Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-88

A nemzetgyűlés 88. ülése 1923. évi január hó 23-án, kedden. 33 tehát az, hogy ezeknek a bányahatóságoknak a hatásköre kiterjesztessék és a salgótarjáni, miskolci ós pécsi meglévő hatóságokat önálló bányakapitánysági joggal ruházzák fel s még ezek is állítsanak fel nagyobb bányatelepeken bányabiztosságokat, vagy egyéb kirendeltségeket, amelyek ellenőrzik a bányaművelést szakszerű szempontból, életbiztonság szempontjából és a munkásság egészségügye szempontjából is. Nagy bajnak tartom egyáltalában, hogy a bányahatóságok a pénzügyministerium hatáskörébe tartoznak. Nem is tudom magyarázatát adni annak, hogy összefüggés van a pénzügy és a bányahatóságok között. Végre kutattam a dolgot és azt a felvilágosítást kaptam, hogy annak idején, amikor szétválasztották a ministeriumokat és a ministeriumok átszervezés alatt voltak Baross Gábor idején, akkor Baross Grábor nem akarta átvenni a bányahatóságokat, mert a pénzügyminister nem adott neki megfelelő ellátást ezeknek a hatóságoknak a céljaira. Ezért maradtak a bányahatóságok a pénzügyministeriumban. Később ott tartották őket azért, mert az állami szénbányászat szempontjából célszerűnek látszott, hogy ott maradjanak, ahol a szénbányák ügyeit intézik, bár az is nagyon furcsa felfogás, hogy a szénbányákat helyesebbnek tartották nem a kereskedelemügyi és ipari ministerium hatáskörébe utalni, hanem a pénzügyministeriumba. De ma, amikor az ország szerencsétlen feldarabolása folytán elvesztettük az állami szénbányák legnagyobb részét, elvesztettük a lónyatelepi és a varasdi bányákat s az egyetlen komlói maradt meg, akkor igazán nincsen semmi értelme annak, hogy ezt az állapotot továbbra is fentartsák és a legcélszerűbb volna, ha ugy az állami szónbányáknak ügyeit, mint a bányahatóságoknak ügyeit is a pénzügyből áthelyeznék a kereskedelemügyi minister hatáskörébe és ott egyesítenék azokkal a resszortokkal, amelyek Magyarország iparát és kereskedelmét irányítják és vezetik. Hiánya az egész magyar bányászatnak az, hogy nem jelenik meg az a szokásos évi jelentés a bányahatóság részérő], amely azelőtt összefoglaló képet adott ez egész magyar bányaművelésről s melyet Wallner államtitkár szerkesztett. Lehet, hogy nekem nem tetszettek egyes szempontok, ahogy ez a jelentés össze volt állítva, mindenesetre voltak benne kifogásolható dolgok, de olyan szakszerű munka volt, amely az egész kérdés elbírálásának alapjául szolgálhatott. A múltkoriban a kereskedelemügyi minister ur előterjesztette itt a statisztikai hivatalnak a bányászatra vonatkozó kérdőivét. Ebből senki sem fog szakszerű statisztikát csinálhatni, azért, mert az, aki ezt a ivet összeállította, egyáltalában sohasem foglalkozott bányászattal, nem ismeri azokat a speciális viszonyokat, amelyek ott vannak és azt a különleges helyzetet, amelyben a bányaművelés történik. Lehet, hogy tekintélyesebb összeget igényelne, ennek a műnek NAPLÓ ix. a kinyomatása, de ezt az Összeget mégis elő kellene teremteni. Látjuk, hogy a külföldön ezen a téren milyen óriási munkát végeznek. Szakszerűen kiszámítják az átlagos teljesítményt bányánkint, aknánkint, kiszámítják a műszakok számát és ezt próbálják összeegyeztetni azzal a gazdasági politikával, amellyel egy országot komolyan talpra kell állítani. Hogyan kívánják ezt nálunk elvégezni anélkül, hogy a szükséges kimutatások rendelkezésre állnának ? Minden bányatársulat üzleti titokként kezeli azokat az adatokat, amelyek rendelkezésére állanak; ezek az adatok az idegeneknek hozzá nem férhetők, azokba senki bele nem tekinthet. Azokra a statisztikai adatokra, amelyeket a statisztikai hivatal esetleg két év múlva össze fog állítani ezekből a kérdőivekből, kár a papirost elkölteni, kár azt az ivet kibocsátani, mert ezen a téren teljesen hasznavehetetlen munkát fognak végezni. Méltóztassék megengedni, hogy ezzel kapcsolatban foglalkozzam a szénkérdéssel általában és rámutassak arra a visszás helyzetre, amelyben Magyarországon a szénellátás tekintetében vagyunk. A háború alatt a széninségre való tekintettel létesítették a szénkormánybiztosságot, amelynek hatáskörébe utalták az ország szénellátását és egyúttal a külföldi szénnek behozatalát. ^Ez a szénkormánybiztosság még ma is megvan valamelyest változott formában, mert közben bizonyos urak rájöttek arra, hogy a szénkormánybiztosság nem volt egészen tökéletes, tehát csináltak egy hármas szénkormánybiztosságot; az egyik katonai szénfelügyelőség volt, a másik széntermelési kormánybiztosság, a harmadik pedig szénelosztási kormánybiztosság. Valamelyes részünk nekünk is van abban, hogy megszűnt ez a három kormánybiztosság, melyeknek egymással szemben való gyűlölete és ellentétes intézkedései nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarországon a széntermelést tönkrefeegyék. Ugy vagyok értesülve, hogy a katonai szénfelügyelőség, ha nem is ebben a formában, de más formában, ma is fennáll. Nem hiszem, hogy ennek fentartása előnyösen befolyásolná ezt az egész kérdést és hasznára válnék az ország széntermelésének. A mai helyzet az, hogy vissza van állítva az az állapot, amely akkor volt, amikor a háború alatt a szénkormánybiztosságot megszervezték. Eszerint Magyarországon csak annak adhatnak el a bányatársulatok szenet, akinek a szénbizottság valamelyes mennyiséget kiutal. A szénkormánybiztosság megállapítja, hogy kinek van szénre igénye s a szénbánya társulatoknak vannak bizonyos számú kereskedői, akiknek közvetítésével jut el a szén a fogyasztóhoz. Hiszen magának a kérdésnek ilyen módon való elintézése ellen nem volna kifogásunk. De ez a kérdés komplikálódik azzal, hogy befolyást gyakorolnak egyúttal az árakra is, még pedig nem 5