Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-94

A nemzetgyűlés 94. ülése 1928. ügyi minister utján a nemzetgyűlés juttatja ezt az összeget, ezt a segitséget ezen szövetkezetek­nek, kell hogy azokra a földmivelésügyi kor­mányzatnak befolyása is legyen. En hatéko­nyabbá szeretném tenni a földmivelésügyi kor­mánynak ezt a befolyását olyanképen, hogy, amennyiben a földmivelésügyi minister kikül­döttje résztvesz a tárgyaláson, a minister kikül­döttjének joga legyen, amennyiben a tagok érdeke ezt kívánná, a tárgyalás felfüggesztését kérni. Azért tartanám ezt szükségesnek, mert ha egy ilyen formális rendelkezést nem veszünk be a tör­vényjavaslat szövegébe, ugy járunk, mint sok tekin­tetben a földreform végrehatjásánál jártunk, ahol t. i. a nemzetgyűlés nem adott a földmivelésügyi ministernek különösebb ingerenciát, ugy, hogy amikor a minister urat felelősségre vonjuk, ő egé­szen jogosan hivatkozhatik arra, hogy az Országos Földbirtokrendező Biróság mint teljesen független testület Ítélkezik ezekben az ügyekben s hogy neki legfeljebb tanácsadó, informativ szerepe van, Ennél a törvényjavaslatnál az OK.H., az Országos Központi Hitelszövetkezet veszi át — mondjuk — az OFB. feladatát. Ezért amint az OFB.-nél rámutattam beszédemben annak szüksé­gességére, hogy a jogviszonyt a földmivelésügyi kormányzat és az OFB. között szabályozni kell olyképen, hogy a földmivelésügyi minister urnák egyes meghozandó Ítéletekre nagyobb ingerenciája legyen, itt is szükségesnek tartanám, hogy a jog­viszonyt oly alapokra fektessük, hogy a földmive­lésügyi komrányzatnak joga lenne esetleg meg­semmisítő ítéletet is hozni, amennyiben az OKH. kiküldöttjének felfogása és az igazgatóság határo­zata a közérdekkel és a tagok érdekeivel nem egyez­nék meg. Egyébként ismétlem, hogy a javaslatot öröm­mel üdvözöljük, mert az első komoly lépést látjuk ebben arra nézve, hogy a földmivelésügyi kormány­zat is iparkodik a mezőgazdasági munkáskérdést megoldani. Mi, ha ellenzéki képviselők vagyunk is, nem akarunk gátat és akadályt gördíteni oly javas­latok elé, amelyek a nemzetnek és a nemzet egyik osztályának, ebben az esetben annak azon osztály­nak, amely az országnak legszámottevőbb ténye­zője és amely ma az összes társadalmi osztályok között legjobban nyomorog és sínylődik, feleme­lését, helyzetének javítását célozzák. Epen ezért ugy a magam, mint pártom nevé­ben a javaslatot örömmel üdvözlöm és elfogadom., (Élénk helyeslés jobb}elöl és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Schandl Károly ! Schandl Károly : T. Nemzetgyűlés ! Rendkívül jóleső örömmel állapítom meg azt a tényt, hogy az elhangzott vita a teljes tárgyilagosság mezején mozgott. Mindazok a felszólalások, amelyek el­hangzottak, arra vallanak, hogy ebben a Házban is lehet különösen gazdasági kérdésekbea oly atmoszférát teremteni, amelynek körében az egész nemzetnek, és a nemzetbe belekapcsolt minden évi február hó l-én, csütörtökön. 287 magyar embernek jólétét, haladását előbbre vihet­jük. (Ugy van ! jobbfélől.) Csakugyan ugy vagyunk, amint az igen t. képviselő urak megállapították, hogy a mező­gazdasági munkáskérdés egyik legsúlyosabb problé­mája lett az uj Magyarországnak. Ennek oka pedig tényleg az, hogy a mezőgazdasági munkás­ság sokkal nagyobb arányt képvisel ma a föld­miveléssel foglalkozók körében, mint képviselt az egész Magyarországon. Az előbbi 25%-kal szem­ben ma 37% az arány és leginkább ez figyelmeztet minden törvényhozót és figyelmezteti magát a kormányt is arra, hogy ez a kérdés állandóan fel­színen fog maradni és ezt nem lehet ideiglenes segítséggel megoldani. Kétségtelen dolog, hogy amig ez az arány megmarad, és amíg nem bizto­sítunk a mezőgazdasági munkásságnak megfelelő foglalkozást, addig kénytelenek vagyunk évről­évre segitő akciókhoz fordulni. En azonban azt gondolom, — és ebben bizonyára egyetért velem a Ház minden tagja — hogy segitő akciókkal életexisztenciákat biztosítani nem lehet. (Ugy van ! Ugy van !) Ezért keresnünk kell azokat a kivezető utakat, amelyek a mezőgazdasági munkásexisz­tenciák megélhetését is biztosítják. Itt bátor vagyok felhívni az igen t. Ház figyel­mét arra, hogy amint a reparációs kérdés eldől, amint ez a kérdés valamilyen irányban megoldódik, módja nyilik majd a magyar mezőgazdaságnak is arra, hogy külföldi hitelek igénybevételével a mezőgazdasági hitelt megteremtse ebben az ország­ban (Helyeslés jobbfelöl.) és a mezőgazdasági hitel alapján és még egy kérdésnek elintézésével, a földreformnak befejezésével a megmaradt mező­gazdasági nagybirtokok intenzivebb gazdálko­dásra beruházások, invesztíciókat eszközöljenek. Ez az intenzivebb gazdálkodás azután tényleg módot fog nyújtani sokkal több munkás alkalma­zására, mint ma, mert a mai körülmények között még a földreform megvalósítása, keresztülvitele sem oldja meg a mezőgazdasági munkáskérdést. Tényleg az a helyzet, hogy épen az a munkás­tömeg, mely az Alföld déli részén él, a háború előtt, de még a háború alatt is a délvidéki nagy­birtokokra ment aratásra : Bácskába, Bánátba. Ezek a birtokok elszakadtak csonka Magyar­országtól és az alföldi mezőgazdasági munkáskér­dés súlypontja voltaképen itt van. Ebből szárma­zik az a rendkívül nagy szociális baj, amely előtt szemet hunynunk nem szabad egy pillanatra sem, Itt rámutathatok a trianoni szerződésnek nagyon sok hibájára, amely annak ellenére, hogy a wilsoni elvek alapjára volna felépítve, nagyon sok szociális tekintetet és szociális eszmét nem vett figyelembe. Ezek az alföldi munkások szinte természetükből kifolyólag, ösztönszerűen iparkod­tak továbbra is a Délvidékre átmenni. Mi támo­gatást nyújtottunk nekik ehhez és tárgyalásokat folytattunk a belgrádi kormánnyal, a szociálpoli­tikai ministeriummal, hogy megkönnyítsék a magyarországi munkásoknak az uj határvonalon túlra való átmenetelt, hogy ott régi munkakörüket

Next

/
Oldalképek
Tartalom