, ha utánanézzünk a mérnöki cím keletkezése és fejlődése történetének, két­ségtelenül meg lehet állapítani, hogy az első időben a mérnöki kvalifikációt olyannak tekin­tették, amely magasabb iskolai képzettséget kivan meg, és amely a társadalmi ranglétrán körül­belül az orvossal ós az ügyvéddel egy színvonalon állott. Később bizonyos elmosódások történtek, és a mérnöki kar nagyrészének törekvése az volt, hogy ezt az eredeti karaktert őrizze meg, hogy a mérnökség megint azon a társadalmi nívón álljon, amelyen az orvos és az ügyvéd áll, és amelyhez képzettségénél ós munkakörénél fogva a mérnök kétségtelenül tartozik. Ez az a törekvés, amiért a mérnöki cím védelméért sikraszállottak. Én azt hiszem, a köz érdekében áll ennek a törekvésnek honorálása, mert tagadhatatlan, hogy kívánatos választóvonalat kell megállapítani. De erre a választóvonalra azt mondani, hogy az reakciós, vagy, hogy «kasztrendszer, nem lehet. Sándor Pál: De mennyire! Nagy Ernő : De mennyire reakciós ! Szabóky Jenő; Akkor mit szól az ügyvé­dekhez és az orvosokhoz? Talán hozzuk be az orvosoknál a kuruzslást!? Herrmann Miksa előadó: Erre nézve csak azt akarom felhozni, hogy nem uj gondolat, a a ministerelnök ur is hangoztatta, hogy az ilyen általános fogalmak használatánál nagyon üdvös, ha kissé definiáljuk is ezeket a fogalmakat, Én nem akarom a reakció és a kasztrendszer fogal­mát itt definiálni, annyit azonban meg kell jegyeznem, hogy kasztrendszer és reakció az volna, ha formai akadályok emeltetnének, ame­lyek lehetetlenné tennék ennek a vonalnak át­lépését olyanok számára, akik nem voltak abban a helyzetben, hogy végígmehettek volna az egész főiskolai képzésen. De ez a formai akadály nin­csen meg. A 70. §-ról lehetnek a vélemények eltérők, — amint erre el voltam készülve, — de ha egyesek azt állítják, hogy a 70. § túlsá­gosan reakcionárius, tudok a másik oldalon rá­mutatni olyan véleményekre, amelyek szerint annyira liberális az egész törvényjavaslat, hogy a várható hatásokat meg fogja semmisíteni. (Ugy van! a jobboldalon.) Drozdy Győző : Bethlen is azt mondja, hogy ő liberális. Kifelé liberális, befelé reakciós. Pakots József : Páratlan napokon liberális. Szabóky Jenő : Mi vagyunk a liberálisak ! Drozdy Győző : Izsáki liberalizmus ! Perlaki György: Drozdy nem ért ehhez! (Derültség jobbfelöl) Herrmann Miksa előadó: Egész nyugodtan várom ennek a különben előrelátható kis vihar­nak lecsillapulását, mert . . . Sándor Pál : Mert a többség határoz ! Herrmann Miksa előadó : . . . mert a javas­latnak az a karakterisztikuma, hogy az a sokat ócsárolt középút mégis csak az, amely az élet problémáinak gyakorlati megoldásánál érvényre fog jutni és ez a törvényjavaslat szinte klasz­szikus példája a kompromisszumoknak. Sándor Pál : Edison nem lehetne tagja ennek a kamarának, de egy szamár igen ! (Ellen­mondások a jobboldalon.) Halász Móric : Nem olvasta a törvény­javaslatot. Elnök : Csendet kérek ! Herrmann Miksa előadó: A két nézet nem itt ütközik meg egymással először. Elhihetik nekem, hogy mindezek a vélemények, amelyek ma itt elhangzanak, 30 esztendeje hangzanak el odakint az életben, és a feladat az volt, mint minden ilyen törvényjavaslat megalkotásánál, hogy meg kell találni az igazságos középutat. Ha ez ellen felháborodnak, én nem tehetek semmit, nem tehetek mást, mint hogy meg­győződésemnek adjak kifejezést, amely az, hogy, amennyire emberileg lehetséges volt, a helyes középutat eltaláltuk. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ami pedig a 70. § intézkedéseit illeti, amelyek tulajdonképen döntenek afelett, hogy liberális-e, vagy reakciós-e ez a javaslat, kate­góriákat kell megkülönböztetni. Először is három­évi átmeneti időszakot állapit meg nagyon böl­csen ez a törvényjavaslat, mert erre az átmeneti időszakra szüksége van azoknak a bevált és értékes munkaerőknek érdekében, akiknek tevé­kenységét egy szóval sem akarnám kicsinyelni. A szakasz azt mondja, hogy három éven belül a mérnöki nyilvántartásba felvehetők és igy

Next

/
Oldalképek
Tartalom