Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-88

A nemzetgyűlés 88. ülése 1923. címen, de mindezeket a pótlékokat összefoglalva, összesen ennyit tesz ki a nyugdíj. Legyen szabad talán egy pár konkrét esetet felemlítenem «rre nézve. Itt van egy ilyen szeren­csétlen eset, amikor pl. az illető munkás azt irja felettes igazgatóságának (olvassa): »Nagy­ságos vezérigazgató urat kirem miután én raj­tam munkaközben baleset törtint velem 1908­ban mind a két szemem a szén fejtis közben oly súlyos sirülist kaptam, hogy teljes munka képtelenni váltam amit mai napon is bizonyi­tanyi birom doktori "megállapítás szerint« — tót ember az illető, kicsit tótosan ir — »igen kirem nagyságos vezérigazgató ur nyugdíjam megvolt alapítva 1908-ban 21 korona 75 fillér társulati nagyságos uraktól kegy díj 15 korona havi ösz­szesen 36 korona 75 fillér.« Összesen tehát havi 36 korona nyugdíjat állapítottak meg egy munkásnak, aki mindkét szemére úgyszólván megvakult, mert hiszen az egyik szemén csak annyit lát, hogy csak a tár­gyakat tudja megkülönböztetni. Az illető ismé­telten kérvénnyel fordult a bányaigazgatósághoz, amely egyik kérvényére például 1920 április 3-án azt irta (olvassa) : »Kelet nélküli kérvé­nyére értesítjük, hogy okmányait annavölgyi bányaigazgatóságunknál felveheti. Ugyanott fog­juk önnek önkéntes segélyadományunkat, havi 15 koronát folyósítani.« Később természetesen, még pedig 1921 március 31-én, ujabb segélyért fordult a bányaigazgatósághoz. Itt van a társulat eredeti levele, amelyben azt irja (olvassa) : »Turász Imre nyugdíjazott bányamunkásnak. Mellékelten küldjük önnek a központi igazgatóságunknak küldött kérvényét. Igazgatóságunk azzal küldi vissza kérvényét, hogy kérésével a jövőben ne a központi igazga­tóságunkhoz, hanem az annavölgyi bányagond­noksághoz forduljon. Mivel az utóbbi időben is kiutaltunk önnek 450 korona adományt és a múltban is részesült mindenkor ehhez hasonló adományban« — t. i. a 15 koronákban havonta — »jelen kérvénye tehát tárgytalan. Jó szeren­csét! Bányaigazgatóság.« Szomjas Gusztáv: Jó vicc! Peyer Károly: Itt van egy másik eset arra nézve, hogyan intézik el pl. a szerencsétlenségek alkalmával visszamaradtak ügyét. Az észak­magyarországi bányatársulat mizserfai bánya­telepén 1921 decemberében súlyos baleset tör­tént, amelynek báróm munkás esett áldozatul. A baleset ugy történt, hogy a munkásak, ami­kor reggel munkára jelentkezve, leszállottak az aknába, látták, hogy a lámpa nem ég. Jelentet­tek ezt a felvigyázónak, aki durván rájuk paran­csolt, liögy ne próbáljanak csalni, hanem men­jenek le dolgozni, mert különbén stb. A mun­kások kénytelenek voltak lemenni, a felvigyázó is velük ment. Alig voltak ' lenn egypár percig, â szerencsétlenség megtörtént, a felvigyázó velük együtt pusztult él s három munkást megszené­sedvé hoztak ki az âknlMl A munkások özvé­évi január hó 23-án, kedden. 31 gyeinek az Eszakmagyarországi Egyesitett Kő­szénbánya és Iparvállalat Részvénytársaság igaz­gatósága Baglyasaljáról a következő levelet irta 1921 december 16-án (olvassa) : »Litnicai Ignácné asszony, Mizserfa. Értesítjük, hogy 1921 október 24-étől kezdődőleg havi 40 korona özvegyi nyug­bért állapitottunk meg önnek. Nyugdíját minden hó végén főbányagondnokságunknál felveheti«. A másik özvegy a következő levelet kapta (olvassa): »Varga Jánosné asszony, Mátraszele, Értesítjük, hogy 1921 október 24-étől kezdődő­leg havi 10 korona nyugbért és 24 korona neve­lési segélyt állapitottunk meg önnek. Nyugdíját minden hó végén főbányagondnokságunknál fel­veheti.« Itt négy kiskorú gyermek maradt, tehát 4 kiskorú gyermek és az özvegy részére összesen megállapítottak havi 34 koronát, t. i. az özvegy­nek havi 10 koronát a négy árvának pedig 24 koronát. — (Olvassa) : »Varga Sándorné asszony, Mátraszele. Ertesitjük, hogy 1921 október 24­étől kezdődőleg havi 9 korona özvegyi nyugbért állapitottunk meg önnek. Nyugdíját minden hó végén főbányagondnokságunknál felveheti.« Nem régi keletűek ezek a levelek, hiszen egy évvel ezelőtt keltek. Azt hiszem ma is vál­tozatlanul meg vannak ezek a megállapítások és ezek az összegek. Aligha változott rajtuk valami. Előbb méltóztatott kérdezni, hogy nem kapnak-e ezek valamelyes természetbeni kedvez­ményt. Igen, kapnak, de ez tisztán önkényes valami. Amely bányatársulat akar, az ad, amely nem akar, az nem ad. Tankovics János: Az Esztergom-Szászvári igen kedvezményes ellátásban részesiti őket. Peyer Károly : Epen az Esztergom-Szászvári a legrosszabbul látja el az ő nyugdíjasait, mert épen most akarja ezeket a nyugdíjas asszonyokat, akik a bányatelepen laknak, a bányatelepről kilakoltatni és Esztergomba küldeni, ahol nyug­díjuk esetleg elég lesz arra, hogy havonta két­szer kimenjenek és felvegyék azt a 2—3 kiló lisztet, amit nekik a bányatársulat kedvezményes áron kiszolgáltat. Igen jól ismerem ezeket a kérdéseket és tudom, hogy az egyes társulatok mikópen keze­lik ezeket. De ne méltóztassanak azt hinni, hogy ez a kedvezmény terhet jelent a bánya­társulatra. Ez nem jelent terhet, mert azt a kedvezményt, amelyet folyósítanak s amely igen minimális összegű és semmi esetre sem, túl­becsülendő, beleszámítja a társulat az élelemtári árakba és akkor, amikor az árvizsgáló bizottság­nál megállapítják az árakat, akkor ezek beszá­míttatnak és azt nem a bányatársulat űzeti meg, hanem az a fogyasztó, aki a szenet vásá­rolja, aki ezzel egyúttal megveszi a nyugdíja­soknak azt az egy pár fillérjét is, amely arra a méterniásza szénre esik. Ez tehát nem jelent terhet à-vállalatra, hanem térhet jelent a fogyasz­tókra, akikre a társulat ezeket "a terheket áthárítja." ; :'•.••'• '-" •:•.-..'-.'•.'•:

Next

/
Oldalképek
Tartalom