Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-94
288 A nemzetgyűlés 94. ülése 1923. ismét felvegyék, azonban, sajnos, itt teljes elzárkózásra találtunk. A munkások megpróbálták, bogy csop-rrtonkmt menjenek át torontáli területre más munkákra is, nemcsak aratásra, de az a sajnálatos körülmény fordult elő, — több esetet is tudnék felbczni •— begy a vasúton különböző vizsgálat ürügye alatt elszedték tőlük munkaeszközeiket és ezek a magyar munkások kénytelenek vdtak minden pénz nélkül visszajönni akkor, amikor ott már szer;ődésük veit. Ezek a körülmények megvannak ma is, ezeken egyelőre bajosan tudunk segíteni, mert leGyőzőtt ország vagyunk. Mindenesetre a népszövetséghez e tekintetben is intézünk panaszokat. De ami módunkban van, azt megtesszük, bogy a kezeink között lévő eszkörökkel is, legalább ideiglenesen, segítsünk a bajokon. Elismerem, hogy ez a törvényjavaslat voltaképen nem nagy lépés, bár elvileg határozott lépés, mert hiszen amikor a földmivesvállalkozásban és általában "a munkásvé 11 alkezásokban a szövetkezeti ideál legalitását elismeri, ez elvileg kétségtelenül fontos állásfoglalás ; fontos azért, mert a nemzetgyűlésnek úgyszólván egyhangú helyeslésével találkozik. Azt azonban nem merném mondani, hogy félénk kisérlet, mert hiszen az elvi állásfoglalás megvan. Bitor vagyok arra utalni, hogy a szövetkezeti mozgalom már természetéből kifolyólag kezdetben mindenkor félénk kisérlet volt. Hiszen ülnek a túloldalon képviselőtársaim, akik a szövetkezeti ügyet eléggé ismerik. Peidl képviselő urnák nagy érdemei is vannak a hazai szövetkezeti mozgalom körül, és le kell szegeznem, hogy tényleg azzal az objektivitással kezelte ezt a mozgalmat, amely a munkásság ügyét előbbre vitte. Bármely oldalról indul meg a szövetkezeti mozgalom, ha az a kisemberek jólétét előbbre tudja vinni, én azt örömmel üdvözlöm. Hiszen bizonyára tudjuk azt is, akik a szövetkezeti kérdéssel foglalkozunk, hogy ez voltaképen nagy világmozgalom, amely tagjaiban talán a leghatalmasabb mozgalom, mert ma már körülbelül 200.000 szövetkezetben talán 150 millió tagot ölel fel, a számot ma nem lehet határozottan megállapítani. Ebben a világmozgalomban vannak nagy elvi kérdések, és ilyen nagy elvi kérdés a neutralitás kérdése is. A Nemzetközi Szövetkezetek Szövetségében évek óta nagy vita folyik arról, hogy vájjon a szövetkezetek politikailag állást foglaljanak-e és különösen, hogy a társadalmi reformok kérdésében egyik vagy másik oldalra álljanak-e, illetve megtartsák-e semlegességüket. Nem tagadom, én a neutralitás álláspontján vagyok, (Helyeslés jóbhjelól.) azonban bármely irányban, bármely párt részéről történik a szövetkezeti mozgalom megindítása, ha megtartja a maga szövetkezeti kereteit, ha a szövetkezeti elveket tiszteletben tartja, ez magát az ügyet előbbre viszi. Épen ezért említettem fel a túloldalról az érdemeket, ezért hivatkozom az olaszországi mozgalomra is. Ëpen a munkás vállalkozó mozgalomba nagyon különböző árnyalatok mentek bele ; belementek a köztársaévi február hő 1-én, csütörtökön. sági párti szervezetek, belementek a szociáldemokratapárti szervezetek és az úgynevezett sárgamozgalom tagjai is belementek ebbe a mozgalomba és meg kell állapítani, hogy mind a három irány meglehetősen nagy eredményeket ért el és voltaképen anélkül, hogy talán tudnák, anélkül, hogy akarnák, találkoznak egyben : a kisemberek jólétének emelésében. (Helyeslés.) Itt tényleg arról van szó, hogy egy nagy sebet operáljunk ki a magyar gazdasági életből. Ugy van, ahogyan Szeder Ferenc képviselő ur emiitette : a földnunkások évtizedek óta nem jutottak hozzá a saját munkájuk teljes eredményéhez, hanem bekapcsolódtak mindig közibük 4—5 láncszemen keresztül közvetítők, akik azután a munka eredményeinek nagyobb részét vitték el. Ezt a spekuláns közvetítést, amely ellen nemcsak a munkásvállalati szövetkezeti mozgalom, hanem általában az egész szövetkezeti mozgalom küzd, akarjuk nem egyszerre, mert hiszen egyszerre imperativ nem is lehet ezt megtenni, hanem lassankint kikapcsolni. (Helyeslés jobbfelől.) De nagyon helyesnek tartom azt a megállapítást, amelyet Szeder Ferenc képviselő ur tett, hogy a szövetkezeti mozgalom, a szövetkezeti élet a jövő gazdasági termelésnek kiegészítő része. Ezt azért hangsúlyozom, mert bizonyos oldalról merültek fel aggodalmak az iránt, hogy ha mi ilyen intézményt beviszünk különösen a vállalkozásba, akkor ez talán majd az egész teret elfoglalja s akkor talán bizonyos kommunisztilms irányt adunk a gazdasági élet fejlődésének. Én azonban arra hivatkozom, hogy a szövetkezeti ideál a maga természetéből kifolyólag sohasem abszorbeálja az egész gazdasági termelést. Én ezt átmeneti eszköznek tekintem abból a célból, hogy a kapitalizmus kinövéseit, a kapitalista túlságos profithaj hászást legyőzze, hogy a nagy trösztökkel, kartelekkel szemben a kisemberek szövetkezetei meg tudják vivni a maguk küzdelmét, hogy a kisemberek erősödjenek ebben a szövetkezetben s később esetleg önálló, független exisztenoiákká is növekedjenek. (Helyeslés jobbfelől.) Bátor vagyok felhívni az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy a marxizmus és a szövetkezeti eszme érintkezési pontjai körül csakugyan meglehetősen élénk irodalmi vita van a külföldi irodalomban is. Talán sokak előtt az igen t. képviselő urak közül nem mondok uj at, ha hivatkozom egyrészt Totomianznak, a moszkvai szövetkezeti központ kitűnő igazgatójának előadásaira és cikkeire, másrészt hivatkozom egy inkább jobboldali szocialista Írónak, Poisson Ernő francia képviselőnek »La République cooperative« című munkájára. Az előző a moszkvai szövetkezeti központnak volt a békében és a háborúban is vezetője és az egész orosz szövetkezeti mozgalomra irányító befolyást gyakorolt. Elveiben szocialista volt, a bolsevizmussa3 szemben küzdött. A bolsevizmus voltaképen egészen máskép kezelte a szövetkezeteket és ha a látszat az, mintha ma Oroszországban tényleg volnának szövetkezetek, ez
